Mit kell, kellett volna tenni az ősszel, illetve a tél elején? Ezt azáltal is nyomon követhetjük, hogy látszanak- e rozsdafoltok a gépek felületén, különösen azokon az alkatrészeken, részegységeken, amelyek fél éve még a talajmunkák közben a jó anyafölddel érintkeztek. Ezek azok a szerkezetek – kormánylemezek, kultivátorkapák, tárcsalapok stb. –, amelyek felületét gyárilag sem, a gazdaságban sem szükséges festegetni, de a rozsdától megvédeni, igen. Viszont ezek használaton kívül – így a téli tárolás 5-6 hónapos időszaka alatt – a korróziónak leginkább kitettek.
Csak pótcselekvés
Mit kellett volna velük tenni, mielőtt jó esetben fedett helyre tároltuk be, esetleg valamelyest letakartuk a téli csapadék elől, vagy éppen a „csillaggarázsba”, a szabad ég alá sorakoztattuk? Természetesen célszerű volt – ha talajművelő, vagy ha, mondjuk szálas betakarító, talajelmunkáló gép stb. – a sártól, portól megtisztítani. A legkisebb gazdaságban is adódhatott némi fáradt olaj, vagy olcsóbb zsír, amivel a fényes felületeiket le kellet volna kenni.
Azért érdemes ezt még ilyenkor is szóba hozni, mert ha mulasztottunk,
Persze ez csak némi haszonnal járó pótcselekvés. A rozsda ugyanis a tavaszi, nyári munkákig még hátralévő hónapokban „bevésheti” magát az ekevasak, a kormánylemezek, a gyűrűs hengerek, a kaszálógépek, vagy éppen a vágóasztalok munkaközben tavaly kifényesedett felületeibe. Ha pedig a rozsda ezt már megtette, akkor számos gépelem, alkatrész munkája – szó szerint! –, kevésbé indul simán tavasszal, nyáron.
Rágcsáló a gépben
Akár gondosak, akár kevésbé gondosak voltunk, érdemes ilyentájt „körülszimatolni” az értékesebb gépeket, kombájnokat, vetőgépeket, de még az erőforrással rendelkező egyéb motoros gépeket is. Miért? Ha például csak úgy „letettük”, félretettük a gépszínben, vagy a gépudvarban az arató-cséplőt, a bálázót, vagy a vetőgépet úgy, hogy nem tisztítottuk meg belsejüket ősszel gondosan, mostanra beléjük fészkelhetett néhány rágcsáló. Miközben ezek az ott maradt terményből lakmározhatnak, hajlamosak az ékszíjakat, vagy a szövetalapú részeket, gyenge vezetékeket elrágni. Nézzünk, „szimatoljunk” utána, (netán kihelyezett egyszerű csapdával kontrolláljuk a jelenlétüket), mert a rágcsálók károkozása csak fokozódhat, például aratásig.
Az ékszíjak helyzetének átnézése persze külön is fontos lehet. Nem lett volna szabad a munkából kiállított gépeken üzemi feszítettségre beállított ékszíjakat úgy hagyni. Ha nem is szereltük le, nem akkora vétek, mintha totál feszesen végig teleltetjük ezeket a gépeken. Különösen, ha nagyon spanoltak, még nem késő engedni a feszességükből.
Fontos az alátámasztás
Hasonló a helyzet a gumiabroncsokkal. A mezőgazdaságban ritkán esik szó arról, hogy ezeket, a terhelésnek, olykor a túlterhelésnek többnyire alaposan kitett, „feszülő” járószerkezeti részeket még a nyári használaton kívül is, de télire mindenképpen kezeljük le: mondjuk szilikon alapú anyaggal (mint, ahogy ezt a személygépkocsiknál is nagyon fontosnak tartjuk).
Viszont azért kell szólnunk róla, mert a gyakorlatban a gumiabroncsokat sokan a több mázsás, vagy a több tonnás munkagépeken, felfújt állapotban tartják, „tárolják”. Ez eleve helytelen! Hát még az – s ezt érdemes ilyentájt szintén megnézni –, hogy ha már a félretett pótkocsikon, kombájnokon, traktorokon, magajárókon rajta vannak is a kerekek, alá vannak-e támasztva a tengelyeik? Azért, hogy a nagy súly ne terhelje hónapokig a köpenyek anyagát, szöveteit ugyanazon a felületen. A keréknyomások csökkentésével, a terhelt kerekek átfordításával kímélhetjük a gumiabroncsokat. A tökéletes, a legszakszerűbb megoldást persze az követte, aki a köpenyeket zárt, viszonylag száraz helyen tartja tavaszig.
A gazdautód is tudja
S ha már a zárt helyet említettük: minimális követelmény volt és lesz a gép indító és működtető „különleges” erőforrásainak, akkumulátorainak állapotát megnézni. Így még jóval a szezonkezdet előtt mindenképpen ellenőrizzük állapotukat. Főként akkor, ha eddig még „rájuk se néztünk”, holott a jó szakember ez utóbbiról sem feledkezhet meg a hideg napokban. Az ősszel félig lefáradt, netán kimerült akkumulátorok feszültségét, áramleadási készségét megállapító mérést akár már a szakiskolán némi műszaki ismeretre szert tett gazdautódra is rábízhatjuk. Persze, ha a legkisebb gondot észleltük a szezon végén az akkumulátorokkal, ellenőrzésüket, gondozásukat képzett, gyakorlott szakemberre célszerű bízni.
Természetesen az is kérdés lehet, hogy egyáltalán elindul-e gép, a motor, van-e fedél mindegyik fölött a nagy havazások idején? Vagy csak éppen annyi fedett tárolóval rendelkezik-e a gazdaság, amennyi alatt a termények tárolását megoldhatta. Sajnos vegyes a kép, sok az elhanyagolt gép, nem kell más bizonyíték, mint vonatból, vagy autóból kinézni a tanyákra, gépudvarokra.
