Nincs túl jó helyzetben a hazai dísznövénytermesztés, az elmúlt évben a termőterület és az árbevétel is csökkent, ráadásul az importnyomás egyre nagyobb súllyal nehezedik az ágazat szereplőire. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) adatai szerint az elmúlt évben 1272 hektáron foglalkoztak különböző dísznövények termesztésével a vállalkozók, ez az előző évhez képest közel hatvanhektáros csökkenést jelent. A terület 93 százalékán egyébként faiskolák működtek tavaly, 4 százalékán vágott virág, míg 3 százalékán cserepes és hagymás termesztés folyt az országban.
Az AKI adatai szerint az ágazat árbevétele mintegy 300 millió forinttal, 8,8 milliárd forintra esett vissza az elmúlt évben.
Orlóci László, a Magyar Díszkertészek Szövetségének elnöke szerint több sebből vérzik az ágazat, így a visszaesés mögött is számos probléma áll. A termelést elsősorban a magas adóteher hátráltatja. – A 27 százalékos forgalmi adó gyakorlatilag megfojtja a díszkertészetet, az irreálisan magas adóteher miatt a szürkegazdaság is egyre nagyobb teret nyer. Azok a cégek, amelyek megpróbálnak tisztességes eszközökkel versenyben maradni, szinte két héten belül megbuknak – hívta fel a figyelmet.
Emiatt a beruházási kedv is nagyon alacsony, holott nagy szükség lenne a fejlesztésre az ágazatban. Az innovatív megoldásokhoz jelentős mennyiségű tőkére lenne szükség, a díszkertészek azonban méretük miatt az uniós pénzekért folyó versenyben is hátrányos helyzetből indulnak. Megfelelő irányú beruházások hiányában azonban a termelés hatékonysága is romlik, az árut egyre magasabb önköltség mellett tudják előállítani a cégek.
Holott a magyar piacon az ár diktál, a vásárlók zöme az olcsóbb termékeket keresi. Azzal pedig, hogy az elmúlt időszakban egyre több üzletlánc- és diszkontbolthálózat kínálatában jelentek meg a szobanövények és a vágott virágok mellett az egyéb dísznövények is, még nagyobb versenyhátrányba kerültek a hazai vállalkozások. – Bár a különböző üzletláncokban kapható termékek minősége sokszor nem megfelelő, az árak miatt nem tudjuk felvenni a versenyt az importból származó kínálattal – jegyezte meg a szakember.
Az egyetlen kitörési pontot jelenleg a gazdaságosan működtethető faiskolák és az egynyári növénytermesztés jelentheti. Ehhez azonban Orlóci László szerint arra van szükség, hogy a jelenlegi kaotikus rendszer helyett az ágazatnak kedvező szabályokhoz kössék a települések zöldfelület-gazdálkodását.
A szövetség folyamatosan egyeztet ennek megvalósításáról a döntéshozókkal, a Miniszterelnökséghez máig több javaslatot juttattak el. Ezek egyike kötelezővé tenné az önkormányzatoknak, hogy hosszabb távú stratégiát dolgozzanak ki a területen, pontosan jelezve, hogy mikor, hol és milyen növényekre lesz szükségük. A szövetség minden évben összeállít egy ajánlást azokról a fajokról, amelyek alkalmasak a kiültetésre, és közegészségügyi problémát sem okoznak.
Ehhez igazodva szabályoznák, hogy mit és hova ültethetnek az önkormányzatok. A rendeletek betartását pedig – a települési főépítész mintájára létrehozott – főkertészek ellenőriznék a jövőben.
– Ha sikerül az ágazat érdekeihez igazítani a jogszabályokat, új lendületet kaphat a termelés – mondta. Igazi áttörést azonban egy önálló kertészeti törvény megalkotása hozhatna az elnök szerint.
Zöldombudsman: több időt kell adni az önkormányzatoknak településképi rendeleteik megalkotásáraA településképi arculat védelméről szóló önkormányzati rendeletek elkészítésére előírt határidő meghosszabbítását kéri a jövő nemzedékek szószólója, azért, hogy átgondolt és hatékony településképi szabályozást lehessen kialakítani – közölte az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala kedden az MTI-vel. Bándi Gyula azzal kapcsolatban foglalt állást, hogy a tavaly elfogadott, a településkép védelméről szóló törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendelet októberig ad időt az önkormányzatoknak településképi arculati kézikönyvük és annak alapján a településképi arculat védelméről szóló rendeleteik megalkotására. Az ombudsmanhelyettes azt írta: ezen szabályok megalkotása alapos előkészítést igényel, egyebek mellett egyeztetni kell a helyi társadalom szereplőivel is. A jogbiztonság követelményével összhangban kiemelten fontos az új rendeletben meghatározandó településképi követelmények és a már létező szabályozások összhangja. Ezek miatt félő, hogy az önkormányzatoknak nem lesz elegendő idejük a megfelelő jogszabály-előkészítésre – figyelmeztetett. Hangsúlyozta: az elegendő felkészülési idő biztosítása alkotmányos követelmény. Emellett amennyiben az új önkormányzati szabályok határidőre nem születnének meg, az épített örökség esetében ez a helyi védettség megszűnésével járna. Ez a visszalépés – a kulturális örökségvédelem területén is irányadó – tilalmának alkotmányos elvébe ütközhet. Az Alkotmánybíróság szerint ha egyszer már valami műemléki védelem alá került, rendkívüli indok kell ahhoz, hogy onnan kivegyék – tette hozzá. A településrendezés jelentőségéről Bándi Gyula azt írta: az hosszú távra, esetenként visszavonhatatlanul meghatározza a lakosság életkörülményeit, befolyásolja az épített és természetes környezetet. Feladata, hogy hozzájáruljon a nemzet kulturális öröksége, ezen belül az épített környezet megóvásához. A fenntartható településtervezésben kiemelt fontosságú a települési zöldfelületekre vonatkozó helyi rendelkezések megalkotása is. A szószóló mindezek miatt javasolta a határidő meghosszabbítását és azt, hogy a készülő szabályozásnak a meglévő programokkal, tervekkel való összehangolásához garantálják az anyagi forrásokat és a szakmai támogatást. Bándi Gyula emellett azt ajánlotta, hogy alkossanak a helyi értékek védelmének folyamatosságát biztosító átmeneti rendelkezéseket. Az önkormányzati szabályozást illetően a zöldombudsman szorgalmazta a helyi jelentőségű zöldfelületek kiemelt védelmét, a társadalmi részvétel és nyilvánosság követelményének biztosítását, valamint – különösen kistelepülések esetében – a térségi összefogást. |
