Az infláció mínusz 0,1, az alapkamat 0,3 százalékos, a hitelkamat pedig 1,5 százalékos. Mind az export, mind az import tekintetében a világrangsor 4. helyét foglalja el Japán. Exportja 2016-ban 641,4, importja 629,8 milliárd dollárt tett ki. Az ország devizatartaléka tavaly 1233 milliárd dollár volt.
A munkanélküliség irigylésre méltóan alacsony. A vertikális helyett horizontális, úgynevezett „porosz utas” gazdaságszervezési modell folyományaként a magas foglalkoztatási ráta mellett alig éri el az évi 3,2 százalékot, az is elsősorban strukturális jellegű. A mintegy 65,9 millió munkavállaló zöme, 70,9 százaléka a szolgáltatási szektorban, 26,2 százaléka az iparban, 2,9 százaléka pedig a mezőgazdaságban dolgozik.
A mezőgazdaság feltételei
Japán lakosságának 93,5 százaléka városlakó. A mezőgazdaságilag hasznosítható terület mérete nem éri el a magyarországit, de az öntözött terület nagysága egyharmad Magyarországnyi. A mezőgazdasági területek aránya az ország teljes területének csak 12,5 százaléka (alig 4,7 millió hektár), szemben a mi 5,3 millió hektáros, az ország területének 57 százalékát kitevő mezőgazdasági területünkkel. Az önellátási szint átlagosan 40 százalékos, a japán mezőgazdaság hozzávetőleg mintegy 50 millió ember alapvető élelmiszereit képes előállítani. Természetes törekvése a japán 
agrárpolitikának, hogy változtasson ezen a helyzeten, és hosszabb távon enyhítsen az élelmezésbiztonság külpiacoknak való kitettségén. Deklarált cél, hogy kalóriában kifejezve 50 százalékosra, a termelési értéket tekintve pedig 70 százalékosra növelje Japán az önellátás szintjét 2020-ra (forrás: AKI). Minden talpalatnyi földterületet megművelnek, és lényegesen intenzívebb mezőgazdálkodást folytatnak nemcsak nálunk, hanem a nálunk fejlettebb nyugati államoknál is. Talán a holland mezőgazdaság vetekszik intenzivitási és területhasznosítási paraméterek tekintetében a japánnal.
A japán mezőgazdaság főként zöldséget, gyümölcsöt, rizst, hal- és baromfitermékeket, tejtermékeket, sertés- és marhahúst, virágokat, burgonyát, nádcukrot, hüvelyeseket, búzát és árpát képes magas színvonalon, de sok szubvenció mellett előállítani. Exportra, a relatíve alacsony önellátási szintek miatt, értelemszerűen nem sok jut. Leginkább feldolgozott élelmiszertermékek és a japán gasztronómiai kínálat kerül onnan külpiacra.
Japán nemcsak az energiahordozók és nyersanyagok, hanem mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek tekintetében is nettó importőr, az ország a kukorica és a sertéshús legjelentősebb felvevőpiacává vált napjainkra. A mezőgazdaságilag művelhető terület szűkössége rávilágít egy másik hátrányra is, nevezetesen arra, hogy az abrakfogyasztó ágazatok számára nincs elegendő takarmánygabona. A területi adottságok következtében nem termelhető meg a szükséges abraktakarmány-mennyiség. Ez is magyarázza a japán húspiac relatív nyitottságát, a többi között a magyar sertés- és baromfihús iránti fogadókészség látványos alakulását.
Magyar agrártermékek a japán piacon
A Japánba irányuló magyar agrárexport felfutása rendkívül dinamikus volt, az elmúlt két évtizedben mintegy nyolcszorosára nőtt. A kivitel szerkezetében egyre inkább meghatározóvá váltak a húsok és hústermékek. Míg a ’90-es évek második felében az exportunk ötödét-harmadát tették ki a húsok és hústermékek, addig az utóbbi években a növekedés húzóerejét képezik, a kivitelünk 80 százalékánál is többet tesznek ki. Az adatok szintjén is érdemes ezt a nem mindennapi piaci fejlődési esetet nyomon követni. Az 1. táblázat idősora egy fejlődőképes, hosszabb távon egyértelműen javuló tendenciájú, látványosan bővülő piac képét mutatja.
Mint a táblázatból kitűnik, az elmúlt bő másfél évtizedben a hús és a vágási melléktermékek kivitele dinamizálta a japán agrárexportunkat. A ’90-es évek közepén még a magyar agrárkivitel alig negyedét képviselő termékkör 2014-re elérte a 90 százalékot, 2016-ra pedig 83 százalékos szinten állt be. Miközben a Japánba irányuló agrár- és élelmiszeripari exportunk 1995 és 2016 között közel nyolcszorosára nőtt, addig a hús és a vágási melléktermékek kivitelének értéke a 19-szeresére, a mennyisége pedig bő százszorosára ugrott.
A 70,2 millió euró értékű 2013-as japán exportunkra a következő évben 40 millió eurós többletet, az arányokat nézve pedig 56 százalékot tett rá élelmiszergazdaságunk, vagyis a 2014-es kivitel megközelítette a 110 millió eurót. Ehhez a növekményhez a húsok és vágási melléktermékek kivitelének az átlagot meghaladó, 67 százalékos növekedése járult hozzá leginkább, amiben a sertéshús játszotta a fő szerepet. Összességében a 2014-es japán exportunk 90 százalékát adták a húsok és a vágási melléktermékek. Ezen belül értékelendő a sertéshús szerepe.
Bővülő sertéshús export
A japán húskivitelünk 75 százalékát ugyanis 2014-ben is a sertéshús képezte. Ami még ennél is fontosabb, az az, hogy a Japánba irányuló sertéshúsexportunk egyik évről a másikra megduplázódott. Sőt, ha pontosak akarunk lenni, akkor az index 228,5 százalékot mutatott, azaz a 2013-as 32,4 millió eurós japán sertéshúskivitelünk 2014-ben 70,1 millió euróra nőtt, a kivitt mennyiség pedig 9,4 ezer tonnáról 20,6 ezer tonnára emelkedett, ami a magyar sertéshúsexport mintegy 15 százalékát jelenti (2. táblázat).
A 2015-ös kiviteli adatok szerint a japán sertéshúsexportunk tovább bővült. A 85,7 millió euró értékű (23 762 tonnás) kivitel 16,7 százalékos növekményt jelent. Az export 2016-ra ugyan némileg visszaesett, de a csökkenés mindössze 3 százalék volt, ami egy ilyen konjunkturális előzmény után nem jelentős.
Ide kívánkozik, hogy 1999 előtt a japán piaci magyar agrárexport nem tartalmazott sertéshúst, illetve sertéshús termékeket. A piaci bevezetés időszaka még sem mondható túl hosszúnak, hiszen 2001-ben már közel 52 millió euró értékben szállítottunk sertéshúst a szigetországba.
Javuló értékesítési kondíciók
Az export mennyisége az utóbbi években stagnált, illetve kevésbé bővült, mint az exportárbevétel, vagyis az exportértékesítési átlagárak javultak. A fagyasztott sertéshús japán exportja például az összesen exportált 140,4 ezer tonna darabolt, fagyasztott sertéshús kivitelének mindössze a 6,7 százalékát, az exportértéknek pedig mintegy 10,2 százalékát adta 2014-ben. A japán piacon elért átlagár akkor 53 százalékkal haladta meg az átlagos értékesítési átlagárat. A 3598 euró/tonnás japán sertéshús átlagár akkor 51,4 százalékkal haladta meg az átlagos értékesítési átlagárat. A japán sertéshús előnye 2015-ben 62,8 százalékkal, 2016-ban pedig – elérve a tonnánkénti 4147 eurós átlagárat – már 74,5 százalékkal javult (3. táblázat).
Az exportértékesítési átlagárak alakulásából, pontosabban a japán piaci el – térésekből arra következtethetünk, hogy az elmúlt bő másfél évtizedben a japán piacra irányuló sertéshúskivitelünk rendre jobb kondíciók mellett került piacra. Eleinte a japán kivitelünk legalább dupla áron kelt el, és bár a különbség az idők során gyengült, de végig pozitív maradt.
A japán piac árelőnye 2006-ban csökkent a mélypontra, de még így is 20 százalékhoz közelített. Az utóbbi tíz évben ismét erősödés tapasztalható e téren, és az utóbbi években egyre előnyösebbé vált számunkra a sertéshús Japánba irányuló exportja, amit az értékesítés látványos mennyiségi többletei is igazolnak. A másfél évtizedes időtáv arra is rávilágít, hogy van kiút a hullámvölgyből, amit jó piaci munkával és a fogyasztói bizalmat erősítő lépések sorozatával fokozni lehet.
A japán sertéshúsexportunk túlnyomó hányada szinte 100 százalékban fagyasztott, darabolt termékként érkezik a szigetországba. A 2014-es kivitelben például a 20 582 tonnás exportból 20 570 tonnát ebben a formában szállítottunk. A 12,6 tonnás különbséget a statisztika a „sertéshús egészben vagy félben, hűtve” kategóriában mutatja ki, amiről részletesebb bontás nem létezik.
Tehát a japán sertéshúsexportunk valóságos sikertörténet, különösen ha meggondoljuk, hogy a magyar agrárexport enyhe növekedésének, illetve stagnálásának időszakában a Japánba irányuló sertéshúsexportunk kétszámjegyű bővülést ért el, az ottani értékesítési átlagár pedig lényegesen meghaladja az egyéb piacokra jellemzőt.
Érdemes tehát lényegesen több figyelmet fordítani erre a fizetőképes keresletet felmutató távol-keleti hídfőállásra a tekintetben is, hogy amennyire csak lehet, diverzifikáljuk a kínálatunkat a japán piacon, és törekedjünk arra, hogy a sertéshús sikerére építve több lábra állítsuk az ottani piaci kapcsolatainkat, az exportkínálatunkat. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a sertéshús túlsúlya ellenére a japán piac érdeklődést mutat a fagyasztott baromfi, azon belül kacsa- és libatermékeink iránt, ide értve a kacsa- és a libamájat is, továbbá a mézet, a bort és a madártollat. Kínálatunk belső szerkezetének arányait példázzák a 4. táblázat adatai. Az említetteken túl több kisebb exportértéket képviselő termék is szerepel a japán exportpalettánkon: fagyasztott és szárított zöldségek, húskonzervek, állateledelek, cukorkák, cukortermékek, valamint csokoládéfélék.
Visszatekintve a korábbi időszak magyar kínálatára megemlíthető, hogy 2007-ig például a tejtermékek egy köre is számottevő volt a japán piaci kínálatunkban, kiváltképpen a sajtok. Ezek volumene 2100 tonnáig emelkedett, azután rövid csökkenés után eltűnt az exporttermékeink listájáról.
Ha az exportmennyiségekről is képet szeretnénk alkotni, akkor érdemes nagyságrendekben gondolkodnunk, hiszen a sertéshúskivitel a 20 ezer tonnát is meghaladta éves szinten. A baromfihús és a baromfivágási melléktermékek is közel voltak a 20 ezer tonnához, míg a mézexportunk az 5,5 millió eurós érték mellett 2016-ra megközelítette az 1200 tonnát. Emellett rendkívül kis egységsúlyú, de nagyértékű toll- és pehelyexportunk ugyan növekvő tételt képez a japán kivitelünkben, de a tömege alig érte el a 136 tonnát. A szárazkolbász- és szalámikivitel 2015-ben már megközelítette a 600 tonnát, a húskonzervek nettó tömege pedig a 280 tonnát. Mindemellett számos kisebb exportértéket képviselő feldolgozott termék is kiegészítette a kínálatunkat.
Tehát van némi alapja a Japánba exportált termékskála bővítésének, és erre jó lehetőséget kínál a mostani OMÉK, hiszen lehetővé teszi, hogy a japán importőrök és kormányzati tisztviselők és más döntéshozók testközelből is megismerkedhessenek a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar ezerarcú kínálatával, gasztronómiánk sokszínűségével, boraink évjáratokra bontott széles választékával, vagy a hungarikumok által képviselt történelmi távlatokkal.
