Heves megyében, Hatvan határában a „Teknős-táblában” az útról nézve szorgos munka folyik. Csak mikor az akác rönkből készült sorompót átlépve, egyre beljebb haladva a földúton, akkor lehet észrevenni, hogy a „jól felöltözött” madárijesztőket nézni embereknek. Szikár, nap barnította gazda jön elém jó öreg kerékpárján. Svába Ferenc nyugdíjasként mutatkozik be, aki korát meghazudtolva már a hetedik ikszét tapossa. Egy napernyő alatt ülünk le, a rekkenő júliusi melegben. Felesége, Magda is előkerül, aki az érést vette szemügyre a területen.
Svába Ferenc szakmája műszerész, több mint 40 évet munkában eltöltött év után, a Magyar Állam Vasutaktól ment nyugdíjba. A dinnyekertészkedést több mint három évtizede kezdte a Hatvannal határos bérelt földeken, kereset kiegészítésként, meg hát a vérében volt a földművelés. Úgy tizenöt éve lett lehetősége, hogy saját földje-mintegy öt hektár- legyen a városhoz közeli „Teknős-táblában”. A terület alkalmas a dinnyetermesztésre, természetesen javítani kell mindig trágyázással. Sok lemondással jár a megművelése, melyben hű társa felesége, Magda, aki egykor a jó nevű „Marsó ABC” dolgozója volt, és a fia is segít benne.
A régi hagyományos módszerekhez tartja magát ma is. Nincs fólia, műtrágya, vegyszerek, meg miegymás. De van istállótrágya, „mechanikus gyomirtás”, vagyis kapálás, a vizet, a napfényt meg az Úr adja. Ettől másabb a dinnyéinek az íze, mint a többié. Igaz pár héttel később érnek, de nem avatkozik mesterségesen bele a fejlődésükbe. Míg a termés valóra válik, sok együtthatója van. Már télen neki kell kezdeni tápkockák készítéséhez, a magok ültetéséhez, majd ha levelet bontanak a palánták, a május első heteiben a trágyával dúsított fészkekbe ültetik ki a földbe. Innentől kezdve a természetbe, az időjárásba és a Jó Istenben bízhatnak, hogy milyen lesz a termés. Igaz eddig kegyes volt mindig hozzájuk, csak elvétve akadt az idők során elemi csapás. Más károkozók ellen annál nehezebb védekezniük.
A földön lévő kis lakókocsijukat, ami az eső, a meleg ellen védett, és olykor a pihenést is szolgálta, nemrég darabokra szedték ismeretlenek, míg a piacon voltak. Minden fém alkatrészt kiszereltek belőle. Érés idején megjelennek a környékbeli településekről azok az emberek, akik a zavarosba halászva, munka nélkül akarnak pénzt szerezni, mások munkájának gyümölcséből. Ilyenkor a szezon alatt állandó jelenlét kell a területen, hogy elejét vegyék a lopásoknak. De védekezni kell a vadon élők ellen is. A szürke varjak, a hollók, a mezei nyulak, a fácánok és az őzek is kedvelik az édes, lédús csemegét. Ő ellenük még egyszerűbb, ezt szolgálják a dobozokkal felszerelt madárijesztők.
A sárgadinnye már érik július közepétől, a görögdinnye rá egy hétre lesz piacképes. A szakaszos érésnek köszönhetően a szedési szezon augusztus végéig is eltarthat. Az idei termés jó közepesnek mondható, az íz és beltartalma pedig kiváló. Ezért is veszi egy közeli felvásárló szívesen, lengyel és szlovák exportra az itt termett dinnyéket. De jut még belőle a turai nagybani piacra és természetesen a hatvani kereskedelmi egységekbe is. A kezdő árak a sárgánál 80 forint kilogrammonként, a görögnél 80-100 forint kilogrammonként, ez az, amit a termelő kézhez kap. Mire többszörös áttételen a boltokba kerül, a vásárló jóval többet fizet. Az elkövetkezendő hetekben jócskán csökkenni fognak az árak a nagy mennyiség megjelenése miatt, aminél még az időjárás is döntő tényező lehet.
– A magas víztartalom, az ásványi anyagok jótékonyan hatnak az emberre is a nyári hónapokban – mondja a gazda.
Aki ez idő alatt sokat eszik belőle, szinte átmossa a szervezetét, és a gyümölcs vérnyomáscsökkentő hatású.
Látni, hogy nem egyszerű termelőnek lenni, mely kemény munkát, lemondást, sok odafigyelést és jártasságot kíván a kereskedelemben. Hogy meddig csinálja még Svába Ferenc? Ameddig bírja, hiszen ez élteti: a családja, a munka és a dinnyéi!
