0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Neveljünk szép lilaakácot

A lilaakác a nyár eleji kert ékessége, ebben az időszakban pedig terebélyes lombjával árnyékolja a teraszt. Ha jól karbantartott lilaakác-lugast szeretnénk kialakítani, évente kétszer meg kell metszenünk. A tél végi, február-márciusi virágrügyre metszés után július végén, augusztus elején van az alakító zöldmetszés ideje.

Nyár közepére a lilaakác már nagyon dús hajtásrendszert és lombozatot nevel, amit meg kell ritkítanunk annak érdekében, hogy a növény szellősebb legyen, és az alsó fiatal hajtásokat is elegendő napfény érje, így azok az ősz végére kellően megvastagodjanak és erős virágrügyeket neveljenek. A hosszú vegetatív hajtások visszavágásával segítjük a rövid vesszők kifejődését, amin a virágok nyílnak majd tavasszal. A virágtömeg is jobban érvényesül, szebben mutat, ha nem takarják el az előző évi kusza vesszők. Bár a lilaakác metszése első látásra bonyolultnak tűnik, kis odafigyeléssel, néhány szabály betartásával nagyon könnyen el lehet sajátítani a módszert.

A július-augusztusi metszés során az azévi hajtásokat 5-6 levélre metsszük vissza, a felesleges részeket tőből távolítsuk el és vágjuk le a hüvelyterméseket is. Ezzel megakadályozzuk, hogy a hajtások egymásba csavarodjanak, a növény kuszán, rendezetlenül nőjön, belenőjön az ereszcsatornába vagy eltakarja az ablakokat. A rövidre metszéssel elejét vesszük annak, hogy a növény a virágrügyképzés helyett a vegetatív növekedésre fordítsa energiáit. Csak azokat a hajtásokat hagyjuk meg, amelyeket a térelválasztó pergolára szeretnénk futtatni. Ezeket rögzítsük a támasztékhoz.

A február-márciusi metszés során, amikor a növény még lombtalan, de már jól láthatók a duzzadt, lilásszürke, pelyhes virágrügyek, az utolsó virágrügyre metsszük vissza a növényt. Így érhetjük el azt, hogy májusban sűrű virágfüggönnyel örvendeztessen meg bennünket a lilaakác.

Az elhanyagolt növény erős ifjító metszést igényel, amit tél végén a legcélszerűbb elvégezni. Vágjuk le tőből az idős, felkopaszodott, rossz helyen növő vesszőket, ágakat és az idősebb részeket egy erőteljesen növő fiatal vesszőre metsszük vissza. Előfordul, hogy a növényünk annyira elburjánzott, hogy teljesen vissza kell vágni. Ilyenkor törzsre vagy főágra metsszük vissza, és az újonnan fejlődő vesszőket kordában tartva, a kedvező állásúakat meghagyva és a támasztékhoz rögzítve, a többit pedig rendszeresen eltávolítva neveljük ki az új hajtásrendszert.

Az erős visszametszés után ne tápoldatozzuk és ne öntözzük a növényt, hogy kevesebb, de annál erősebb fiatal vesszőt neveljen, ami a bőséges virágzás záloga. Jó, ha tudjuk, hogy ifjítás után csak 2-3 év múlva virágzik újra a lilaakác. Lombhullás után az új hajtásokat rögzítsük a támasztékhoz, a feleslegeseket tőből vágjuk ki. Ezt a műveletet egészen kihajtásig végezhetjük. Augusztusban pedig végezzük el a már említett ritkító metszést.

A lilaakácot kiterített ágrendszerrel a fal mellett is nevelhetjük. Ehhez a faltól körülbelül 30 centiméterre készítsük el a támrendszert, ami egymástól 30-40 cm-re vízszintesen kifeszített 3 milliméteres horganyzott dróthuzalokból áll. A fiatal növény egy erős hajtását rögzítsük egy függőleges karóhoz, hogy egyenesen nőjön. Ha elérte az első huzalsort, rögzítsük hozzá, de a karót még egy-két évig hagyjuk mellette. A következő év tavaszán, még kihajtás előtt emeletenként válasszuk ki a legjobb helyen növő, legerősebb hajtásokat, és egyet jobbról, egyet pedig balról rögzítsünk a huzalhoz, minden évben egy-egy emelettel magasabban. A kötözéshez rugalmas PVC kötözőt használjunk. Ha a vázrendszer elkészült, a vázkarokon növő hajtásokat augusztusban a korábban leírtak szerint ritkítsuk, illetve ebben az esetben kissé rövidebbre, 3-4 levélre, majd rügypattanás előtt virágrügyre metsszük vissza.

Forrás: Kerti Kalendárium