Back to top

A magyar vadon páncélosa

A világon ma élő 313 teknősfaj közül a mocsári teknős elterjedési területe az egyik legnagyobb, példányai Európa nagy részén éppúgy megtalálhatók, mint Ázsia nyugati területein, sőt még Észak-Afrikában is előfordulnak. Már több millió éve népesíti be Földünket ez a jó alkalmazkodó képességgel megáldott hüllő, de a 21. század embere alkotta világban számuk csökken.

Fotó: Molnár Péter

Így van ez a Kárpát-medencében is, pedig még mintegy másfél évszázaddal ezelőtt a teknős oly gyakori volt Magyarországon, hogy száz szekérszám szállították Bécs piacaira is, hogy ízletes különlegességeket készíthessenek belőle.

Régi idők csemegéje

Hazánk egyetlen, őshonos páncélos hüllőfaja már a korábbi évszázadokban is nagy becsben állt az úri lakomákon. A Bornemisza Anna erdélyi fejedelemasszony által írt 1686-os szakácskönyv például a teknős kilencféle elkészítési módját tárgyalja. Eleink ismerték – ha nem is így nevezték – a fenntartható gazdálkodás fogalmát: egyes vidékeken teknőstavakat létesítettek, így a vadonban élő állomány is fennmaradhatott. A teknőstavak gondozása jobbágykötelesség volt.

A 20. század elejére a mocsári teknős fogyasztásának a divatja ugyan feledésbe merült, a patakok és tavak partjainak kiépítése, a vizes területek lecsapolása következtében állományuk jelentősen csökkent. A leginkább azonban talán a tojásrakó helyeinek zavarása miatt fogyatkozott meg. Elterjedési területeinek északi részén elsősorban a sekélyebb, könnyebben felmelegedő állóvizeket kedveli a mocsári teknős, míg délebbre haladva egyre gyakrabban előfordul folyóvizeinkben is. Ha számukra kedvező élőhelyre lelnek, s tojásaikat a vízhez közel lerakhatják, a mocsári teknős egyedei akár egész életüket leélik 200-300 méteres átmérőjű területen. De ez csak ritkán adatik meg számukra. Így legtöbbször 1-2 kilométeres körzetben mozognak, és nem ritkán eltávolodnak még a vizes élőhelytől is. Fontos, hogy olyan vizeket találjanak, ahol napozóhely is fellelhető – ez legtöbbször vízbe dőlt fatörzs, kiálló kő, homokpad –, ahonnan azonnal a vízbe vethetik magukat a legkisebb zavarás esetén is.

Sok az ellensége

Ahol még sohasem

A Parkerdő természetesen elnevezésű program keretében 2008 és 2010 között a Pilisi Parkerdő Zrt. Visegrádi Erdészete a Visegrádi- hegység mintegy 20 erdei kistavának rekonstrukcióját végezte, amelynek során azok kétéltű- és hüllőfaunáját is felmérték. A program során javítottak a tavak időszakos jellegén, valamint megakadályozták a kedvezőtlen bomlási folyamatok felgyorsulását, azaz meggátolták, illetve csökkentették a feltöltődéseket. A beavatkozást követően számottevően nőtt a kétéltűek faj- és egyedszáma. A hüllők képviselői közül a mocsári teknősnek csak pontszerű előfordulása volt ismert, az is inkább a hegység peremterületein. Igazi meglepetésként érte tehát a szakembereket, hogy az idén több olyan erdei kis tóban is fölfedezték Magyarország egyetlen őshonos teknősfajának példányait, ahol eddig még nem fordultak elő. Így Ágas-hegynél is megfigyeltek egy tojásrakó nőstényt. Bíznak benne, hogy a közel 10 éve a vizes élőhelyek védelmében megkezdett intézkedések még sok fajnak kedveznek a jövőben.

A szaporodási időszakban, rendszerint a telelés után a teknősöknek igen nagy a szexuális aktivitásuk. A hímek komoly küzdelmet vívnak egymással, majd a nyáron ez alábbhagy, de az ősz közeledtével újult erővel kezdődik a párosodás. A nőstények május végén, június elején rakják le első fészekaljukat, átlagosan hat fehér héjú tojással. A fészek helyét a nőstény nagy gonddal választja ki, a talaj nedvességtartalmának, tömörségének és a terület tájolásának, benapozottságának függvényében dönt. Mivel egy-egy területen jellemzően elég kevés a jó fészekrakó hely, előfordul, hogy több nőstény is ugyanoda ássa 8-10 centiméter mély és 6-8 centiméter széles fészekgödrét. A legfölső tojásokat mintegy 5 centiméter vastag földréteg borítja. Az, hogy a kisteknősök mennyi idő alatt kelnek ki a tojásokból, nagymértékben függ a talajhőmérséklettől. Megesik, hogy közel két hónap alatt előbújnak, hűvös nyár esetén azonban csak a következő év késő tavaszán. A tojásban, illetve a fészeküregben áttelelő kisteknősök közül azonban kevesen maradnak életben.

Fotó: Bécsy László

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ideális fészekrakó helyeket nemcsak az ember zavarhatja, hanem a túlzottan elszaporodott varjúfélék, különösen a szürkevarjak és a szarkák is. Ezek a meglehetősen intelligens madarak hamar megtanulják, hol vannak a teknősök fészkelőhelyei, s a nőstény a hátsó lábaival még be sem temeti a tojásokat, ők már elkezdik a fészekalj pusztítását. Nagy vámszedője a teknősfészkeknek a sün is, ebben kifinomult szaglása segíti. Amikor a nőstény teknős a hátsó lábaival kiássa a fészeküreget, végbélzacskója tartalmával puhítja a talajt. Ezt a szagot a sünök már messziről megérzik, akár több hét után is. Emellett a vaddisznó, a róka, a borz és a nyest is zsákmányol tojásokat, növendék, sőt olykor-olykor kifejlett állatokat is.

Ne fogjuk be!
Fotó: Andrési Pál

A mocsári teknős hazánkban az 1970-es évektől védelem alatt áll, így magánszemélyek nem tarthatják fogságban. Oly sokféle külhoni és igen tetszetős külsejű teknősfajt lehet alacsony áron megvásárolni, hogy a mocsári teknős nem is igazán vonzó a terraristák számára. A szárazföldön kóborló, legtöbbször a fészkelőhelyet kereső nőstényeket azonban még ma is gyakran befogják, amelynek akár tojásvisszamaradás is lehet a következménye, mely későbbiekben az állat pusztulásához vezethet. De a teknősállomány számára legalább ilyen nagy veszély, ha a megtalálója magával viszi az állatot, majd több tíz kilométerrel távolabb elengedi. A teknősök állománya ugyanis meglehetősen gazdag génkészlettel rendelkezik, s a természet adta genetikai sokszínűség sérül az idegen állományból származó egyedek behurcolásával. Nagy kárt okozott például a kelet-németországi teknősállományban, hogy a hajdan nálunk nyaraló NDK-s turisták előszeretettel vittek magukkal élő szuvenírként magyar mocsári teknősöket, majd otthon szabadon engedték őket. Nálunk leginkább a behurcolt vörösfülű ékszerteknősök veszélyeztetik a fajt, melyek párzás idején – erősebb állatok lévén – uralmuk alá kerítik a mocsári nőstényeket, párosodnak velük, így azok terméketlen tojásokat tojnak.

A mocsári teknősről hosszú évtizedekig úgy tartották, hogy rettenthetetlen vízi ragadozó, mára azonban bebizonyosodott, hogy a kifejlett egyedek nagy mennyiségben fogyasztanak növényeket. Nemcsak békalencse és hínárok szerepelnek étlapjukon, hanem a gyermekláncfű is. Étrendjük zömét különféle férgek, puhatestűek és ízeltlábúak teszik ki, s csak olykor-olykor kapnak el egy-egy békát, gőtét, halat. Halból leginkább a beteg, gyenge példányokat zsákmányolják, de ha tehetik, a dögre is rájárnak. Innen eredhet, hogy halpusztítónak gondolván, hajdanán sok helyen ferde szemmel néztek rájuk a halászok, horgászok.
 

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2017/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A házimacskák túlnőttek vad rokonaikon

A legtöbb háziasított állat kisebb lesz vad társainál – egy átlagos kutya például 25 százalékkal kisebb, mint vad rokona, a szürke farkas. Azonban a macskákkal valami furcsa dolog történt - a vikingek kora óta nagyobbak lettek.

Eltűnőfélben a mezei nyulak

Bárhol is rójuk hazánk útjait, egyre ritkábban találkozunk mezei nyúllal. Úgy tűnik, több vidékről teljesen eltűnt. Valóban így van ez, vagy csupán az állatok egyszerűen távolabb húzódnak az embertől? Apróvadunk helyzetéről Szemethy László egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Vidékfejlesztési Intézet igazgatója tájékoztatott.

Elfogadták az illeglális kutak morattóriumának 2020-ig történő meghosszabbítását

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) kezdeményezésére a Magyar Országgyűlés elfogadta az illegálisan kialakított kutak bírságmentes fennmaradására korábban 2018. december 31-ig szóló időpont 2020 végéig történő meghosszabbítását.

Másfél tonnás fogással büszkélkedhet a szerencsés magyar horgász

Nyereményjáték-sorsolással zárult a Magyar Horgászkártya igénylésének opcionális időszaka: az addig regisztráltak egyebek mellett autóval és nagy értékű külföldi horgászutazásokkal gazdagodtak. A MOHOSZ adatai szerint eddig 163 500-an igényelték a januártól kötelezővé váló kártyát.

Már turistaúton is megközelíthető a pilisszántói Kőfülke

Új szakaszokkal bővült a Pilisi Parkerdő területén futó 1000 kilométeres turistaút-hálózat. A helyi önkormányzat és a Pilisi Parkerdő Zrt. együttműködésének eredményeként a Piliscsabai Természetjáró Egyesület önkéntesei új jelzéseket festettek fel.

Beindulhatnak a dunai fuvarok

A Duna vízszintjének emelkedésével megugrott a kereslet a folyami áruszállítás iránt, ennek következtében magasak az árak is. Ám a szakma jó pozíciója ingatag: folyik a folyami fuvarozók piacvesztése – minderről Bencsik Attila, az MBFSZ elnöke nyilatkozott a Világgazdaságnak.

Újabb ASP fertőzés, de nincs szükség a fertőzött terület növelésére

Egy kilőtt, valamint egy elhullottan talált vaddisznóból származó mintából mutatta ki az afrikai sertéspestis (ASP) vírusát a Nébih laboratóriuma 2018. december 6-án. Az állatokra a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszavasvári külterületén találtak, amely – a korábbi, tarcali eset miatt kijelölt – fertőzött területen található.

A „póktej” táplálóbb mint a tehéntej

Mikroszkóp alatt megvizsgálták az anyapókot, gyengén megnyomták potrohukat. Néhány csepp krémes, fehér folyadék jött ki belőlük, valami olyasmi, ami ránézésre nagyon hasonlított az emberi vagy emlős tejre.

Jövőre láthatjuk a digitálisan felújított Vízipók-csodapókot

Március 22-én, a víz világnapján mutatják be a digitálisan felújított Vízipók-csodapók című egészestés rajzfilmet, amelynek vetítéseihez számos ismeretterjesztő program is kapcsolódik majd.

Ismét Túrkevét választották a baglyok fővárosuknak

Magyarországon Túrkeve számít a baglyok fővárosának. A téli hónapokban ezernél is több bagoly tölti itt a napokat. A hideg idő beköszöntével már idén is megjelentek a nagyobb fákon, s a helybéliek ismerősként köszöntik őket.