Ahogy fogalmazott, ez az elkötelezettsége abból fakad, hogy egy olyan választókerületnek a parlamenti képviselője, amelyik Makóval és Hódmezővásárhellyel az élen agrártelepülésekből áll, a lakosság döntő hányada mezőgazdasággal foglalkozott, és ma is ebből szeretne megélni. Ez nem volt könnyű az elmúlt 30 évben, hangsúlyozta Lázár János, most pedig az a kérdés, hogy az elkövetkező 10 évben milyen lesz a gazdálkodási környezet.
„Ezért annak a parlamenti képviselőnek, aki az Alföldről került a parlamentbe, a mezőgazdaság ügyeivel foglalkoznia kell, s ebből a szempontból mindegy, hogy milyen kormányzati tisztséget visel, ahogy az is, hogy ellenzéki vagy kormánypárti képviselő.” Mint hozzátette, a parlamentben – pártoktól függetlenül – van együttműködés a különböző oldalak között, a Mezőgazdasági Bizottságban jó szakmai munka folyik, s ehhez a munkához nagy segítséget nyújt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. Jónéhány vitás kérdés, döntés áthelyeződött az agrárkamarához, ahol – a miniszter tapasztalatai szerint – a különböző érdekek jól összefoghatók.
Lázár János a jelenlegi munkája során, és mint Hódmezővásárhely országgyűlési képviselője is próbál segíteni a helyi gazdálkodóknak. Komoly eredménynek nevezte, hogy Hódmezővásárhelyen, 100 hektár kivételével az összes állami földet megvették a helyi gazdák, több mint 2 millió forintos hektáronkénti átlagáron. Miniszterként pedig igyekszik Fazekas Sándor miniszternek segítséget nyújtani a kormányon belüli lobbiban, és a vidékfejlesztési munkákat is összehangolják.
Lázár János szerint ugyanis a vidékfejlesztés önmagában nem az agrárium, ahogy a mezőgazdaság vagy a földkérdés sem pusztán agrárkérdés. A kormánypártok megítélése szerint társadalompolitikai kérdésről van szó, ezért ahhoz a csoporthoz tartozónak vallja magát a frakción és a kormányon belül is, akik a mezőgazdasági szereplőknek, a vidéken élőknek próbálnak segíteni.
A kiállításon látottak kapcsán nagy kérdésnek nevezte, hogy a magyar mezőgazdaság mire képes. „Mi agrárországként hirdetjük magunkat, de vajon a teljesítményünk arányos-e a képességeinkkel és a vágyainkkal? Véleménye szerint ugyanis nem használjuk ki az ágazatban rejlő lehetőségeket.
Mint mondta, a vásárban elszánt és elkötelezett tenyésztőkkel találkozott, még annak ellenére is, hogy a piaci viszonyok az elmúlt években nem voltak kiegyenlítettek, sok veszteség érte az ágazatot, bár az idei és a mögöttünk hagyott esztendő biztató az eredményeket illetően.
Azt is látja azonban, hogy az agrártárcának nehéz dolga van, hiszen az európai szabályozás nem egyszerű, az európai verseny nagy, a piacok megnyitása nem kedvezett a magyar agráriumnak. Kormányzati összefogásra van tehát szükség ahhoz, hogy segíteni tudjanak az agráriumban dolgozóknak, mert mint mondta, a tenyésztők és a termelők részéről csak pozitív folyamatokat lát.
Az MVH átszervezéséről szólva Lázár János azt szükségszerűnek nevezte. Nyitni kellett az ügyfelek felé, a folyamatokat pedig gyorsítani volt szükséges. Mint hangsúlyozta, a Vidékfejlesztési Programban március 31-éig minden pályázatot kiírtak, folyamatos a források kifizetése.
Szemléletváltásra van szükség, azt várom el az MVH-ban dolgozó több mint ezer munkatársunktól – most már a kormányhivatalokon belül –, hogy ne Brüsszel érdekeit képviseljék, hanem a gazdáknak nyújtsanak megfelelő minőségű szolgáltatást és érdekvédelmet. Kultúraváltásról van szó, ami megnyitja az MVH-hivatalokat, hogy az ügyfelekhez minél közelebb legyenek – közöle a miniszter.
Említést tett azokról a rendezetlen birtokpolitikai kérdésekről, amikből igen sok van, és amik megakadályozzák például a földalapú támogatások időbeni megérkezését, az elszámolásokat, a pályáztatásokat. Ezekben a kérdésekben rendet kell tenni!” hangsúlyozta a miniszter, hozzátéve, hogy az MVH-ban megvan a szakmai tudás, csak ki kell nyitni a kapukat, és az ügyfelek rendelkezésére kell állni.
Az emlékezetes vásárhelyi fiatal gazda esetének apropóján (aki elesett a támogatástól, mert elfelejtette benyújtani a megítélt támogatás után a kifizetési kérelmét) elmondta, éppen azt vizsgálják, hogy a magyar szabályozás például a lengyelhez, a szlovákhoz képest nem túl szigorú-e? Mint mondta, az európai szükséges minimumszabályok és a magyar szabályozás között van különbség.
Mint ismert, ezek éppen a vidékfejlesztési és a földalapú támogatások esetében a legkeményebbek, ennek ellenére olyan bürokratikus szabályokat írunk elő magunknak, ami megakadályozza, hogy a gazdák könnyen hozzáférjenek a forrásokhoz. Most tehát azon dolgoznak a kollégáim, hogy miként lazíthatunk ezeken a szabályokon, mert az MVH, mint jogalkalmazó, azok alapján dolgozik”, mondta végül Lázár János.
