0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Bukók a királyok városából

A székesfehérvári bukógalambok nevét hallva óhatatlanul felmerül a kérdés, miért bukónak nevezik ezeket a tollasokat. Ez az elnevezés röpstílusukra utal, mely genetikailag kódolt a galambokban, hosszú évszázadok szelekciós munkájának eredménye.

A jó bukógalamb nemcsak le, hanem felfele röptében is háromszor-négyszer bukik, azaz hirtelen összecsapja a szárnyát a háta felett, hátraveti magát, majd egy erős szárnycsapással újra vízszintes állásba kerül, s folytatja egyenes irányú repülését.

A bukások gyorsan egymás után következnek, s ha a madarak csoportban röpülnek, fontos, hogy egyszerre, egymást nem akadályozva bukjanak.

Tehát igen körültekintően kell szelektálni, nemesíteni a bukókat – nem kezdő galambászoknak valók. Napjainkban azonban egyre ritkábban látni bukófalkákat, mivel a megnövekedett ragadozómadár-létszám miatt a gazdák egyszerűen nem tudják röptetni őket, így egyre inkább röpdemadárrá válnak a székesfehérvári bukók is. Így ez a ritka tulajdonság félő, hogy veszendőbe megy.

Egyébként feltehetőleg a törökökkel érkeztek az első bukógalambok Magyarországra, s ezek hamarosan közkedveltté váltak, de a XIX. századig kellett várni arra, hogy egy-egy nagyobb városnak, mint például Székesfehérvárnak saját bukógalambfajtája alakuljon ki, illetve váljon elfogadottá.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu