Köztük láthatóak voltak legelőn élő csikós kancák, illetve fiatal lovak is, hátukon gyermek és felnőtt lovasok egyaránt.
Eördögh András a szombati napon kerekasztal-beszélgetésre hívta meg Sallay Sándort, dr. Hecker Waltert, Győrffy-Villám Andrást és dr. Gőblyös Istvánt. Az eszmecsere témája az volt, létezik-e magyar lovaglóstílus és idomítás.
A beszélgetésből arra a következtetésre juthattunk, hogy a mai lovaglásoktatásból hiányzik a koncepció, a célok. és egyre inkább a valódi szakemberek is.
Egy nép lovas kultúráját azok teszik tönkre, akik nem foglalkoznak vele. Amit elfelejtettünk, most kénytelenek vagyunk máshonnan újratanulni. A legtöbb manapság „importált” lóközpontú tudás a mi kultúránknak is szerves része volt (gondoljunk csak Balassa Konstantin vagy Széchenyi Dénes munkásságára), tőlünk terjedt el sokfelé a világban, ám a hazai hagyományok elsikkadásával kénytelenek vagyunk mindezt visszahozni.
Szombat délután egy barátságos ügyességi verseny keretében mutatták meg a kunfakó tulajdonosok és lovasok lovaikat, azok sokoldalúságát és türelmét. A lovasok az ország több pontjáról gyűltek össze a találkozóra. Meghívást kaptak a Pusztai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesület tagjai is, akik néhány éve győzelmet arattak a kunfakós lovasok felett egy hasonló versengésben. Itt volt az ideje a visszavágónak.
A verseny nyitányaként Eördögh András kunfakó lovak nyergébe invitálta Győrffy-Villám Andrást, valamint Sallay Sándort is. Dr. Gőblyös István is igennel felelt a felhívásra, így ő is megmérettetett kunfakóháton egy pályabemutató futam keretében a házigazdával és Győrffy-Villám Andrással.
Ezután következtek az ifjúsági és felnőtt csapatok, akik elszántan ugrottak bálát, kanyarogtak a szlalomban, vagy szablyával daraboltak stilizált ellenfeleket. A Pusztai Rókákkal való próbatétel pedig ezúttal döntetlennel ért véget.
A Kistermelők Lapja következő számában részletesen olvashatunk a témáról e.d. tollából.