0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Ahol félnek a békáktól

Méhészként irigykedve olvasom az Ausztráliáról szóló méhészeti híreket. Nincs varroa atka, és a méhészek bár egyetlen egyszer pörgetnek, mégis meg tudnak élni. Igaz a megélhetésért vándorolniuk kell, főleg az egyre szaporodó mandula ültetvényekre vagy egyéb megporzást igénylő növényekre.

Európában a Varroa destructorral először a 80-as évek közepén-végén találták szembe magukat a méhészek. Azóta ez az aprócska atka többször is padlóra kényszerítette a méhészeket,  megtanítván nekik Hérakleitosz mondását, hogy az egyetlen állandó a változás maga. Ez az atkafaj igen adaptiv ugyanis. A hosszan használt vegyszereknek előbb-utóbb ellenáll. És újabbakat kell találni.

A legutóbbi ilyen padlóra kényszerítés épp az elmúlt télen következett be, amikor is pl. a magyar méhállomány jelentős része nem telelt át.  

Nem csoda hát, hogy a honi és európai  méhészek atkamentes méhészkedésről álmodoznak. Immár majdnem negyven éve.  

Ausztráliában egyelőre atkamentesek a méhek, és az utóbbi években alig hallani az áttelelés alatt bekövetkezett méhpusztulásokról. A méhpusztulások évközben következnek be, amikor a beporzásért vándorló méhészek méhcsaládjai számukra halálos növényvédő szerekkel (neonikotinoidokkal, gyomirtókkal, stb.)  találkoznak.  

A beporzásból megélni tehát nem leányálom, már csak azért sem, mert ezek a vegyszerek a méhész egészségére is kihatnak. Persze ez nálunk is így van.

Irigykedjünk-e mégis rájuk?
Talán mégsem érdemes, hisz nekik meg van kis kaptárbogaruk, vagy ami még érdekesebb számunkra, egy óriásvarangyuk (Rhinella marina), melyet eredetileg a nádültetvények védelmére telepítettek be.

Ez a varangy a legkisebb pocsolyában is megterem. Nagyon lusta fajta, ezért még a csecsemők is képesek elkapni, de nagyon sok van belőlük.

Egyetlen varangy napi kétezer méhecskét képes elpusztítani. A kaptárakat e miatt legalább 40 centiméterre kell elhelyezni a földtől. A mi varroánkhoz hasonlóan ez a méhkártevővé avanzsált varangyfaj  is igen adaptiv.

Ausztráliában megfigyelhető ( az USA-ban a méhészek még nem tapasztaltak ilyet), hogy egymás fejére állva érik el a kaptár bejáratát és eszik degeszre magukat méhekkel.

Miután a legfelső jóllakott, egy alatta lévő mászik a békaoszlop legtetejére, hogy ő is falatozzék a kijáró méhekből.  

Bár az ausztrál méhállomány az utóbbi időszakban 35 százalékkal nőtt, vagyis prosperál, mégis hiány van méhekből és méhészekből. Pedig  a jövőben több mint 80 000 méhcsaládra lenne szükség a mandulaültetvények beporzásához. Nagy kérdés a mandulaültetvényeket tervező gazdáknak, hogy ezt honnan fogják előteremteni.

Forrás: Méhészet