Back to top

Rókából nem lesz kutya

Ha egy róka megjelenik a portán, abból bizony nagy galiba kerekedhet. Viszi, amit ér: tyúkot, libát, kacsát. Ám vannak olyan rókák, amelyek nem bosszúságot, hanem örömet okoznak – ugyanis e vörös csuhás ragadozó sem kerülhette el a sorsát, társállat lett belőle.

 
Persze annak, hogy a róka házi kedvenc legyen, előzményei is voltak. Majd’ két évszázadon át már sok udvarban éltek példányai, igaz, apró ketrecekbe bezsúfolva. Ők prémrókák voltak, a hobbirókák „ősei”. Voltak köztük sarki rókák, és az amerikai vörös rókák különböző színváltozatai (fekete róka, ezüstróka, keresztes róka, platinaróka – hogy csak a legjelentősebbeket említsem.) Társállat a sarki rókából nem igazán lett, de az amerikai vörös rókából már igen. A külföldi hobbi-hirdetésekben ugyanis nem hazánk ravaszdiját kínálják megvételre, hanem amerikai unokatestvérét, melyek őseit egykor farmokon tenyésztették. Ma a legdivatosabb közülük a vörös (vad) színű, hosszú szőrű változat. 
 
 
Tenyésztőtől vásároljunk
 
Mindenképpen jobban járunk, ha tenyésztett állatot veszünk, és nem hazánk ravaszdiját fogadjuk otthonunkba. Ennek oka, hogy az 50–60, vagy még ennél is több generáció óta tenyésztett rókák elindultak a domesztikáció útján, szelídebbek, könnyebben kezelhetők, mint vad társaik. Arra is ügyelni kell, hogy a kis róka minél hamarabb, mindenképpen hathetes kora előtt kerüljön a gazdájához, azelőtt, mielőtt még lezajlik szocializálódása. Ami még a tenyésztett rókák mellett szól, hogy elhelyezés tekintetében igénytelenebbek, mint az erdőből származó egyedek, kevésbé szenvednek a kisebb (de nem kicsi) férőhelytől, és nem akarnak léptennyomon megszökni. (...)
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2016/07 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok