Back to top

„Én mondom meg az árat…”

Nagy híre van a keleméri báránynak. Az igazán igényes éttermek a keleméri juhfarmról szerzik be a bárányhúst, mert jobb minőségű, mint bármelyik hazai, külhoni bárány. Ez a természetes tartásból származó, különleges bárányhús felkerült a Magyar Gasztronómiai Egyesület legjobb minőséget jelző Aranyszalag díj jelöltjei közé. E kitüntető címmel a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő termékeket szándékoznak elismerni.

Még nem hallottam olyat, hogy valaki egy tanyát kapott volna nászajándékba. Valamikor régen talán megtörténhetett, de manapság másra vágynak a menyaszonyok. Nem úgy, mint Nagy Erzsébet, aki örült az ajándéknak. Vállalkozó vőlegénye jól ismerhette szerelmét, hogy – mondjuk – nercbunda helyett ez volt a meglepetés. Örült neki az ara, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a leamortizálódott tanyából jól működő, piacos terméket előállító gazdaságot hozott létre. Bárányokat nevel és értékesít haszonnal, évente mintegy ötszázat. Erzsébet Keleméri báránykáknak nevezi őket.

Olyan minőségű bárányokat állít elő, amilyeneket a hazai színvonalas éttermek is keresnek.

Az alapok
Jelenleg 550 anyajuhunk van – mondja a férje vezetéknevét is felvett Balogh-Nagy Erzsébet, Gödöllőn végzett agrármérnök, a Keleméri Széki puszta tulajdonosa. – A férjem még jóval a házasságkötésünk előtt, tíz éve, földeket kezdett vásárolni Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A tanya a bábolnai részvénytársaság felszámolása folyamán került a tulajdonunkba. A felszámolás 2007-ben kezdődött, a társaság szendrői gazdaságát huzavona után 16 magánszemély vásárolta ki, közülük mindenki próbált önálló gazdaságot létesíteni. A juhállomány két helyre került, az egyik a mi gazdaságunk, itt Széki pusztán. A '80-as években még 40 ezer anyajuhot számláló szendrői állomány 1200-ra apadt. Ez juhászati szempontból elég nagy tragédia.

Úgy alakult, hogy ebben a megyében egy 250 hektáros birtokot sikerült kialakítanunk Hangács-Boldva környékén és egy 560 hektárosat itt, Kelemér határában. Ez három részből tevődik össze: 350 hektár a saját tulajdonunk, 205 hektárt pedig 2012-ben bérbe kaptam a magyar államtól húsz évre. Ez valamennyi gyep. A többi a majorság területe, ezen áll a hodály és a gazdasági épületnek nevezett új ház.

A juhok többségében ile de france vérségűek, jelentős törzstenyészeti múlttal és terveim szerint ugyanilyen jövővel. Az anyák legtöbbje fajtatiszta ile de france, a többi keresztezett, suffolk vért is tartalmaz. Ma már azonban csak ile de france kosok fedeznek a tenyészetben.

• Miért döntöttek az ile de france mellett?

– A Franciaországban kitenyésztett merinó típusú fajta eltér a Magyarországon ismert merinóktól. Egy kicsit nagyobb testű, gömbölyűbb, jobban legel, mint a magyar merinó, mindig kiváló kondícióban van. Szapora, gyakran ellik hármas ikerbárányokat. Ezt tenyésztették a szendrői gazdaságban, és mi is megmaradtunk ennél, mert az általunk előállított minőség csak ezzel a fajtával érhető el.

Széki pusztán sűrítetten, kétévente háromszor ellenek az anyák, így tudjuk elérni, hogy legyen mindig vágásra kész bárányunk. Ez azért fontos, mert mi nem szezonálisan értékesítünk külföldre, hanem hazai éttermeket látunk el bárányhússal. Átvettük a valamikori bábolnai tartási és takarmányozási technológiát, ez stabil alapot jelentett, lehetett rá építeni. Apró változtatásokra volt csak szükség, főleg a takarmányozás területén, ezáltal jobb lett a termékünk.

Természetszerűen
Háremszerű a pároztatás. Az anyajuhok fele ikreket ellik, még hármas iker is születik, de ennek nem örülünk, mert felnevelésük lerontja az anyjukat. A három közül egyet rendszerint nem is tudnak felnevelni. A kettes iker bárányok egy kis besegítéssel felnevelhetők. Azért tartunk néhány kecskét, hogy a hiányzó tejet az ő tejükkel pótoljuk. Így nem tejpótlót kapnak a bárányok, hanem természetes tejet.

A bárányok 60 napig a hodályban vannak az anyjukkal együtt. A fogadtató kalodában töltik életük első két hetét, és csak anyatejet kapnak. Az anyákat télen szénával, nyáron renden fonnyasztott fűvel etetjük. Ezen kívül abrakot adunk az anyajuhoknak, kezdetben főként zabot, később árpát. Azt tapasztaltuk, hogy a frissen kaszált fű a frissen ellett anyajuhoknál hasmenést okoz. A másik probléma, hogy nagyon gyorsan befülled, nem lehet minőségileg kezelni, felpuffadnak tőle az állatok. Az egynapos, renden fonnyasztás a megoldás. A szemes abrakhoz később roppantott kukoricát is keverünk.

Két hét után a bárányok a bölcsödébe kerülnek, kiscsoportba. Később az óvoda és az iskola következik, de mindvégig az anyjukkal maradnak, így folyamatosan biztosított az anyatej. Három-négy hét után kezdjük kiegészíteni az anyatejet saját bio-takarmánnyal. A keverék főként árpát, kukoricát és zabot tartalmaz, hozzá speciális premixet adunk, amiben még lucernaliszt is van. A lényeg, hogy nagy a makro- és mikroelem-tartalma. Összetétele a bárányok életkorától függően változik.

Választás után, 60 napos korra a bárányok elérik a 25 kilogrammos súlyt, és vágóra kerülnek. Vannak természetesen olyanok, amelyek tovább maradnak a hodályban, mert nagyobb súlyúakat kér egy-egy étterem. A tenyésztésre alkalmas jerkebárányokat állománypótlás céljából megtartjuk. Egyéves korban döntünk a tenyésztésbevételről, ekkor kap fülszámot a jerke, és következhet a termékenyítés.

• Megyaszón egy vágóponton vágják le a Keleméri báránykákat. Onnan saját hűtőkocsikkal szállítják az egész vagy hasított féltesteket. Miért nem bontják húsféleségekre?

– Tervezzük azt, hogy bontjuk a levágott testeket, és igény szerint húsféleségeket szállítunk majd vevőinkhez, de ma még nem vagyunk erre felkészülve. Mintegy harminc étterembe szállítunk, a legtöbb Budapesten van, de Tokaj-Hegyalján is található néhány. Több lenne az igény, de nem tudjuk valamennyit kiszolgálni. Hetente változó számú, átlagosan tíz bárányt vágunk. Az éttermek különböző különlegességeket készítenek belőle. Van, ahol szalontüdő készül a belsőségekből, máshol a májra esküsznek, ismét máshol a lapockából, vagy csülökből készült étel a specialitás.

• Egy átlagos magyar tenyésztő 1000 forint kilogrammonkénti árat tud elérni az exportált báránynál. Ha az 18 kilogrammos, akkor 18 000 forintot kap érte. Ehhez képest mit fizetnek a keleméri báránykákért?

– Ennél sokkal többet, van, amikor a kétszeresét, ritkán még annál is többet. Én mondom meg az árat. Olyan még nem volt, hogy ne fogadták volna el a vevők. Színvonalas éttermekbe szállítunk. A marokkói nagykövet dicsérte a bárányunk húsából készült ételt, pedig ő már nyilván sokfélét evett. Volt aki a mi bárányunkat a pireneusiakhoz hasonlította, ott érzett ilyen ízeket. Ez az íz a fajtától, a tartásmódtól és a takarmány minőségétől függ. Az itteni szénák a fűféléken kívül rengeteg illatos gyógynövényt tartalmaznak.

• Sok magyar juhtartó úgy vélekedik, hogy ő nem kereskedő, a juhokhoz ért, az a szakmája, a vágóállatot adja el, aki jobban ért hozzá. Egyetért ezzel?

– Ezt nem tudom elfogadni. Én magam indultam el és kerestem meg azokat az éttermeket, ahova most szállítok. Megalázónak tartottam 18 000 forintért odaadni egy bárányt, amikor egy anyajuh tartási költsége 30 000 forint. Ha csak egy bárányt ad ez a juh évente, kész veszteség. Az ilyen gazda feléli az állományát. Csökken az anyalétszám ahelyett, hogy növekedne, és több anyajuhon oszlanának meg az általános költségek.

Ellentmondások
• Egy internetes portál a tavasszal riportot készített Balogh-Nagy Erzsébettel. Ebben az agrármérnök nő sarkosan fogalmazott. Azt állította, hogy Magyarországon az állattenyésztés csődtörténet, vagy a juhászok szemében az a jó bárány, amelyiktől sikerül megszabadulni. Lapunk olvasóit nyilván érdekli, mi áll ezek mögött az éles megfogalmazások mögött.

– Kezdjük az utóbbival. Magyarországon azért tartanak manapság juhot, mert van rá támogatás. Szeptembertől megváltozik a helyzet, nem lesz AKG. Ettől kezdve sok árutermelő tenyészet szűnik meg. Pontosabban fogalmazva folytatódik a csökkenés. Amikor öt évvel ezelőtt idejöttem, tíz juhtenyésztő volt a környéken. Mára egyedül maradtam. Eddig az volt a lényeg, hogy minél kisebb költségen neveljék fel a bárányt, érje el az átvételi súlyt. Ne kelljen pótlólagos költségeket ráfordítani. Ilyenkor nagy a drukk, hogy meg legyen az értékesítési súly. Az AKG-nál senkit nem érdekel, hogy minőséget termel-e a gazda, vagy sem. Az államnak kellene a minőségi állattartást támogatni.

A csődtörténetről pedig csak annyit: Magyarországon a törzstenyészeteknek csak addig lesz piaci potenciáljuk, amíg az árutermelők megveszik állataikat. Pillanatnyilag az AGK támogatás kiegyensúlyozza a mélyen nyomott árakat. Emiatt éri meg juhot tartani. Ha nem lenne támogatás, juh sem lenne az országban.

Nálunk azt nevezik állattenyésztésnek, amikor nagy tömegben, mesterséges körülmények között nevelnek fel, hizlalnak meg, tartanak állatokat, nagy mennyiségű fehérjével etetve őket. Ezt követően nyomott áron eladják. A nyomott ár miatt gazdaságtalan a tartásuk, ezért állandóan csökken az állomány. Ha egy disznót centiméterekkel mérhető területen tartanak és csövön megkapja a kevés hazai összetevőt, de GMO-s szójából sokat tartalmazó takarmányt, ez nem állattenyésztés. Ez egy gyár, és ne keverjük össze a kézműves termékek előállításával. Ilyen természeti adottságokkal, ami Magyarországon van, sokkal inkább természetszerűen kellene tartani az állatokat. Rosszul használjuk ki az adottságainkat.

• Kedvező a széljárás errefelé. Olyan irányból fúj, hogy még nem hozta el ide a parlagfű magját.

– Az is hozzájárult a kedvező környezeti feltételekhez, hogy errefelé az intenzív művelésű növénytermesztés elmaradt. Kevés a szántó, a gyepeknél sem alkalmazták a felülvetést, így nem kerültek be gyommagok a vetőmaggal együtt a talajba. A biogazdálkodás előnyeit azonban még nem használtuk ki.

Az ilyen területeken volna nemzetgazdaságilag is célszerű támogatni a valódi állattenyésztést, a minőséget. Ehelyett olyan állapotokat kell elviselnünk, amilyenekről versenytársaink még nem is hallottak. Ilyen például a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. Létrehoztak egy szervezetet, kötelező tagságot írtak elő a gazdák számára. A tagdíj az árbevételtől függ, tavaly 50 ezer forintot fizettünk, az idén 57 ezer forint lesz. És mit kapunk érte: csak ingyenes hírlevelet az interneten, újabban egy újságban. Megtörtént eset: bement egy gazda a NAK irodájába, ott nem azt kérdezték: mit segíthetnek, hanem azzal kezdték, a tagdíj be van-e fizetve.

Összesen 13 olyan szakhatóság „tart kapcsolatot” velünk, amelyik sokat kér, semmit nem szolgáltat, de mindegyik határozott büntetési jogkörrel rendelkezik. Csak úgy röpködnek az 50 ezer forintos tételek egy-egy aláírásért, a büntetések összegéről nem is beszélve. Sok mindennek kellene megváltozni ahhoz, hogy megálljuk a helyünket a versenytársainkkal szemben.

Gyulai György
Fotó: Földi D. Attila

Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2014/08 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok