Back to top

A kocák szezonális terméketlenségéről

Pár pontban összefoglalva ejtetnünk kell néhány szót arról a jelenségről, mely minden telep életében megnehezíti a kiegyenlített termelést. Ez minden telepen jelen van, nehézségi foka telepenként eltérő, ám összességében bizonyos megelőző lépésekkel csökkenthető a kártétel.

Ahhoz hogy hatékonyan tudjuk kezelni a problémát, a következő pontokat kell alaposan megvizsgálnunk:
• Mit jelent a szezonális terméketlenség?
• Mely állatok vannak kitéve leginkább ennek a problémának?
• Mit mutatnak a legújjabb kutatások?
• Hogyan minimalizáljuk a problémát?

Mi a szezonális terméketlenség?

A szezonális terméketlenség tenyész- és anyaállatok vemhesülési problémáját jelenti az év egy adott szakaszában, jellemzően nyáron és kora ősszel. Alapvetően két gondot okoz:
• Az állatok nehezebben kezdenek búgni, a süldők ivarérése kitolódik, meghosszabodik a választástól az újrabúgásig eltelt idő, és megnő a nem búgó kocák, illetve süldők száma.
• Gyakori a vehem elvesztése a vemhesség korai szakaszában (táblázat), tehát látványosan megnő a visszabúgók száma. Ez zömében cikluson kívüli, a vemhesség 24–32 napján jelentkezik.
Ráadásul a kritikus időszakban az alomnagyság mind a süldőket, mind a kocákat vizsgálva csökkenhet, ennek mértéke telepenkét változhat.

A kérdés összetettségét jelzi, hogy több mint 40 évnyi nemzetközi kutatás után sem tudjuk kijelenteni, hogy mi okozza a szezonális terméketlenséget, talán azért mert nagyon nehezen előrejelezhető. Vannak évek, amikor egy telepen szinte észre sem vehető, máskor pedig komoly gazdasági kárt okoz nem kis fejtörésre adva okot a telepvezetőknek (lásd táblázat).

Biztosan tudjuk, hogy befolyásolja a megnövekedett napsütéses órák száma, mely nyáron és kora ősszel magas és/vagy az erre az időszakra jellemző meleg idő, magas hőmérséklet, hiszen a szezonális teréketlenség ugyanúgy jelen van Skóciában (ahol a megvilágított órák száma igen magas, viszont alacsony a hőmérséklet), mint éppen Ausztráliában (ahol rövidebbek a nyári napok, viszont nagyon meleg van).

Mely állatok vannak leginkább kitéve ennek a jelenségnek?

Egy ausztrál kutató csoport meghatározta, hogy mely termelési csoportok a veszélyeztetettek.
Az ő tanulmányuk összegzése képpen jellemzően az alábbi csoportok a problémásak:

1. a hatodik, vagy annál több vemhességi cikluson túl lévő állat

2. az ötödik napon túl jelentkező búgás

3. korai leválasztottak

4. kevesebb mint 8 leválasztott malac.

Érdekesség, hogy ezek a gondok a kocák egész éves szaporodásbiológiai mutatójait is befolyásolják, viszont nyáron ez méginkább hatványozódik.

A legnehezebb a süldő beállítás optimalizálása. A problémás süldők száma mindig is magasabb lesz nyáron és kora ősszel. Amit tehetünk: a 25. élethét után megkezdhetjük a kan jelenlétében történő stimulálást napi 2 X 10 percben. Ez megodani nem fogja a problémát, viszont az biztos, hogy valamelyest tompítja ezt a gondot.
Úgy tűnik, hogy az egyedi állásban tartott kocáknál és süldőknél nagyobb a szezonális terméketlenség veszélye, mint azoknál az állatoknál amelyek, csoportos tartásban vannak.

Mit mutatnak a legújabb kutatások?

Egy nemrég publikált tanulmány szerint (szerzők: Dr William van Wettere és Professzor Paul Hughes) a szezonális terméketlenség két kulcs eleme a következő:
1. a nyári és kora őszi időszakban a kocák ovulációja hamarabb következik be a megszokotthoz képest
2. a vemhesség 3. és 4. hetében csökken a vemhességet támogató hormonális aktivitás.

Egy másik – a Sydney Egyetem által elvégzett – kutatás szerint (Dr. Bertoldo, Grupen & Holyoake), az ebben az időszakban leváló petesejtek minősége gyengébb, mint az év többi szakaszaiban. Ez okozhat vemhesülési problémát, ugyanis a megtermékenyített petesejt – ha ugyan megtermékenyűl – gyengébb embriót hoz létre, melynek kevesebb a megtapadási esélye. Ezzel együtt gyengül a sárgatest kialakulásának folyamata, mely egyúttal csökkent progeszteron hormon termeléssel jár. Márpedig a progeszteronnak kulcsszerepe van a vemhesség megtartásában, kiváltképp a vemhesség első szakaszában.

Hogyan minimalizálható a probléma?

Mivel nem tudjuk még pontosan a kiváltó okot sem, a legjobb amit tehetünk az, hogy a tapasztalatok és kutatások alapján felkészülünk a problémás időszakra, ezzel együtt pedig a problémás termelési csoportokra fokozott figyelmet fordítunk.

Amit még ezen felül tehetünk:
• Maximalizálni kell a szoptató és levállasztott kocák takarmány felvételét.
• A szoptató és leválasztott kocák helyének lehetőség szerinti hűvösön tartása, hűtése.
• A kannal történő stimulálás választás után.
• Amikor kocákat vagy süldőket csoportosítunk, figyeljünk arra, hogy közel azonos testméretűek legyenek.
• Csoportba történő választás esetén a telepítési sűrűség megfelelő legyen.
• Az inszeminálások a meleg napok hideg napszakaira essenek
• Naponta kétszeri kerestetés kannal.
• Ha az alomszám kicsi volt, akkor az azt követő vemhességi ciklusban tegyünk a tápba késztáp szinten 2 kg/tonna betaint.
• Az inszeminálás után az állat maradjon egyediben legalább 4 hétig. Ugyanez igaz csoportos tartás esetén is, ez esetben a csoport maradjon stabil (az állatok csoportosítása veszélyes a vemhesség korai szakaszában…!!!)
• Jó ha megoldható a vemhesség első 4–5 hetében az egyedi takarmányozás, hogy biztosított legyen a megfelelő takarmányfelvétel minden állat számára
• A kocák fejadagja legyen minimum 3,3 kg takarmány a vemhesség első 4 hetében
• ebben az időszakban fokozott figyelemmel kövessük a vemhesített állatokat.

Mindezek mellett készüljünk erre az időszakra, ha lehetőségeink engedik, akkor álljon készen több süldő, hogy a kieső állatokat pótolni tudjuk. Kerüljük a süldőknél a zsúfoltságot, figyeljünk hogy minimum 1,8 m2 rendelkezésre álljon.

Végül pedig egy gyakorlati tanács: Mivel a szezonális terméketlenség egybe esik a nyári szabadságolásokkal, amikor a dolgozók egy része hiányzik, gondoskodjunk arrol, hogy mindig legyen a telepen a termékenyítéshez értő, megbízható munkaerő.

Vitamex Magyarország

Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Állattenyésztés 2011/02 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok