Back to top

Karvezető motoron

A jó hangulat, a vidámság és az önfeledt szórakozás mindenkinek garantált, aki ellátogat Tatár Csaba bármelyik fúvószenekarának koncertjére. A klasszikusok mellett a Gangnam style, ByeAlextől a Kedvesem, a Copacabana, a King Kong vagy a Karib-tenger kalózainak zenéje sem okoz fejtörést a zenekarok tagjainak – műfajok sokszínűsége és humoros, néha meghökkentő látványelemek jellemzik a fellépéseket.

Fotó: Varga György
Tatár Csaba négy zenekart vezet, tanít a nagykanizsai zeneiskolában, néha trombitál, szereti az állatokat és imád motorozni. A sárbogárdi fiatalember kalandos úton került Nagykanizsára, amit egyáltalán nem bánt meg, hiszen a zalai városból is bejárta az országot különböző zenekarokkal.

● A vénádban van a zene szeretete. Családi örökség, vagy egészen más úton cseppentél ebbe a világba?

– Sárbogárdon ének-zene tagozatos általános iskolába jártam, a szüleim mindketten pedagógusok. A negyvenfős osztályunkból több mint harmincan jártunk zeneiskolába is, és tanultunk valamilyen hangszeren. A bátyám akkoriban a városi fúvószenekarban játszott, amit sok osztálytársammal együtt nagyon irigyeltem. A zenekart ugyanis Várhegyi Henrik vezette, aki az Operaházból került oda, a mélyrézfúvós kollégájával együtt, és szuper zenekart hoztak össze. Örömömre én is bekerültem, dicsőség volt ott játszani. A váci zeneművészeti szakközépiskolában tanultam tovább, aminek a végén aztán majdnem abba is hagytam a zenélést, mert bármily hihetetlen, kétszer szúrtam el a felvételit a zeneművészeti főiskolára azzal, hogy izgultam, és bátortalan voltam. Így egy külkereskedelmi iskolában találtam magam.

● Mi hozott végül Kanizsára fúvósként?

– A Nagykanizsáról származó Papócsi Robi barátomtól tudtam meg, hogy megüresedett egy rézfúvós állás a helyi zeneiskolában, ha vállalom, fizetik a tanulmányaimat is. Akkor már nem voltam annyira bátortalan, így a harmadik felvételim sikerült, és elkezdtem Pécsre, a zeneművészeti karra járni. Hétközben tanítottam Kanizsán, hétvégén esti tagozatra jártam Pécsre, onnan Kiskunfélegyházára mentem az ottani fúvószenekarral próbálni. Sőt, az ottani rapmetál bandának is oszlopos tagja voltam. A kiskunfélegyházi fúvószenekar már akkor is az ország egyik legjobbjának számított.

Fotó: Varga György
Mivel kezdetben nem volt elég óraszámom, összehoztam egy zenekart Kanizsán. Igencsak megnehezítette a dolgom a kevés növendék, ráadásul nagyrészük kezdőként került a szárnyaim alá. Nem tudtak kottát olvasni, még a hangszerrel is csak ismerkedtek. Aztán pár év múlva kaptunk egy osztrák felkérést, akkor sikerült a kollégáimmal összeimádkozni a nagyobbakat is. Olyan sikerünk lett, hogy az idősebbek is elkezdtek velünk próbálni, és nekem is megjött a kedvem a zenekarozáshoz. Ráadásul a volt tanáromtól, Várhegyi Henriktől és Rovó Andrástól — aki Letenyén, majd Lentiben tanított —, megkaptam a teljes kottagyűjteményüket. Korábban a fúvószenekarvezetők kézzel körmölték a kottákat, külön az összes szólamot. Amikor mi elkezdtük, már fénymásolatokhoz is hozzá lehetett jutni, de csak nagyon nehezen, hiszen a karmester kezében óriási kincsnek számított.

●Mesélj picit a zenekaraidról!

A Karos Fúvósegyüttes oszlopos tagja volt korábban Gál Sándor, a Zalaerdő Zrt. kerületvezető erdésze, aki egyedülálló módon kétszer nyerte el az Év erdésze díjat. Mostanában ideje már nem engedi, hogy aktívan zenéljen, de részt vesz a zenekar életében. Négy fia továbbra is Tatár Csaba mellett zenél.

– A négy zenekarból három komoly megmérettetéseken szerepel: a Nagykanizsai Fúvószenekar, amely az Olajbányász Fúvószenekarral 2011-ben egyesült, a zeneiskola ifjúsági zenekara, illetve a Karos Fúvósegyüttes. Utóbbiakkal nemrégiben értünk el arany minősítést könnyűzene és show kategóriában. A negyedik, az alsósokból összeálló gyermekzenekar még nem lép fel, alapozzuk a tudásukat, de nagyon is működőképes és ügyes kis csapat. Táborozni az ifjúsági zenekar tagjaival szoktunk, akikkel idén országos másodikak lettünk, közülük már sokan próbálnak a naggyal is.

●Több állandó programotok is van: az újévi koncert, a nagykanizsai Sör- és Fúvószenei Fesztivál, az immár hagyományos Mikulás-koncert, és most már negyedik alkalommal léptek fel a Zalai Vadászati Évadnyitón augusztusban, a Sohollári-völgyben. Rengeteg próba, egyéb, előre nem látható programok, tanítás, és még a Kanizsa Big Bandben is zenélsz. Mikor van időd másra, és ha akad szabadidőd, mivel töltöd?

– Nagyon kedvelem a veterán járműveket, a bátyámmal, Zolival közösen építettük-szépítettük az első ilyen járgányomat, egy 1964-es Wartburgot. Az első motoromat is ő építette. Oldalkocsis Pannóniámat egy defekt miatti baleset után eladtam. Akkor a gyermekeim még nem voltak 10 évesek, és sokszor ültek együtt az oldalkocsiban, szerencsére akkor éppen nem… Aztán a chopperek kezdtek érdekelni, most egy Harley Davidsonom van, ez egy kicsit magasabb, sportosabb fazon, olyan „cafe raceres”. A motorozás felszabadít. Amikor befejezzük a háromórás próbát – melynek során gyakran elfelejtek szünetet tartani, mert mindenki annyira élvezi –, újabb adag energiára van szükségünk. Ilyenkor nincs annál jobb érzés, mint felülni a motorra, és kiszellőztetni a fejemet.

Fotó: Varga György
●Említetted a gyermekeidet…

– Igen, két gyermekem van az előző házasságomból. Anna lányom 15 éves lesz, szeptemberben megy a kanizsai Batthyány Lajos Gimnáziumba. Ő nem tanult zenét, bár a trombitálásba kicsit belekóstolt. Osztályelsőként kitűnő tanuló, remélem, ezt a jó szokását a jövőben is megtartja. A 12 éves Ádám fiam nagyon sokoldalú gyerek: kerékpározik, focizik, horgászik, és nagyon ügyesen trombitál. Olyan szintű darabokat játszik, mint én annak idején a zeneművészeti középiskola harmadik évfolyamán. Erőltetni nem szeretném, de remélem, egyszer úgy dönt, hogy komolyan a zenéléssel foglalkozik… Nemrég nősültem másodszor, feleségem, Zsuzsi hozzám hasonlóan zenél és motorozik, főállásban pedig rendőr. Családi házunkban együtt élünk egy arapapagájjal és egy franciabulldoggal, a kerti tóban halaink vannak, és egy teknős is hozzátartozik a családi állatkerthez. Szeretünk kirándulni is, szívesen járjuk az erdőket, a tavak környékét, biciklizünk a Balaton körül, és az útba eső barlangokat se hagyjuk ki. Ezeken a programokon még a nehezen kimozdítható gyermekeim is szívesen részt vesznek.

Steyer Edina

Zalaerdő Zrt.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2017/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A virágos kőris

Az Országos Erdészeti Egyesület által meghirdetett szavazás eredményeként a virágos kőris (Fraxinus ornus) lett az év fája 2018-ban. Magyar neve feltűnő virágzatára utal. Bár hajlott, szabálytalan törzse, és az ágak gyakori villás elágazása miatt erdészeti jelentősége elenyésző, kiváló várostűrésével, gazdag virágzásával és szép őszi lombszíneződésével mind fontosabb parkfa lesz.

Rejtett csodák nyomában a Budapesti Erdőgazdaságnál

A Budapesti Erdőgazdaság Zrt. elődjét, az MH Budapesti Erdő-, Mező- és Vadgazdaságot a honvédelmi miniszter alapította 1965-ben azzal a céllal, hogy az erdő- és a vadgazdálkodás jó szakmai színvonalon, gazdaságosan, de a honvédelmi célok messzemenő figyelembevételével valósulhasson meg.

Módosult az erdőtörvény: nyolcszáz gazdálkodónak döntenie kell Zalában

Az erdőtörvény módosítása szerint ez év végén megszűnnek az erdőgazdálkodási tevékenység ellátására szóló megbízási szerződések. Az erre történő felkészülést segítendő tartott szakmai fórumot szerdán az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) zalaegerszegi helyi csoportja.

Tölgyek génmegőrzésébe kezdett a Gyulaj Zrt.

Erdészeti génmegőrzési programot indított a tamási székhelyű Gyulaj Erdészeti és Vadgazdálkodási Zrt., amelynek keretében az olasz molyhos tölgy és a kocsánytalan tölgy számára különítettek el magtermelő területeket.

Stohl András: „Az erdő az én akkumulátorom!”

Stohl András napjaink egyik, ha nem a legtöbbet foglalkoztatott hazai médiaszemélyisége. Élete akár egy folyamatosan változó folyó, amely bizonyos szakaszain akadályba ütközik, hogy nem sokkal azután könnyedén áttörje magát rajta. A családjában már-már hagyománynak tekinthető vadászat iránti szenvedélye azonban állandó.

Fotók: így mosta el a víz a szilvásváradi kisvasutat

Éjszaka a rendkívül intenzív kétórás esőzésben, 180 mm-t meghaladó csapadék esett Szilvásváradon a Szalajka-völgyben, mely az egy havi átlagos csapadékmennyiséget is bőven meghaladja. A viharos eső a faluban átereszeket, hidakat mosott ki, házak pincéi teltek meg vízzel, autókat sodort el.

Egykori igazgatójának állított emléktáblát a Gemenc Zrt.

Felavatták az egykori Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság néhai igazgatójának, Papp László erdőmérnöknek az emléktábláját Bátaszéken. Szakmai hagyatéka az erdőgazdaság számára ma is érték. Kezdeményezésére lett tájvédelmi körzet az erdőgazdaság annak idején.

Éhen halhatnak az európai fák a környezetszennyezéstől

A fák életéhez nélkülözhetetlen szimbióta gombák pusztulásával Európa fái gyakorlatilag éhen halnak - figyelmeztetnek a tudósok.

Pöttyös lapátosok birodalma

A dám az ókor óta nagy becsben tartott kultikus vad. Már az Asszír Birodalom idejéből maradtak ránk képzőművészeti alkotások, régészeti leletek, melyek e különösen szép vadfaj időn átívelő fontosságát mutatják. A dám jellegzetesen pöttyös, kikészített bőre szent, isteni jelkép volt az ókori világbirodalom területén.

Már 350 kilométeren bringázhatunk a Pilisben

Vasúton is elérhetővé tette és 350 kilométeresre bővítette a Pilis Bike erdei kerékpáros útvonalhálózatot a Pilisi Parkerdő Zrt. - mondta Zambó Péter, az erdőgazdaság vezérigazgatója az új útvonal átadásán pénteken Kesztölcön.