Back to top

Paprikaünnep

Magyarországon stratégiai cikk a paprika, a hazai zöldség-gyümölcs ágazathoz kötődő elsődleges termelési érték húsz százalékát adja – hallottuk Szentesen, A Magyar Paprika Napja című rendezvényen. Az idei volt az első, de a tervek szerint nem utoljára szerveztek reggeltől estig tartó szakmai találkozót, paprikaünnepet.

A FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet, a TészÉsz Nonprofit Kft. és az eseményt szakmai partnerként támogató Dél-Alföldi Kertészek Szövetkezete a magyar paprika ünneplésére hívták a széles szakmai közönséget Szentesre. Szó volt egyebek között új termesztéstechnológiai fogásokról, az áruminőségről, a paprika egészségvédő hatásáról, a Szentes környéki kertkultúra történetéről és a szentesi paprika uniós eredetvédelméről. Erre a napra időzítették a rendezők három fajtakísérlet bemutatóját is.

A paprika hazája

Megnyitó beszédében Ledó Ferenc, a Dél-Alföldi Kertészek Szövetkezetének elnöke megemlékezett azokról, akik munkásságukkal hozzájárultak a szentesi paprika hírnevéhez és a termesztési színvonal emeléséhez, hogy ma itt rendezhessék A Magyar Paprika Napját. Kiemelte az Árpád Agrár Zrt.t és annak elődszervezeteit, azok volt és jelenlegi munkatársait, valamint a több mint tíz éve működő DélKer-TÉSZt, amely az Árpád által végzett munka egy részét átvette. Külön megköszönte Koródi László önzetlen segítségét, aki kiépítette a holland mintájú szaktanácsadást és tevékenyen részt vett a Korai Zöldségtermesztési Rendszer létrehozásában.
Ledó Ferenc elmondta, hogy a szakmai találkozó szervezése közel egy éve kezdődött a gyakorlati bemutatók kijelölésével, megtervezésével. Az időzítés sem véletlen: igazodtak a másnapi lecsófesztiválhoz, amely már évtizedes múltra tekint vissza. Eleinte öthat bográcsban főtt a lecsó, ma 250-300 pályázó csapatban szinte Szentes egész lakossága részt vesz a fesztiválon. 

Szívügyük a paprika

A térség kertészeti kultúráját a bolgár kertészek alapozták meg, ám a 19-20. század fordulóján a nagybirtokokon végrehajtott agrárfejlesztések is jelentős szerepet játszottak – mondta Farkas Sándor, a térség országgyűlési képviselője, az Országgyűlés Kertészeti albizottságának elnöke.
A bolgárkertészet virágkora után a következő mérföldkövet a hatvanas-hetvenes években kialakult és megerősödött kertészeti szövetkezetek jelentik. A téeszekről kialakult rossz emlékek ellenére ebben a térségben akkor azok voltak a kertészet újrateremtői, mozgatórugói – fogalmazott a képviselő. A szentesi Termál, Árpád és Felszabadulás, a szegvári Puskin, illetve a fábiánsebestyéni Kinizsi szövetkezetek a bolgárkertész-hagyományokra építkezve megteremtették a korszerű kertészet alapjait. A hatvanas évektől a mai napig meghatározza a térség lehetőségeit az akkoriak szakmai tudása, fejlődőképessége és tőkeereje, nem utolsó sorban pedig a termálvíz.
A következő mérföldkő, egyben Szentes aranykora a háztáji integráció ideje. A szövetkezetek komoly anyagi támogatásával sokan kezdtek akkor három, egyenként 4,5x25 méteres fóliában káposztát és paprikát termelni. Mindenki szépen megélt belőle, gombamód nőttek a házak, és hat kisfólia bevételéből augusztus végére autót vehettek a gazdák – idézte föl Farkas Sándor.
Az aranykor persze nem tartott örökké. A térséget 2002-ben elérte a globalizáció, ráadásul a képviselő véleménye szerint a 2004-es EU-csatlakozás fölkészületlenül érte az egész ágazatot. A jövedelmezőség erősen csök kent, a termelők száma drámaian visszaesett, mindez az egész térség életszínvonalán meglátszik. A lakosság nehezen dolgozza föl a változásokat, ám akik félretettek az akkori bevételből, azok jelentős részben ma is gazdálkodnak – mondta. A fehér paprika továbbra is a szentesiek szívügye, alig találni olyan kertészetet, ahol nem foglalkoznak vele. Még ma is működik a térségben körülbelül 60 hektár üvegház, 300 hektár fólia és 40 termálkút. Farkas Sándor szerint mintegy kétezer család kötődik valamilyen módon a termeléshez, a kereskedelemhez, a háttériparhoz, vagyis mindahhoz, ami a kertészet és a paprikatermesztés köré épül.

Bolgárok Szentesen

Mód László a Koszta József Múzeum munkatársaként tíz éve gyűjti a kertészethez kapcsolódó tárgyakat, fényképeket és dokumentumokat. Véleménye szerint három tényező miatt válhatott a kertészet, a kertkultúra meghatározóvá Szentesen. Először is a bolgár kertészek igen gazdag ismeretanyagát, másodszor a térség kedvező természeti feltételeit, különösképpen a Szentest és Szegvárt behálózó vizeket említette. Harmadrészt azoknak a magyaroknak köszönhető, akik tanultak a bolgároktól, és az akkori gazdasági, társadalmi helyzetben kiutat, megélhetést találtak a kertészetben. A bolgárkertészkedés fénykorára ugyanis éppen befejeződtek a folyószabályozások és a vasútépítések, azoknak pedig, akik nem találtak többé megélhetést a földmunkában, a zöldségtermesztés biztos jövőt jelenhetett – mondta Mód László.
A térségben 1875-ben jelentek meg először a bolgár kertészek a Károlyi uradalom szegvári területén. Többségük csak idénymunkára érkezett, mások azonban letelepedtek, és bár leszármazottaik hamar elmagyarosodtak, bizonyos bolgár hagyományokat máig büszkén őriznek. A bolgárok beköltözése nagyjából az 1940-es évek közepéig, végéig tartott. A 19-20. század fordulójára a bolgárkertészet jelentős ágazattá vált bizonyos térségekben. A korabeli szakirodalom, és sajtó is népszerűsítette a bolgár rendszerű kertészet eljárásait. A bolgárkertészetekben már a 19-20. század fordulóján az étkezési paprika lett a fő kultúra (korábban itt csak a fűszerpaprikát ismerték, az étkezési fajtákat nem!), a két világháború közötti időszakra pedig egyértelműen átvette az egyeduralmat a paprika – mondta. A termesztéstechnológiában nagy újdonság volt az árasztásos öntözés, a vízkivételre szolgáló úgynevezett bolgárkerekek pedig egzotikumként tűntek fel a vidéken, egyet az egykori szentesi fotográfus képeslapon is megörökített.
A néprajzkutató a Szentes környékiek segítségét kérte, hogy emlékekkel, dokumentumokkal, fotókkal (akár kölcsönbe is) járuljanak hozzá, hogy a közelmúlt, az ötvenes, hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek kertkultúráját is hasonló alapossággal földolgozhassa a múzeum, mint a bolgárkertészek korai időszakát

Lassan mozdulunk

Bár a jelen kevésbé fényes, pánikra nincs ok – mondta Fodor Zoltán, a FruitVeB ügyvezetője a magyar paprika piaci helyzetét elemző előadásában. A zöldséggyümölcs ágazat évi 200-220 milliárdos elsődleges termelési értékéből
70-80 milliárdot ad a hajtatás, annak 60%-át a paprika. Durva közelítéssel tehát évente 40-45 milliárd forint, a teljes zöldség-gyümölcs ágazat termelési értékének ötöde a paprikatermesztésből származik (Farkas Sándor szerint ebből a fehér paprikáé 12-15 milliárd). Bár folyamatosan csökken a termőterület, és kisebb mértékben a termésmennyiség is; viszont még mindig többet fogyasztunk, mint bármelyik nyugat-európai ország.
Ha nincs is ok a pánikra, nem ülhetünk nyugodtan sem, hiszen minden statisztika szerint világszerte lendületesen fejlődik a paprika termelése, fogyasztása és kereskedelme, amíg nálunk csökken. Három kivétellel az összes uniós tagállamban fölfelé ível a paprika exportja, de ebből a háromból sajnos az egyik éppen Magyarország, Francia- és Görögország mellett. Pedig felvevőpiac lenne rá. Németországban, amely Európa legnagyobb paprikavásárlója, fejenként 5-5,5 kilogramm paprikát fogyasztanak el évenként, és ez a mennyiség növekszik – mondta Fodor Zoltán. De említhetnénk az Egye sült Királyságot is.
Hollandia példájából tanulhatnánk, hogy milyen gyorsan válaszolnak az ottaniak a piaci folyamatokra. A holland szakemberek 2008-ban minden részletre kiterjedő elemzést készítettek a németországi paprikapiacról, és annak alapján egyik évről a másikra (2008-ról 2009-re) megváltoztatták a termékszerkezetüket. Növelték a piros kaliforniai paprika és a háromszínű kiszerelés arányát, amelyik színre pedig kisebb igény mutatkozott, abból csökkentették a termőterületet. Ehhez képest mi elég lassan mozdulunk – adott hangot véleményének a FruitVeB ügyvezetője. Pedig Hollandiát ugyanúgy sújtotta az intenzív kínálat és az áruházláncok térnyerése, és az ottani termesztők is kénytelenek voltak megélni, hogy húsz év alatt megfeleződtek az árak.

Óriási tartalékok

Nemcsak az exportpiacon, itthon is célszerű áttekinteni a fogyasztás alakulását. Például azt, hogy amíg az uniós csatlakozás előtt fejenként fél kiló importpaprikát ettünk évenként, addig most már egy kilót, ami ugyan még csak a teljes fogyasztás 6-8%-a, de folyamatosan nő (miközben a hazai termesztésű áruból mi egyre kevesebbet vásárolunk). Ennek csak részben az az oka, hogy mind több import paprika érkezik az országba, Fodor Zoltán szerint az is okozhatja a jelenséget, hogy a magyar fogyasztók is megkedvelték a kaliforniai paprikát, és azt szinte csak importból vásárolhatják meg. Ennek hátterét érdemes lenne elemezni.
Az viszont biztos, hogy bizonyos piacokon van keresnivalónk, és csak a mennyiség akadályozza a tényleges jelenlétünket – mondta. Idén tavasszal az Egyesült Királyság egyik nagy külkereskedő cégének ügyintézője megkereste a FruitVeB-et, hogy vásárolna magyar zöldségeket nagy mennyiségben. Senki nem tudott a kért mennyiségű áruval szolgálni.
Óriási tartalékokat rejt az európai és az orosz piac, nincs azonban hozzá elegendő árualapunk. Ha a mai színvonalon marad a kertészet, akkor nem is lesz több áru, ez a kérdés azonban már messzire vezet, az előrelépést ugyanis az ágazat hatáskörén túlnyúló gondok nehezítik – fejtette ki az előadó.
Elsőként a feketegazdaságot erősítő magas áfát említette. A feketegazdaság pedig a fejlesztések gyilkosa, erre középtávon okvetlenül megoldást kell találni – mondta. A legsúlyosabb hátráltató tényezők egyike a termálvíz-visszasajtolás kérdése. Hosszú távú, kiszámítható gazdasági környezethez nem elég, ha időnként haladékot kapnak a termálvízhasználók.
A pályázati rendszerről is érdemes szót ejteni, az 50- 60%-os elutasítási arány ugyanis már nem csupán a pályázók felkészületlenségét, hanem rendszerszintű hibát is jelez. A FruitVeB felajánlotta segítségét a Vidékfejlesztési Minisztériumnak, dolgozzanak ki közösen egyszerűbb, jobban működő és magasabb szinten kihasználható pályázati rendszert a következő uniós költségvetési időszakra. Hogy megvalósuljon az az ezerhektárnyi, uniós támogatással épülő fóliafelület, amire 2007-ben számítottak a szakemberek. Ezzel szemben mindössze 120- 130 hektár épült a lassan lezáruló hétéves költségvetési időszakban.

Úton az uniós oltalom felé

Számos uniós ország gyakorlata azt mutatja, hogy ma kétféleképpen lehet értékesíteni élelmiszert a külföldi vevőknek. Az egyik a klasszikus export, a másik pedig, amikor egy-egy térség vállalkozói magukhoz, helybe csábítják a turistákat, és a tájegységet, az ottani kultúrát „adják el“ nekik a gasztronómiai sajátságokkal együtt, részben azok vonzerejét is kihasználva – fogalmazta meg az uniós oltalommal védett termékek forgalmazásának lényegét Szegedyné Fricz Ágnes, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) Élelmiszer-feldolgozási Főosztályának főosztályvezető-helyettese.
A szentesi paprika jó úton halad az oltalom alatt álló földrajzi jelzés megszerzése felé. Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés, az oltalom alatt álló földrajzi jelzés, valamint a hagyományos különleges termék kategóriákban bejegyzett, illetve pályázott termékek listáját tartalmazó úgynevezett door adatbázisba a több ezer tétel közé pillanatnyilag tizennégyet magyarországi pályázók nyújtottak be. A Kalocsai fűszerpaprika őrleményt idén júliusban regisztrálták, a Szentesi paprika az Európai Bizottság szakértői véleményezésére vár. Reményeink szerint a szentesi paprikát forgalmazók hamarosan elhelyezhetik a kéksárga, uniós csillagos kis logót a csomagoláson, amivel egészen új piaci lehetőségek nyílnak meg. Ezt mutatják a földrajzi árujelzők rendszerében otthonosan mozgó országok tapasztalatai. Főleg a spanyol, a francia és az olasz termesztők élnek jól ezzel a lehetőséggel, francia példákról már lapunkban is többször volt szó.

A tagállamok böngészhetik

Fontos, és alighanem a legnehezebb lépés ebben a folyamatban a nemzeti oltalom megszerzése – mondta Szegedyné Fricz Ágnes. Óriási munka ugyanis összefogni az érdekelteket, majd közösen elkészíteni a termékleírást és eljutni annak benyújtásáig. Először is az adott termékből hasznot szerző termelőknek és forgalmazóknak csoportot kell alkotniuk, azt a csoportosulást be kell jegyezni; és célszerűen nekik közösen kell megfogalmazniuk, hogyan készül az adott termék, és mitől teszi egyedivé a minőségét az adott földrajzi terület. Olyan részletkérdésekre kell kitérni egyebek között, mint a termék nevének pontos helyesírása, küllemének aprólékos leírása, valamint a termesztéstechnológia minden egyes lépésének sorra vétele és a címkézési előírások meghatározása. Minden kiskaput be kell zárni, hiszen később ezen leírás alapján ellenőrizhet a hatóság és kiszűrheti a jogosulatlan logóhasználókat – mondta az előadó.
Ha a VM kötelékébe tartozó Magyar Eredetvédelmi Tanács megadja a nemzeti oltalmat, akkor indulhat az uniós ügyintézés. A termékleírást először az Európai Bizottság szakértői véleményezik – a fölmerülő kérdésekre a termékleírást benyújtó pályázó válaszol. Majd az unió hivatalos lapjában közzéteszik, hogy fél évig a többi tagállam szakértői, termelői is hozzászólhassanak. Ez a termékleírást benyújtójának, és azoknak is fontos, akik hasonló terméket készítenek. A VM szakértői is folyamatosan figyelik a szomszédos országokból benyújtott termékleírásokat, nem sértenek-e itteni érdekeket. Ha a fél év alatt minden rendben zajlik, akkor bejegyzik a terméket.
Szegedyné Fricz Ágnes elmondta, hogy a Szentesi paprika termékleírását tavaly ősszel beadták, így a Bizottság rendelkezésére álló egy év lassan letelik. Ezután fél éven át a tagállamok böngészhetik. Bízzunk benne, hogy nem lesz ellene kifogásuk, és a Szentesi paprika hamarosan eljut a bejegyzésig – mondta.

Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertészet és Szőlészet 2012/37 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok