Két komoly betegség is veszélyezteti a húsmarhaágazat exportképességét – mondta Dr. Nemes Imre, a NÉBIH elnökhelyettese. Az egyik a 2008-ban megjelent kéknyelv betegség, amit akkor sikerült elszigetelni, de megjelent 2014-ben és 2015-ben is. Az elmúlt két évben a betegséggel nem találkoztak, úgy tűnik ismét sikerült izolálni. Abban az esetben, ha a következő hónapokban nem tör ki újra a járvány, akkor Magyarország visszakapja a mentességét, és új piacok nyílnak meg.
A másik komoly kockázatot a bőrcsomósodás jelenti. A fertőzés jelenleg megközelítőleg 200 kilométerre van a déli határunktól. Szerencsére a dél-európai országokban vakcináznak a betegség megelőzése érdekében, ennek eredményeként a kór terjedése az utóbbi időben lelassult. Így van remény arra, hogy az elkövetkezendő időszakban még nem ér el hozzánk ez a súlyos következményekkel járó betegség.
Márton István, a Magyar Hereford, Angus, Galloway Tenyésztők Egyesületének ügyvezető igazgatója szerint az egyik leghúsbavágóbb kérdés a 2020 utáni időszak Közös Agrárpolitikája, a támogatási rendszer változása. Az egyeztetések már zajlanak, de a hivatalos tárgyalások csak a jövő évben kezdődnek. Az eddig kiszivárgott információk alapján azonban azt valószínűsíteni lehet, hogy a közvetlen támogatások csökkenni fognak, és ez várhatóan érinti majd a húsmarhaágazatot is.
Tekintettel arra, hogy az uniós országok között nagyon nagy gazdasági különbségek vannak, elképzelhető egy olyan megoldás is, hogy az unió engedélyezi a csökkentett közös támogatás kiegészítését nemzeti keretekből, az egyes tagországok költségvetésének terhére. Ez viszont kifejezetten a gazdag országoknak fog kedvezni, hiszen a szegényebb, közép kelet-európai tagállamoknak nem lesz annyi forrásuk a kiegészítésre, mint mondjuk Németországnak, Dániának vagy Hollandiának. Ez egy egységes, vámhatárok nélküli közös piacon óriási versenyhátrányt jelentene.
Ez azért is gond, mert a magyar húsmarha a régiós árakkal összehasonlítva kifejezetten jó árfekvésben van. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy némileg felülértékelt a környező országok áraihoz képest, amelyek esetenként 15-20 százalékkal is alacsonyabbak. Mivel keresleti piac van, ez most nem okoz különösebb feszültséget, de abban az esetben, ha a piacok szűkülnek, az nálunk okozná a legnagyobb visszaesést az árban, és/vagy a keresletben.
Ez utóbbinak pedig már vannak jelei. A török piac például volt, hogy 62 százalékát elvitte a magyar húsmarhaexportnak. Ez mára 12-15 százalékra szűkült, ráadásul a török piac és az európai beszállítók közé egyetlen közvetítő kereskedő cég ékelődött be.
Ez a felvásárló 3,62 euróért viszi el a húsmarhát, ami azt jelenti, hogy a mostani kb. 900 forintos kilónkénti ár a felső határ, amit el lehet érni.
Azt is prognosztizálni lehet a környező országok árai alapján, hogy ez a továbbiakban még csökkenhet is. A korábbi, 1200 forintos kilónkénti árat tehát biztos, hogy elfelejthetjük – figyelmeztet Márton István.
Jó hír viszont, hogy a húsmarhatartás az elmúlt több mint tízegynéhány évben stabilan jövedelmező volt, s most 2017-ben is azt lehet mondani, hogy ha egy hízóborjún valaki 330 ezer forint bevételt könyvel el, annak a legrosszabb technológia mellett is maximum 250 ezer forint nagyjából a költsége, tehát hozzávetőleg nyolcvan ezer forintos haszon van rajta.
Viszont ha figyelembe vesszük, hogy a 330 ezer forint részben a támogatással jön össze, akkor azt lehet mondani, hogy támogatás nélkül, a jelenlegi árak és alacsony színvonalú technológia mellett a húsmarhatartás nagyjából nullszaldós. Tehát ha a támogatások szűkülnek, vagy jelentősen csökkennek, akkor a gyengébb gazdaságok jövedelmezősége drasztikusan csökkenne. Azt biztosan ki lehet mondani, hogy
2020 után azok a gazdaságok, amelyek nem fejlesztettek, nem forgatták vissza a profitot, ami az elmúlt években jelentkezett, nem pályáztak beruházási támogatásokat, tartósan nem maradnak talpon.
Nem beszélve arról, hogy a birtokkoncentáció, az állatlétszám növekedése, a gazdaságok számának csökkenése európai jelenség. Ezt mutatta be Damien Blanc francia tenyésztésvezető is. Európa vezető húsmarhatartó hatalmában is felerősödött a birtokkoncentráció. A kicsiknek érezhetően gyengébb a versenyképessége, ráadásul egyre nagyobb gondot jelent a gazdák elöregedése. A telepek nagyon jelentős részénél 50 év fölötti a tulajdonos, illetve a gazdaság vezetője.
Kitörési pont lehetne az újabb exportpiacok felhajtása – mondta Márton István, illetve a belföldi fogyasztás növelése.
Az újabb exportpiacok megszerzésének egyik alapvető feltétele külpolitikai tényező. Ha a Közel-Keleten béke, stabilitás lesz, akkor a fogyasztás növekedni fog. Reményteljes az, hogy Szaúd-Arábia várhatóan megnyitja kapuit a magyar húsmarha előtt, a kétoldalú tárgyalások ezt már rögzítették, fizetőképes kereslet pedig itt biztos, hogy van.
Gond viszont a belföldi piac, hogy a magyarok sereghajtók Európában az egy főre eső marhahús fogyasztásban.
A mezőgazdasági termékekre viszont általában igaz – legyen szó borról, paprikáról, húsról, stb. -, hogy ha nincs erős belföldi kereslet, az ágazat helyzete ingatag. A globális piacon rendkívül bizonytalan a siker. Sokkal nehezebb elkötelezett, hűséges fogyasztói kört kialakítani. Így az, ami itthon prémium „magyar termék” is lehetne, az a világpiacon már csak egy a sok közül.
Magyarországon az egy főre eső marhahúsfogyasztás 2,5 kg, szemben a szlovákiai 8, a romániai 6 kilogrammal, a nyugat-európai országok bőven 20 kiló fölötti fogyasztásával.
Ha Magyarországon, mondjuk megduplázódna a fogyasztás, az már óriási lendületet adhatna a húsmarhatenyésztésnek anélkül, hogy lázálmokat kergetnénk, hiszen még ekkor is sereghajtók lennénk a húsmarhafogyasztásban Európában.
