Back to top

Ne veszítsük el kellemes búgó hangját se!

A makói magasszálló keringő a szegedi magasszálló keringő egy helyi változata, amelyet Makó városában és annak közvetlen környezetében tenyésztettek ki. A fajta jellegzetességeit 1930-ban a Modern Tenyésztők Lapjának 5-6. számában írták le először.

A lap szerint a Makó-vidéki Galamb, Baromfi és Házinyúl Tenyésztők Egyesületének „Standard megállapító bizottsága” 1930. március 5-én ülést tartott, amikor is a makói magasszálló keringő fajtajellegét terjesztette elő jóváhagyásra.

Fotó: Kistermelők Lapja

A bizottság előadásában szó esett „hátas” galambokról és egyszínűekről: vörös, fehér, kék, fekete és sárga színekben. A bizottság kiemelte a fajta kellemes hangját, és leírták, hogy „A makói törzstenyésztők különös nagy gonddal vezetik a továbbtenyésztésben a fajta hangjának (búgásának) megrögzítését, hogy a kellemes szép hangok megmaradjanak, mert ez jellemzi legjobban a fajt.” A fajta bírálati szempontjaiban leírták, hogy a fajta „tökéletes hangja mint egyik fő kellék, külön bírálódik”.

A „standard megállapító bizottság” tagjai bizonyára megérdemlik, hogy neveiket is leírjuk: Nagy József elnök, Fejes Pál jegyző, Kiss József alelnök, Kadlecz Béla, Böjti András, Borka Ferenc és Tamás János bizottsági tagok. A Kisállattenyésztők Lapjában a „makói magaskeringők” ismertetésére Sarkadi János tollából 1934-ben került sor.

A Makói Magasszálló Keringő Fajtaklubot 2003-ban élesztette újjá egy maréknyi lelkes makói galambász, akik kis létszámuk ellenére annál nagyobb szeretettel tenyésztik e fajtát. Céljuk ezeknek a madaraknak minél tökéletesebb nemesítése és a fajta fennmaradásának biztosítása. A fajta tökéletes hangjáról mint egyik fő kellékéről a mai standard sajnos már nem rendelkezik.

A Kistermelők Lapja következő számában részletesen olvashatunk a témáról Dr. Zsolnay Miklós tollából.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Hogyan rendezzük be a galambdúcot?

A legkedveltebbek a dúc legmagasabb helyén lévő fészkek, ezekért folyik a folytonos küzdelem a hímek között. A fészekberendezések legalább 70 centiméter szélesek, 50 centiméter magasak és 50 centiméter mélyek legyenek, és biztosítsák azt, hogy a galambok a fészekben párosodni is tudjanak.

Egy párjához hűséges gyönyörű víziszárnyas

A mandarinréce gácsérja kétségkívül a világ egyik leggyönyörűbb szárnyasának számít. Nem véletlen tehát, hogy már hosszú évszázadok óta tartják őshazájában is, Ázsiában mint díszréce. Európába az 1840-es években importálták először.

Milyen a jó galambdúc?

Húsgalambjaink életének minősége, jólléte (welfare) nemcsak fontos állatvédelmi szempont, de a sikeres galambhús-előállítás alapja is. Az első komoly hiba, amit elkövethetünk a sikeres húsgalambtartás ellen, az a nem megfelelően kialakított dúc.

Feketehattyú-veszély?!

Amikor az Ausztráliában őshonos fekete hattyút a XIX. században elkezdték díszmadártartás céljára jelentősebb mennyiségben importálni Európába, biztos, hogy nem gondolt arra senki, hogy ezzel akár faunánkat is veszélyeztethetik.

A díszpintyek óriása

A rizspinty elnevezése sokat elárul életmódjáról. Ott, ahol elterjedt, jellemzően költési időn kívül a mi seregélyünkhöz hasonlóan hatalmas csaptokba verődik, s bizony, ha egy ilyen óriásraj ellep egy rizstáblát, ott már nem lesz „gond” a betakarítással.

Napjaink eszmei galambfajtája Hódmezővásárhelyen

A XXV. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon a galambok közül legnagyobb számban a szalontai óriást mutatták be. Ez jelzésértékű, hiszen ezek az állatok kiváló hústermelő képességgel, szaporasággal bírnak, miközben ellenálló képességük is kimagasló, s ahol lehet, kijáró (vagy ahogy Erdélyben nevezik, réti) galambként is szedegethetnek némi eleséget maguknak a határban.

Kevesebb a mezőre járó galamb

Még egy-két emberöltővel ezelőtt is a házigalambok jellemzően a mezőre jártak ki, s a határban gyűjtöttek annyi magot, mellyel bőségesen fenn tudták magukat tartani, sőt utódaikat is. Napjaink magyar vidékét járva azonban alig-alig láthatunk a táblákban vagy akár az út szélén gyűjtögető galambokat. Miért van ez így?

Egy szigorú tekintetű díszbaromfi

Az orloff baromfinak Oroszország európai része és Perzsia tekinthető eredeti hazájának, elnevezéséhez valószínűleg köze lehet Orlov városának, de elképzelhető, hogy az ügetőlovairól híressé vált Orlov grófra is utalhat a neve. Az orloff ősei között vannak az orosz pavlova szakállas tyúkok, valamint a malájok.

A hím zöld, a tojó piros

A nemespapagájok még másfél évtizeddel ezelőtt szinte beszerezhetetlen álommadarai voltak a magyar állatbarátoknak, mára viszont gyökeresen megváltozott a helyzet. Napjainkra hazai tenyészetekből is elérhetővé vált ez a különleges fajta.

Díszgalamb, húsgalamb és dajkagalamb egyben

Bár a magyar díszpostagalamb kitenyésztését az 1930-as években kezdték meg, önálló fajtaként csak 2005-ben ismerték el, igaz, akkor nyomban őshonossá is nyilvánították. Népszerűségét hármas hasznosításának köszönheti.