Másodgenerációs vállalkozás a Pákozdi családé. A szülők még a ’90-es években, más munkájuk mellett, egy melléképületben kezdték a tojótyúk-tartást, mintegy próbaként. A kísérlet eredményes volt: az akkori, pár száz egyedes állomány már néhány év alatt húszezresre nőtt.
Persze akkor már nem a hátsó udvarban termeltek a jószágok, hanem egy, az alcsúti téesztől megvásárolt épületben. A fejlődés nem állt meg, Pákozdiéknak ma a Felcsút-szúnyogpusztai majorban négy termelő istállója és egy nevelőépülete van. Saját takarmánykeverőjükben állítják elő a takarmányt, és hűtött raktárból indítják útnak az étkezési tojást – szintén saját járműveikkel. Hetvenezer tojótyúkot tartanak, sőt több más termelőtől is vásárolnak fel tojást. Így aztán évente több mint harmincmillió tojást forgalmaznak.
Nagyon kemény kereskedelmi tevékenységet kell a termelés mellett még végezni, hiszen a piacon komoly multicégek is jelen vannak, a verseny tehát nem kerülhető el. Sőt, nem csak alkalmazkodni kell, át is kell venni a módszereiket, de legalábbis azt a szemléletet, amellyel a vevők felé fordulnak. A Felcsút-szúnyogpusztai gazdaság üzleti filozófiájának alapja a rugalmasság, így akkor sem kapnak szívinfarktust, ha egy multicég olcsó tojással csalogatja a vásárlókat.
Ha egy óriás-áruház a tojást választja vevőcsalogató terméknek és olcsón kínálja azt, akkor le kell vinni az árat és ugyanerre a hullámvasútra kell felülni akkor is, ha az európai piac egészén esnek az árak. Rugalmasságuk része az is, hogy kis boltok vagy áruházak, előre nem kiszámítható igényeit nagyon rövid időn belül, azaz órákon, vagy akár perceken belül ki tudják elégíteni. Ezért fejlesztették fel saját gépjármű flottájukat.
A tipikus családi vállalkozásként induló, sőt akként is működő, bár méretét tekintve inkább magyar középüzemnek mondható. Az édesapa a napi munkákban már nem is vesz részt, stratégiai és tervezési feladatokkal foglalkozik, az egyik fiú, Attila az értékesítésért felel, Gergely pedig az üzemet vezeti. A család tervezi a szúnyogpusztai üzem további fejlesztését, a tervek már megvannak, de a a vállalható üzemméret és a vállalkozás formája még nyitott kérdés. A bővülés gátja jelenleg elsősorban a szakképzett és megbízható munkaerő hiánya, de remélik, hogy néhány iskoláját most végző fiatal hamarosan csatlakozik hozzájuk.
A tipikus családi vállalkozásként induló, sőt akként is működő, bár méretét tekintve inkább magyar középüzemnek mondható Pák-To Kft-ről a Kistermelők Lapja júliusi számában olvashatnak bővebben.
