Back to top

A húsmarhafajtát az élőhelyhez válasszuk

A húsmarha-tartó olyan tenyésztő, aki a környezet földrajzi, ökológiai jellemzőit is kénytelen figyelembe venni a fajtaválasztás és a technológia kialakítása során. A tankönyv csak segít, recept itt nincs, csak életen át tartó tanulás – mondják a profik.

Az Amerikai Egyesült Államokban a tenyészállat-árverésekre kiadott központi katalógusokban az STV és a termékenységi adatok mellett már évtizedek óta szerepel az állatok takarmányhasznosításának értéke is.

Mi még beszélni is csak pár éve kezdtünk el erről, a módszer alkalmazását pedig még egyetlen hazai üzemben sem vezették be – mondta Domokos Zoltán, a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesületének ügyvezetője.

Pedig egy több száz egyedes populációban 30-32 százalékos különbség is lehet két állat takarmány-hasznosítása között, s ez, állományszinten vizsgálva már óriási költségmegtakarítással járhat.  Ha a bikavásárlásnál ezt a szempontot is figyelembe lehetne venni nálunk is, akkor valószínű, hogy a szépen izmolt küllem, a jó növekedési paraméterek és termékenységi mutatók mellett legalább ekkora jelentősége lenne a takarmányhasznosítási értékeknek is.

 

 

Sőt, az a bika, amelyiknek az utódainál 15 százalék takarmányt spórolhat meg a tenyésztő, vélhetően sokkal hamarabb kelne el, mint egy látványra szebb, vagy nagyobb, hiszen hosszú távon biztos, hogy ez hoz több hasznot.

A húsmarha-tenyésztésnél – mivel nem iparszerű tartásról beszélünk - a környezet adta lehetőségeket mindig maximális mértékben ki kell kihasználni, ami jórészt alkalmazkodást, az adott környezetben optimális fajtát, technológiát, tartási körülményeket jelent. A húsmarha-tartó gazda az eltérő környezetekben nap, mint nap szembesülhet olyan helyzetekkel, amilyennel korábban még az életében nem találkozott. Sok apró jó döntés határozza meg, hogy egy tenyészet eredményes tud e lenni.

Sokszor mondjuk, ha egy állatot meglátunk, hogy hű ez nekem nagyon tetszik, vagy éppen azt, hogy mennyire nem tetszik, de ha vásárlásra adjuk a fejünket, akkor fontos, hogy tudatosan döntsünk. 

Határozzuk meg, hogy a mi termelési környezetünknek melyik típus fog jobban megfelelni, melyiktől várhatjuk a kellő szaporulatot.

Mert hiába tetszik egy másik típus, ha az a mi adottságainkhoz túlságosan izmos, a mi legelőnkön várhatóan lesoványodna és póttakarmányozásra lenne szüksége. Egy kicsivel mindig hosszabb időbe fog telni, hogy megfelelő kondícióba kerüljön, ha nem jó a takarmányháttér, később ivarzik, szétcsúszik a két ellés közti ideje stb. Egy másik környezetben lehet nagyobb, izmoltabb, meg nagyobb tejtermelő is, mert a legelő ezt biztosítja anélkül, hogy külön beavatkoznának.

Mindenütt mások a körülmények, amikhez alkalmazkodni kell, és a megfelelő típust kell ezekhez választani – tette hozzá Domokos Zoltán.

 

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok