Nem árt mindjárt leszögezni, hogy az elefántcickány voltaképpen nem is cickány, így nem áll rokonságban a hazai (egyébként védett) cickányfajokkal. És mivel csak a nevében cickány, nem is büdös, s ez kétségkívül nagy előnye tartásának.
Az elefántcickányok külön rendet alkotnak (Macroscelidea), tehát sem a rovarevőkkel, sem a rágcsálókkal nem tartanak közelebbi atyafiságot. Nyugat-Afrika és a Szahara kivételével tizenöt fajuk szinte egész Afrikában előfordul. Fogságban leginkább a rövidfülű elefántcicányt (Macrosceliedes proboscideus) tartják. Ez a faj Dél-Afrika, Namíbia és Délnyugat- Botswana sivatagjainak és bozótos félsivatagjainak lakója. Apró termetű, testhossza mindössze 10, farokhossza pedig 12 cm. Farkát bütykös sörték szegélyezik, melynek szerepe még vitatott; a legvalószínűbb, hogy a talajon ezzel söprögeti el szagjelzését, ha idegen egyeddel találkozik. Rá is jellemző a minden rokonfajnál meglévő hosszú, mozgékony orr. Erről kapták a nevüket is.
Rejtett életmód
A rövidfülű elefántcickány természetes életmódjáról szinte semmit sem tudunk. Monogám párokat alkotnak, de a hím és a nőstény nem él együtt, ritkán találkoznak. Összetartozásuk egyetlen jele, hogy ugyanazt a territóriumot lakják, ám ennek határait már egyedileg védelmezik. A hím az idegen hímeket, míg a nőstény az idegen nőstényeket kergeti el. Otthonterületük határát szagjelzéssel jelölik. A monogám emlősök legtöbbjéhez hasonlóan az elefántcickánynál sincs a nemek között méretbeli különbség.
Ha ragadozót vesznek észre, megpróbálják előbb álcázni magukat, de ha ez nem elegendő, testükhöz képest hosszú lábaikon hihetetlenül gyorsan képesek elszaladni. Sokan szeretnék felfalni őket; ellenségeik a kígyók, kisebb ragadozó emlősök és madarak. Mivel nem olyan szaporák, mint a rágcsálók, különösen vigyázni kell magukra. A rövidfülű elefántcickány kis mélységben rövid járatokat ás, és veszély esetén abban húzza meg magát.
Különös élettani bravúrt produkál, ha kevés a tápláléka. Ilyenkor rövid időre „takarékra teszi” magát, nyugalmi állapotba kerül, s az egyébként 37 °C-os testhőmérsékletét 9 °C-ra csökkentheti.
Ez az aprócska, kietlen vidékeken élő emlős, élőhelyéből adódóan nem válogatós. A természetben fogyaszt rovarokat, pókokat, százlábúakat, férgeket, magokat, terméseket – egyszóval amit talál.
Terráriumban tartva
A rövidfülű elefántcickány – ellentétben például a deguval – nem engedhető szabadon a lakásban, s persze nem is babusgatható kedvenc. Igazi vadállat, ezért számára rendezzünk be minél tágasabb, természethűen berendezett férőhelyet. Terráriumának minimális mérete 100 x 50 x 50 cm. Alakítsunk ki a természeteshez leginkább hasonló környezetet, a talaj legyen tiszta homok. A cserépbe ültetett szukkulensek (pl. aloe) hangulatos látványt nyújtanak. Helyezzünk néhány kiszáradt faágat is a terráriumba. Fölé kétféle megvilágítás javasolt. Az egyik, az egész férőhelyet bevilágító általános világítás (ez lehet fénycső vagy valamilyen energiatakarékos megoldás), illetve szükség van egy melegítőlámpára is, mely alatt szívesen „napozik” kedvencünk. Magának a terráriumnak a hőmérséklete 20-24 °C legyen, de a melegítőlámpa alatt max. 30 °C legyen a hőmérséklet. Éjjelre a legjobb a 18-20 °C-fok. Mivel az elefántcickány ugrik, terráriumát feltétlenül fedjük le! Éjjel és nappal egyaránt aktív, ezért is ideális terráriumi állat.
A rövidfülű elefántcickány táplálása viszonylag egyszerű: kaphat tücsköt, sáskát, bogarakat, módjával lisztbogárlárvát (lisztkukacot), prémium macskatápot, igaz, ez utóbbit nem minden egyed fogyasztja el. Emellett adjunk neki salátát, uborkát, (nem csípős) paprikát és más növényeket is. Kis mennyiségben apró szemű magvakat is fogyaszt.
Amennyiben egy párt tartunk (azonos nemű példányok együtt tartása nem ajánlott!), több búvóhelyet is tegyünk a terráriumba, hogy a két állat el tudja kerülni egymást.
A rövidfülű elefántcickány tenyésztése nem egyszerű. Párzás után a hímet el kell választani a nősténytől, tehát számára egy külön terráriumot kell berendezni. A nőstény a vemhesség és kölyöknevelés alatt rendkívül stressz-érzékeny, ezért ne háborgassuk feleslegesen. A kölykök – általában kettő – 56-60 napig tartó vemhesség után születnek. A kicsik kéthetesen már elkezdenek önállóan táplálékot keresni. A rövidfülű elefántcickány maximális élettartama fogságban hat év.
Aki pedig nem tartani szeretné, csak szívesen gyönyörködne ebben a roppant bájos kisemlősben, az látogassa meg a Budapesti Állatkertet, ahol a Varázshegyben látható; illetve a Szegedi Vadasparkot.
