0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Ne nyúljunk az erdeifülesbagoly-fiókákhoz!

Az elmúlt hetekben találkozhattak a mezőt járók az utak mentén lévő facsoportokon furcsa, szürkés tollgombócokkal. Ezek a viszonylag nehezen észrevehető fiókák legtöbbször az erdei fülesbagoly idei utódai, melyeknél természetszerű, hogy még mielőtt repülni tudnának, elhagyják a fészket.
Ilyenkor a jóérzésű, de a madarak világában kevésbé járatos emberek gyakorta magukkal viszik őket, gondolván, hogy segítségre szorulnak. Pedig valójában szüleikre várnak, akik gondosan etetik őket – nincs szükségük emberi beavatkozásra!

Idén a fülesbaglyok a sokéves átlaghoz képest, úgy tűnik, némileg kevesebb fiókát nevelnek, mivel a kemény tél miatt leggyakoribb zsákmányállatuk, a mezei pocok állománya némileg leapadt. E rágcsáló mellett még gyakorta zsákmányolnak más kisemlősöket, mint például házi és törpeegeret. De télvíz idején jelentős mennyiségű madarat is elfognak ezek a közepes nagyságú, mintegy 35 centiméter hosszúságú éjszakai ragadozók.

A fülesbaglyok fészket nem építenek, hanem szarkák vagy varjak elhagyott otthonaiba rakják tojásaikat. Jellemzően a hím foglalja a revírt, és a tojó, miután több fészeklehetőséget szemrevételezett, eldönti, melyikbe is rakja tojásait. A 4-6 fehér tojást is ő melengeti, míg a hím hordja az élelmet. A fiókák táplálása is a tojóra hárul, aki csak később kezd el vadászni. A prédából juttat a fiókáknak is.

A nagyobbacska fiatalok a fészek közelében lévő ágakon üldögélnek, majd a fészektől egyre jobban eltávolodnak, így akár igen alacsony bokrokban felfedezhetünk egyet-egyet közülük.

De nemcsak mi, hanem a ragadozók is – mint például a nyestek – könnyen rájuk találnak, így nem meglepő, hogy a fiókák fele ebben az időszakban pusztul el. Mindez a természet rendje, a természetes kiválasztódás folyamatának része.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu