Természetes előfordulási helye – erdőszélek, árokpartok – már sokat elárul az igényeiről: a bolygatott, tápanyagban gazdag, jó vízellátottságú, napos területeket kedveli. Ültetés előtt dolgozzunk nagy mennyiségű, érett szerves trágyát, vagy komposztot a talajba. Vízigényes, de a pangó vizes területeket nem szereti, a tartósan magas talajvízszintű területeken visszamarad a fejlődésben, esetleg el is pusztul. Vízhiány esetén viszont csökken a termés mennyisége és minősége, a bogyók aprók maradnak, kényszerérettek lesznek, a bokor hajlamossá válik az alternanciára, azaz váltakozva egyik évben keveset, a másik évben sokat terem.
A kertészeti lerakatokban megvásárolható konténeres ültetési anyagot az év során bármikor ültethetjük, de a legkedvezőbb időszak az augusztus–szeptember, akkor ugyanis már abban az évben begyökeresednek a növények, és a következő nyáron könnyebben vészelik át a szárazsággal sújtott időszakokat. A tövek között legalább 2-3 méter távolságot hagyjunk, hiszen terebélyes bokorrá fejlődnek, és napfényigényesek.
Az ültetést követően rendszeres öntözést igényel, a növekedésben lévő hajtásvégek könnyen meglankadnak. Ha nem tudjuk minden nap, vagy másnap megöntözni, akkor az ültetés évében inkább csípjük vissza a fiatal, erősen párologtató, még nem fásodott hajtásvégeket. Szabad gyökerű ültetési anyagot csak a nyugalmi időszakban, novembertől márciusig telepítsünk. Ültetvényekben gyakran törzsesre nevelik a könnyebb betakaríthatóság érdekében, a házikertben azonban a hagyományos bokorformát is választhatjuk. Egyéves vesszőkön terem, ezért metszéssel úgy igazítsuk, hogy minél több elágazás nélküli szálvesszőt neveljen, mindemellett a bokor szellős, levegős maradjon és a belsejét is érje a nap.
Ha törzses fácskát szeretnénk, akkor egy erőteljes szálvesszőt hagyjunk meg, 100- 120 cm magasságig tisztogassuk föl, afölött kezdjük elágaztatni. A kifelé álló rügyekből szellős, szétterülő koronát alakítsunk ki. A törzs karózást igényel, rugalmas műanyagcsővel több helyen kötözzük a karóhoz a kiválasztott vesszőt, az alulról előtörő tősarjakat pedig rendszeresen távolítsuk el. A termőegyensúly megtartása és a lombozat jó megvilágítottsága érdekében minden évben ritkítsuk.
A vadon termő bodzát senki sem permetezi, még sincs semmi baja, minden évben kihajt és terem, míg a termesztésbe vont egyedeket levéltetvek, atkák, lombrágó hernyók és pajzstetvek is megtámadhatják. Legfőbb kártevői, a levéltetvek ellen tavaszi lemosó permetezéssel, olajos készítményekkel védekezhetünk. Ha sokféle növényt ültetünk a kertünkbe, és dús aljnövényzettel segítjük a természetes ellenségek megtelepedését, akkor kordában tarthatók a kártevői.
Gyümölcse akkor érett, amikor az ernyővirágzaton belül a bogyók mintegy 95 százaléka bordósfeketére színeződött. A terméságazatokat rövid kocsánnyal együtt vágjuk le. Egyenetlen, elhúzódó érése miatt érdemes két menetben szüretelni. Egy bokorról akár 30-40 kilogramm termés is szedhető. A bogyókat 12 órán belül dolgozzuk föl, mert penészedni, erjedni kezdenek.
A tavasszal előtörő hajtások virágrügyekben végződhetnek, amik kedvező időjárás esetén az év második felében kinyílhatnak, és hosszú, meleg őszökön be is érhetnek. Ez a másodérésű termésmennyiség azonban elenyésző.
Kertészeti árudákban rendszerint a ’Haschberg’ fajtája kapható, helyenként a visszafogottabb növekedési erélyű, korábban (augusztustól) érő ’Sampo’ is. Díszváltozatáról, a szeldelt bordó levelű, rózsaszín virágú, 1-2 méter magasra növő ’Black Lace’ fajtáról is szüretelhetünk termést.
