Back to top

Szellemi kulturális örökségünk: A selmeci diákhagyományok

A selmeci diákhagyományok jóval többet jelentenek, mint néhány elszigetelt, Selmecre visszavezethető szerveződés szokásainak tovább örökítését. Jóval többet, mert a mai magyarországi diákhagyományok innen nőttek ki, s váltak az országban általánossá. Egyediségét, különös értékét az is bizonyítja, hogy 2014-ben az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága felvette a Szellemi Kulturális Örökség Jegyzékébe.
Most induló sorozatunkban a selmeci diákhagyományok kialakulását, változását és fontosabb elemeit ismertetjük. Az első részben áttekintjük, hogy mit is értünk hagyomány alatt, hogyan és miért jöttek létre a diákhagyományok, miképpen vált Selmec hazánkban ez utóbbiak kiindulópontjává.

Hagyomány alatt a régebbi korokból, időszakokból többnyire nemzedékről nemzedékre szálló és valamely közösségben továbbra is fennmaradó, érvényesülő szokást, erkölcsöt, ízlést, felfogást, szellemi alkotást értjük, amely általában íratlanul – vagy elvétve írott feljegyzésekben – megmaradt.

Tehát hosszabb idő kell ahhoz, hogy a hagyomány kialakulhasson és fennmaradhasson, de időközben változhat is, mivel gyakorlása többnyire nem szigorú szabályokhoz kötött. A hagyományok fennmaradásának záloga, hogy azokat valamely közösség a sajátjának ismerje el, őrizze és továbbadja a későbbi nemzedékeknek. (Nálunk a korábbi évszázadokban a hagyomány és a hagyaték között nem tettek különbséget, mindkettőt a hagyomány szóval illették.) Mindaddig, amíg nemzedékről nemzedékre akadnak olyanok, akik tisztelik, őrzik a hagyományokat, azok jó eséllyel élnek tovább. Ha viszont a közösség tagjai szakítanak velük, óhatatlanul elsorvadnak, elhalnak. Ugyanakkor annak is tanúi lehetünk, hogy elfeledett hagyományokat későbbi hagyománytisztelők újjáélesztenek.

A hagyományokat sokféleképpen csoportosíthatjuk, léteznek például családi (pl. keresztelés, házasságkötés, temetés) vagy népi hagyományok (karácsony, húsvét, Luca napja, fosztás, szüreti felvonulás, aratóünnepség), melyek java részét még ma is gyakoroljuk, megéljük. De beszélhetünk irodalmi, népzenei hagyományokról, miként szóhagyományról, szájhagyományról is. Nézzük azonban, hogy a diákhagyományok hogyan is alakultak ki.

Selmecbánya

Selmeci akadémisták 1856-ban
Selmeci akadémisták 1856-ban
A diákhagyományok az iskolákban, hosszabb idő alatt jöttek létre, történetüket Európában a 12. századig lehet visszavezetni. A középkori, kora újkori egyetemeken (pl. Pádua, Heidelberg, Wittenberg) tanuló diákok többnyire a jól szervezett iparoscéhek évszázadok folyamán kialakult közösség-összetartó szokásait vették át, és azokat aztán magukra formálták.

Az úgynevezett vándordiákok (peregrinusok) révén hazánkba is eljutottak ezek a hagyományok, és először a protestáns kollégiumokban, elsősorban Debrecenben és Sárospatakon vertek tanyát a 16–17. században.

Korsó- és szalagavató szakest 1981-ben
Korsó- és szalagavató szakest 1981-ben
A 18. század második felétől – a diákautonómia fokozatos gyengülésével – azonban mindinkább elhalványultak. Ezzel szinte egy időben a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián viszont erősödött a német diákoktól átvett hagyományok gyakorlása.

A selmeci diákhagyományok elemei jelenkori oktatási intézményeinkben is fellelhetők, hiszen nincs olyan középiskola, ahol végzéskor ne szerveznének ballagást, amely több egyetemünkön, főiskolánkon, újabban általános iskoláinkban is szokássá vált. A diákok az iskolától búcsúzva a Ballag már a véndiák… című dalt éneklik, miközben végigvonulnak az intézményben és az annak helyet adó településükön. A ballagás napján, pontosabban éjszakáján a végzősök fölkeresik tanáraikat, s szerenáddal fejezik ki tiszteletüket.

A felsőoktatási intézmények elsőéves hallgatóikat gólyatáborban fogadják, amely gólyaavatással, gólyabállal zárul. A középiskolák végzős diákjai szalagot tűznek fel, amellyel hírül adják, hogy hamarosan befejezik tanulmányaikat. Az utolsó tanítási napon a búcsúzó évfolyamok diákjai vidámballagás keretében, vicces öltözékekben bolondoznak iskolatársaikkal, végiglátogatva iskolájukat, városukat.

Mindezen hagyományok – talán nem meglepő – mind Selmecről származnak, az ott kialakult diákhagyományok tovább élései, illetve módosulásai.

A selmeci diákhagyományok kialakulásában, fennmaradásában döntő szerepe volt a városnak, Selmecbányának, amely a középkori Magyarország egyik leggazdagabb szabad királyi bányavárosa, s a bányászati és kohászati, majd erdészeti felsőoktatás központja volt. A selmeci akadémián – annak európai hírű oktatása miatt – tanuló számos külföldi hallgatónak köszönhetően a németországi diákszervezetek, a Burschenschaftok mintájára alakultak ki a selmeci diákszokások. Ehhez azonban az is kellett, hogy a bányászat-kohászat hanyatlásával Selmec a 19. század végére fokozatosan elszigetelődött, „alvó várossá” vált, amit az akadémisták (az akkori egyetemi hallgatók) uralhattak.

Sopron

Karnevál, azaz vidámballagás Sopronban 1980-ban
Karnevál, azaz vidámballagás Sopronban 1980-ban
Jelentős fordulat következett be a hagyományok gyakorlásában és őrzésében 1918 decemberében, amikor az ismert történelmi események miatt a Bányászati és Erdészeti Főiskola költözni kényszerült. Az új székhelyen, a polgári Sopronban is adottak voltak azonban azok a feltételek, amelyek keretében végül is fennmaradhattak a selmeci diákhagyományok, a hallgatóság körében tovább élhetett a „selmeci szellem”.

A bányászati-kohászati oktatás Miskolcra költöztetése, mely 1949–1959 között zajlott, viszont törést okozott a hagyományőrzésben, mivel az erdészszaktól térben elváltak az évszázados testvérszakok. Ezt fokozta még az 1950es évek sajátos politikai légköre, a reakciósnak kikiáltott selmeci diákhagyományokat igyekeztek elsorvasztani.

Ez csak részlegesen sikerült, mert akkor is voltak hallgatók, akik a megfélemlítések, megtorlások ellenére vállalták a múltat, s őrizték több évszázados örökségünket.

Országos elterjedtség

A selmeci diákhagyományok őrzésének letéteményesei maguk az egyetemisták. Ők azok, akik Sopronba, illetve Miskolcra kerülve megismerkednek a hagyományok elemeivel, megélik azokat, majd átadják őket az utánuk következő évfolyamoknak. Ebben segítségükre van néhány egyetemi oktató és jó néhány végzett erdő-, bánya- és kohómérnök is, akik életre szólóan elkötelezték magukat a hagyományőrzéssel. Például a diákkorukban megismert selmeci-soproni nótákat, társas összejöveteleket megtartják, vagy éppen a diákszokásra utaló tárgyakat őrzik.

S örömteli az is, hogy a selmeci diákhagyományokat nem csak a tradicionális szakok hallgatói viszik tovább, csatlakoztak ahhoz a Sopronban, Miskolcon, Székesfehérváron és Dunaújvárosban alapított új szakok is.

Mit is jelentenek nekünk a selmeci diákhagyományok? Bizonyára jóval többet, mint néhány elszigetelt, Selmecre visszavezethető szerveződés szokásainak tovább örökítését. Jóval többet, mert a mai magyarországi diákhagyományok innen nőttek ki, s váltak az országban általánossá. A selmeci diákhagyományok egyediségét, különös értékét mi sem bizonyítja jobban, hogy azt az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága 2014-ben felvette a Szellemi Kulturális Örökség Jegyzékébe.

 

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2017/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A juhágazat hiányosságainak pótlása és új ismeretek szerzése a cél

"A hazai juhtartás eredményessége, termelékenysége, állategészségügyi helyzete, technológiai színvonala, és sajnos a juhtenyésztésé is elmarad az európai szinttől. Egy kutatóintézetnek nem feladata, hogy a hiányosság kialakulásának okát keresse. A mi feladatunk releváns megoldási javaslatok kidolgozása a felmerülő problémákra" - Dr. Monori István összefoglalóját olvashatják.

Honvédelem és agrárkutatás

Stratégiai partnerségi megállapodás a Honvédelmi Minisztérium és a Szent István Egyetem között. A megállapodásban vállalt célok megvalósítása érdekében az aláírók együttműködnek és elősegítik a szakmai konzultációkat, a toborzási, az oktatási tapasztalatok, ismeretek és az új kutatási eredmények egymással történő megosztását.

A lakosság nélkül nem sikerülhet az özönfajok visszaszorítása

Szeptember elején a Visegrádi-hegység több pontján erdészek és természetvédők közösen léptek fel a védett erdőkben megjelenő inváziós fajok ellen. Ez esetben a lágyszárúka közül a japánkeserűfű és a selyemkóró visszaszorításán dolgoztak. A kezelések sikerültek, de a Visegrádi-hegység őshonos növénytakarójának fennmaradásához a helyi lakosság segítségét is kérik.

Édesipari összefogás a szakképzett utánpótlásért

Három édesipari cég összefogásával, valamint a helyi önkormányzat támogatásával többféle duális képzés indul a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szerencsen – jelentették be a városban megrendezett sajtótájékoztatón, csütörtökön.

Esőben is felfedezték az erdőt az erdészekkel

Az Erdők Hetén ötödik alkalommal rendezte meg a NYÍRERDŐ Zrt. Pál Miklós Erdészeti Erdei Iskolája a „Fedezd fel az erdőt az erdészekkel!” elnevezésű programot. A nyíregyházi Sóstói-erdőben két nap alatt csaknem 1100 gyerek és mintegy 110 kísérőjük ismerkedett az erdészek tevékenységével.

Dromedár is várta az ovisokat a lovardában

Hagyományos Mihály-napi Lóvoda napon látták vendégül a környék óvodásait a Sjáli Szórakoztató Parkban. A kicsik megismerkedhettek a park új lakójával is.

Hamarosan kikötőt kap a bajai hajómalom

Hamarosan megépülhet Duna-parti kikötője a nemrég elkészült bajai hajómalomnak, amelyet az október 6-ai Hajómalom Ünnepen búzaőrlés közben is megnézhetnek az érdeklődők - közölte a Bajai Hajómalom Egyesület elnöke az MTI-vel.

Vasárnapig tart az Erdők hete programsorozat

Szórakoztató, erdészeti ismeretterjesztő programsorozattal várják országszerte 60 helyszínen a gyermekeket a XXII. Erdők hetén, október 1. és 7. között - mondta el Elmer Tamás, az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) projektfelelőse.

A rossz idő ellenére is népszerű volt a NYÍRERDŐ Nap

Tizenegyedik alkalommal rendezte meg a NYÍRERDŐ Zrt. Nyíregyházi Erdészete a NYÍRERDŐ Napot a szabolcsi megyeszékhelyen. Szombaton a hűvös, borongós idő ellenére is sokan voltak a Sóstói-erdőben, az erdei tornapályánál lebonyolított programon: a Süni Futáson és a NYÍRERDŐ Családi Futáson összesen több mint 250-en vettek részt.

Dr. Palkovics László a Szent István Egyetem új rektora

Áder János köztársasági elnök a Sándor-palota Tükörtermében nevezte ki a Szent István Egyetem rektorává dr. Palkovics László egyetemi tanárt, a Budai Campus rektorhelyettesét.