Erős savgerincű, reduktív bort kell választani, hiszen a forralt bor – a fröccshöz hasonlóan – víz hozzáadásával készül. Ugyanakkor az is lényeges, hogy önmagában ne legyen túl karakteres, vagyis gond nélkül képes legyen befogadni a szegfűszeget és a többi hozzáadott fűszert – mondja Kathona Krisztián, a Borháló beszerzési igazgatója.
A másik kulcskérdés nem meglepő módon az értő fűszerezés, a harmadik pedig a csapolási technológia.
A folyamatosan emelgetett fedő alól szökik a szesz, a bor órákon át érintkezik a városi szmoggal, mindez a minőség rovására megy. Néha olyat is látni, hogy a hűlő üstnek jól alátüzelnek, és a bor forrásba lendül. Pedig ennél ízgyilkosabb hibát elképzelni is nehéz: a szegfűszeg abban a pillanatban elereszti keserű aromáit, és hazavágja az italt – fogalmaz a borkereskedő.
A megoldás a zárt rendszerű tartályos csapolás. A forralt bor minősége ebben az esetben órák múltán sem romlik, az ital a csőben melegszik fel, és pont megfelelő hőfokon kerül a vásárló poharába.
Aki élőben is kíváncsi rá, mit kínál a Borháló, az a budapesti Vörösmarty téri karácsonyi vásáron megkóstolhatja. Az alapbor a Tolnai borvidékről származó cabernet sauvignon, a fűszer-összeállítás pedig Tegzes Dániel, a neves szentendrei „Fűszerész” kompozíciója.
A széles skálán mozgó fűszerezési lehetőségek közül ő inkább a nőies vonalat követte és alapvetően gyümölcsös ízvilágot teremtett, amihez gyömbérrel adott egy markáns férfias vonást. Az elkészített forralt bort egy Szigetes vendéglátósokból álló szakértői panel tesztelte, de még az utolsó pillanatban, az első utcai visszajelzések alapján is módosítottak az arányokon a minél jobb fogadtatás érdekében – mondta el Kathona Krisztián.
