Kisegítő-, vagy háztáji gazdálkodáson azt értem, amikor a család a fő jövedelmét biztosító munkahely(ek) vagy vállalkozás(ok) mellett néhány hektár (esetleg 10-20 ha) földterületet viszonylag kis létszámú állatot tart kielégítésére, és a megtermelt, élőállított felesleget valamilyen csatornán keresztül értékesíti. Azt tudjuk és tapasztalhatjuk gazdaságok szerepe csökken, ennek okait most nem szeretném boncolgatni, azt azonban kár tagadni, hogy ezek a gazdaságok a vidék jövedelemtermelő- képességét növelni tudnák, megfelelő gazdaságszervezési Most nem az a témám, hogy mivel éri meg foglalkozni egy háztáji gazdaságban, hisz ez sok egyedi adottságtól függ. Kizárólag arra szeretnék koncentrálni, hogy munkahely mellett húshasznú marha tartásával érdemes-e foglalkozni háztáji gazdálkodásban.
Néhány kiindulópont Háztáji gazdálkodási keretekben általában 10 alatti tehénlétszámról beszélhetünk, tehát ezt a méretkategóriát vesszük nagyító alá. Kezdetnek nézzünk meg néhány alapfeltételt, amelyek hiányában nem is érdemes gondolkodni a húsmarhatartásról. 1. Az állatok téli tartására alkalmas hely. Nem kell nagy dologra gondolni, lehet ez egy lábköz lábaspajta, vagy falábakon álló szín. Ha kialakítunk egy szélvédett helyet, száraz pihenődombot, akkor akár épület nélkül is tarthatjuk marháinkat. A téli tartást úgy kell megszervezni, hogy az állatok ellátása minél kevesebb időt és energiát emésszen fel, tekintve, hogy a gazda napközben valahol dolgozik. Nagyon fontos, hogy csapadékos időjárás esetén is biztonságosan meg tudjuk közelíteni az állatainkat. Ilyen kis létszámú állomány esetén praktikus, ha közvetlenül a telelőhely mellé tároljuk be a téli takarmányt. Igen jó megoldás, ha a lápaspajta egyik lábközében az állatok vannak, míg másikban a szálastakarmány. A biztonságos téli itatóvíz-ellátásról is gondoskodni kell. Meg kell teremteni az állategészségügyi kezelések elvégzéséhez szükséges feltételeket is, kezelőfolyosót, vagy egyedi lekötési lehetőségeket kell kialakítani. 2. Legelőterület, amely legalább 150 napos legeltetést tesz lehetővé (~0,7 ha/tehén borjával). Nem baj, ha nem öszszefüggő, de a terelés és az itatás könnyen megoldható legyen. Ezek akár lehetnek elhanyagolt telkek, régi gyümölcsösök (csökkenő lélekszámú falvakban sajnos sok ilyet találunk). Ha nem áll rendelkezésre ekkora legelőterület, akkor átlagos körülmények között megkérdőjeleződik a marhatartás gazdaságossága, a nagyobb takarmányozási költségek miatt. Tekintettel arra, hogy feltehetően naponta egy alkalommal ellenőrzik az állományt, az ivóvíz napi 24 órában álljon rendelkezésre. 3. A téli takarmány előállításához szükséges földterület. Mivel a háztájiban viszonylag kicsi az állatállomány, így véleményem szerint erjesztett tömegtakarmányban nem is érdemes gondolkodni, magas önköltsége és a nehéz tárolási lehetőségek miatt. Réti és telepített fű/füveshere szénán azonban szépen át lehet teleltetni a jószágot. Emellett a takarmányozás kivitelezése is legkönnyebben szénával oldható meg. Ami nagyon fontos: az alomszalma megléte, akár saját termelésből, akár trágya-szalma csere útján. Viszonylagosan intenzív rétlegelőgazdálkodást célszerű fogytatni, hogy a rendelkezésre álló kapacitásokat ki tudjuk használni. Az is segít a téli takarmány előteremtésében, ha vannak olyan kaszálók, amelyek letakarítását a tulajdonosok jó szemmel nézik, esetleg egy széna-trágya csere is szóba jöhet. Az abrakszükséglet minimális (a szoptatás 1-2. hónapjában, és ősszel esetleges kondíciójavításra kell számítani), ez 0,5 ha-on is könnyen megtermelhető, ha az alomszalmát máshonnan szerezzük be. A fentiek alapján 5 tehén tartásához az alábbi területekre van szükségünk, 180 napos legeltetést, intenzív gazdálkodást és átlagos körülményeket feltételezve. Legelőterület: 5,0 ha Füveshere vagy takarmányfű keverék: 3,0 ha Gabona: 2,0 ha A fenti vetésforgó által jó színvonalú növénytermesztést tudunk folytatni, hisz a füveshere/ takarmányfű igen jó előveteménye a gabonának, plusz évente 250 q jó minőségű istállótrágyát is fel tudunk használni. 4. Az állatok ellátásához szükséges gép, eszköz, berendezés (erőgép, itatáshoz lajt, vályú). Minden munkaműveletet nem kell gépesíteni, de a minél kevesebb bérmunka igénybevétele javítja gazdálkodásunk eredményességét. Kihívások Ha az első akadályokon túl vagyunk, még mindig akadhatnak olyan nehézségek, amelyekkel már a működés során fogunk szembesülni. Érdemes ezekre is felkészülni. • Azzal mindenkinek tisztában kell lenni, hogy a húsmarha is minden napos elfoglaltságot ad tartójának. Természetesen vannak olyan napok, amikor csupán ellenőrizni kell a kerítés (villanypásztor, vagy fix kerítés) állapotát, s biztosítani a vizet. De vannak napok, amikor az etetés mellett még lehet, hogy borjút is kell itatni. Néha kisegítő személyről is gondoskodni kell. • Ellési időszakban a borjak gondozására is szükség lehet. Ki kell olyan helyet alakítani, ahol a problémás anya-borjú párossal foglalkozni tudunk (tehén fejése, borjú szoptatása, itatása). Lehet, hogy nem lesz rá szükség, de ne akkor kelljen kapkodni, amikor fejni kellene. • Fedeztetés: néhány tehénhez nem érdemes tenyészbikát venni, ha azonban egy környékbeli gazdatárstól lehet bérelni tenyészbikát (másfél hónap elegendő lehet), nagy segítséget jelent. Persze ez csak akkor járható út, ha teheneink nagyjából egy hónapon belül leellenek. Ha a mesterséges termékenyítés mellett döntünk, akkor célszerű ivarzás-szinkronizálással irányítani a vemhesítést, s ezáltal az ellések időpontját. • Tíz egyed alatti tehénlétszám alatt nem egyszerű a kiesések pótlására szánt üszők felnevelése, ezért nem célszerű évente meghagyni 1-1 üszőt, hanem 2-3 évente 2-3 egyedet. Ezeket praktikus a tehenektől külön felnevelni. Néhány kötelező feladat Ellések időzítése: szerintem háztájiban a március 1–április 1. közötti időszak a legkedvezőbb az elletésre. Így könnyű kiszámolni, hogy a fedeztetést május 20. és június 20. közötti kell megejteni. A borjak választását 6 hónapos korban kell elvégezni, nem érdemes 7-8 hónapos koráig az anyja mellett hagyni, mert nagyon lezsarolja. A borjak tartós megjelölését és azonosítását az erre illetékes állatorvos fogja végezni, hasonlóan a kötelezően elvégzendő vérvételekhez és oltásokhoz. Ha a telelőhelyhez közel legeltetünk, akkor a borjak abrakolását meg tudjuk oldani úgy, hogy a telelőhelyre csak a borjakat eresszük be, vagy egy részt karámmal lekerítünk. Költséges borjúóvodába nem érdemes befektetni. Az egyes technikai feladatokba nem merülnék el, hisz elég sokat írtam már erről e lap hasábjain korábban, praktikusabb, ha azokat visszalapozzák. Jelen körülmények között a borjak értékesítésével nem hiszem, hogy gond lenne, a jó húsmarha borjú keresett portéka. Remélhetőleg sikerült alapinformációkat adni az érdeklődő gazdák számára, ha valakinek lenne kérdése, másról szeretne bővebben olvasni, jelezze a szerkesztőségben.
