Az összesen 47 600 hektáros erdőterület rendkívül sokféle termőhelyet takar, s ennek megfelelően az erdők képe is sokszínű. Az őshonos, lombos fafajok teszik ki az erdők valamivel több mint a felét (53%), erre utal a logóban a tölgylomb. Megoszlásuk pedig a következő: tölgyek (37%), bükk (7%), gyertyán (7%), lágy lombos fajok (1%), mint az éger, és egyéb kemény lombosok (2%), például a kőris és a juhar. A fenyőgally a 32% erdei-, 6% luc- és 2% egyéb fenyőre utal. Ez a számsor azonban érdekesebb, ha összevetjük a 10 évvel korábbival. Nos, akkor a fenyők aránya a mostani 40 helyett 46% volt, míg a tölgyeké csupán 28%! A számok mögé nézve igen jelentős szemléletváltást láthatunk, amelynek eredményeként csökken a fenyő- monokultúrák aránya, s helyükre őshonos, elegyes lomberdők kerülnek. Ez az irány elsősorban erdővédelmi szempontból kedvező, mert a sokféle fából álló erdők ellenállóbbak egyes kártevőkkel szemben, míg az egy fafajos fenyőerdők nagyon sérülékenyek. Utóbbira jó példa a lucfenyő esete.
Búcsú a fenyvesektől?
A suttogó fenyvesek általában 1000 méter magasságban, évi 1000 mm csapadék mellett érzik jól magukat. Ilyen adottságaink ugyan nincsenek, ennek ellenére számos területen, elsősorban a Kőszegi-hegységben és az Őrségben, ültettünk fenyőket, hiszen szükségünk van értékes faanyagára. Jól fejlődtek lucosaink, amíg az éghajlat számottevően nem változott. Az ezredforduló környéki tartós aszály és hőség azonban legyengítette állományait, s az ennek következményeként fellépő szúkárosítás igen sok lucfenyvesünket elpusztította.
Ha manapság a Kőszegi-hegységben az Írott-kő alatt és a Kendig-hegyen vagy az Őrségben járunk, sok helyütt már csak az elpusztult lucosok helyére ültetett csemetéseket, fiatalosokat láthatjuk. A táj képe hirtelen alakult át, s a lucossal együtt eltűnt a királykák, keresztcsőrűek, a fenyves- és búbos cinegék élőhelye. A pusztulás folyamatát legföljebb lassítani tudjuk, megállítani nem. Mit tehetünk? El kell tehát búcsúznunk a suttogó fenyvesektől? Úgy tűnik, igen! Mi azonban mégsem szeretnénk végleg búcsút venni a lucfenyőtől. Ültetjük csemetéjét, segítjük magról történő felújulását, de már nem hozunk létre nagy területen elegyetlen állományokat. Csupán kis foltokban és északi kitettségű völgyekben erdősítünk vele. A tudományos vizsgálatok alapján a lucfenyővel kevert lombos erdők egyébként is lényegesen többféle növény- és állatfajnak adnak otthont, mint a kizárólag lombos fákból állók. A luc jelenléte tehát nemcsak erdészeti érdek, de természetvédelmi szempontból is előnyös.
Átalakuló állami erdők
A lucfenyő példája azonban csak egy kis szeletét mutatja az erdőkben végbemenő változásnak. Gazdaságossági és természetvédelmi szempontok szerint egyaránt újra kellett gondolni az erdőgazdálkodás gyakorlatát. Ennek eredménye a 2009. évi erdőtörvényben nyert megfogalmazást, amely már új szemléletű erdőkezelést ír elő a védelmi és a közjóléti rendeltetésű, állami tulajdonú, természetes, természetszerű és származék erdőkre. Ennek lényege, hogy ezekben az erdőkben fokozatosan be kell vezetni a folyamatos erdőborításhoz vezető átalakító, szálaló és termelést nem szolgáló üzemmódokat. A szálalással kezelt erdő vegyes korú és záródású, sok fafajból áll, kezelése a természetes folyamatokra alapozott , és megvalósul a folyamatos erdőborítás, de haszonvételre, azaz fakitermelésre is lehetőség van. A társaságunk által kezelt erdők mintegy harmada (31%) védelmi rendeltetésű (Őrségi Nemzeti Park, Kőszegi Tájvédelmi Körzet, Jeli Arborétum stb.). Az új kezelési irányelvek tehát jelentős mértékben vonatkoznak erdeinkre, s ennek megfelelően már közel 4600 hektár erdőt átalakító üzemmódban kezelünk.
Új kistavak az Őrségben
A Szombathelyi Erdészeti Zrt. és az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság közös KEOP-program keretében kiemelkedő természeti értékek megőrzésére irányuló munkálatokat valósít meg Erdei élőhely-rekonstrukciók Vas megye védett természeti területein címmel. A program részeként megvalósul a Nádasd-szőcei-fennsík vízháztartásának, a tőzegmohás lápoknak és a bolygatott erdei élőhelyeknek a rekonstrukciója. A kezdeményezések egy része már elkészült. Társaságunk három kisvízállást építt etett az Őrségben, amelyek időszakos patakok vizét tárolják, javítva környezetük vízellátását, ivó-, élő- és szaporodó helyet teremtve az állatvilág számára. A tavaly ősszel elkészült kis tavakat tavasszal már birtokba vehetik a békák és a gőték, majd a rájuk vadászó fekete gólya is, de az arra járó turistáknak szintén kellemes pihenőhelyként szolgálnak.
Tanösvény a Saághy-parkban
A szombathelyi Saághy István Erdészeti Információs Központ parkjában 2008- ban kialakított tanösvény az „Év ökoturisztikai létesítménye 2011.” pályázaton, tanösvény kategóriában III. helyezést ért el. Hét állomásán egyebek közt a Kámoni Arborétumot alapító Saághy István munkásságával, a sokféle erdei életközösséggel, az állatok nyomaival, a madárvédelemmel, a fa belső felépítésével, a méhészett el, az erdőméréssel és az erdei mértékegységekkel ismerkedhetnek az érdeklődők.
A tanösvényt szabadtéri játékok egészítik ki. Az elmúlt években az iskolák, óvodák és a környék lakói megkedvelték a parkot, és igen sok tanulni vagy kikapcsolódni vágyó keresi fel. Erdei iskolai foglalkozás megtartására is alkalmas, ezért a Saághy-parkot bevontuk erdőpedagógiai programunkba, a Kőszegen működő Stájer-házi Erdészeti Erdei Iskola mellett.
