A gyászkakaduk a természetben is viszonylag kis populációkban fordulnak elő, ritka madarak, ugyanakkor állományuk stabilnak mondható. Testméretük 50-65 centi körül mozog, így tartásukhoz csak hatalmas volier a megfelelő, melyhez fagymentes védőház is csatlakozik, így máris leszűkül azoknak a tábora, akik tarthatják ezeket a különleges madarakat. Táplálásuk sem kis kihívás, hiszen szerepük megfelel a mi harkályainkénak a kenguruk földjén, bár nagyobb mennyiségben fogyasztanak növényi táplálékot, mint a mi fáink doktorai.
A gyászkakaduk (hívják őket olykor hollókakaduknak is) meglehetősen intelligens, ugyanakkor igencsak éber állatok. Ha nagyobb rajban mozognak, akkor is 4-8 fős kisebb csoportokra bomlanak, s ezek külön-külön őrszemet állítanak. Mivel általában alkonyatkor és korahajnalban mozognak, így igen ritkán kerülnek szem elé, a ragadozók is csak ritkán tudják őket zsákmányolni. Rendkívül hosszú életű madarak, a természetben is gyakorta megérik a 20 éves kort, fogságban akár félszáz évig is elélnek. Párválasztó madarak, a hím a nősténnyel hosszas udvarlás után áll csak párba, s a frigy jellemzően egy életre szól.
Ivarérettségüket és kifejlett kori tollazatukat négyéves korukra érik el. A gyászkakaduknál az ivari kétalakúság igencsak kifejezett, a tojók a fajnévben is szereplő színű pöttyöket, sávokat is viselnek testükön. Ez alól kivétel a vörösfarkú gyászkakadu, mely tojóinál a pöttyök színe aranysárga.
Amennyiben ilyen nagy befektetésre szánjuk magunkat, legyünk óvatosak, mert a még ki nem színeződött hím fiókák igencsak hasonlítanak a tojókra, s ezeknek a fajoknak az esetében is jóval több a hím, mint a tojó, tehát egy nem becsületes tenyésztő egy leendő tenyészpár helyett két hímet is ránk sózhat. Mivel párválasztó állatokról van szó, hiába a legnagyobb szakértelem, a lelkiismeretes gondoskodás: a sikerhez jó adag szerencse is szükséges.
A gyászkakaduk tartásáról, tenyésztéséről részletesebben a Kistermelők Lapjában a közeljövőben olvashatunk részletesebben.