0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Legendák övezik a tüskevári képesfát

A tüskevári erdő szélén található Képesfa zarándok­helyet a Bakonyerdő Zrt. a település önkormányzatával közösen újította fel. Bár az egykor ott magasodó tölgymatuzsálem már nem él, a helyén nőtt fa a rajta elhelyezett szentképpel ma is megnyugvást és vigaszt nyújt a zarándoklóknak.

A tüskevári képesfa legendája Szűz Máriához, a magyarok nagyasszonyához fűződik. A monda szerint a török hódoltság idején rabláncon vánszorgó sereg érkezett a Somló lábától nem messze fekvő erdei tisztásra, a képesfa mellé, hogy egy időre megpihenjen. A fára függesztett Szűz Mária képhez két rab fordult fohászkodva: Berzsenyi László, aki az észak-dunántúli várak leverésekor került fogságba, és Ibrahim, a magyar anyától származó török hadapród, akit azért fűztek rabláncra, mert szabadon engedte a sebesülésében őt ápoló magyar asszonyt, akiről később kiderült, hogy Berzsenyiné volt.

Konstantinápolyba érve rabságuk tizenkét évig tartott, de a reményt nem adták fel, és a Szűzanyához intézett imáik végül meghallgatásra találtak: a pestis idején szerencsésen kiszabadultak börtönükből. Útban hazafelé, barátságuk kezdetének helyszínén ismét megpillantották az Erdő Madonnáját, és a felismeréstől mélyen meghatódva megköszönték jóságát és végtelen irgalmát. Azt is tudták, mindketten a „Nagy patróna” országában élik le az életüket…

A tüskevári képesfa a 8-as főútról néhány percnyire, Tüskevártól alig egy kilométerre található (GPS: 519219, 197521). Elsősorban a környékbeliek zarándokhelye, akik ma is látogatják, gondozzák.

Az idén megvalósult felújítás során a képesfa környezetének rendbetétele mellett új virágtartó-állvány és kerítés is épült, fából készült padokat és asztalokat helyeztek ki, az érdeklődők pedig a tájékoztató táblán is olvashatják a legendás történetet.

Az országban sokfelé fellelhető képesfák nemzeti kultúránk egyedülálló részét képezik: különlegességük, hogy az önmagukban is nagy tájképi és természeti értékű faóriásoknak a néphagyomány szakrális jelentőséget is tulajdonított. A szokás vélhetően ősi, pogány eredetű, de átöröklődött és beépült a keresztény népi hitéletbe is.

A képes fa egyesíti a vallási és a természeti értékek tiszteletét; egy olyan világkép megnyilvánulása, amelyben az ember még szoros harmóniában él a természettel.

Általában idős fára, vagy a fa odvába helyezték a szobrot vagy a szentképet, melyek idővel a helyi közösségek hitéletének részei lettek. Gyakran legendákkal, csodatévő erővel is felruházták őket, vagy csodás gyógyulások emlékét kötötték hozzájuk. Többségük zarándok- és búcsújáró utak mentén található.

Összeállította: Rosta Katalin

Bakonyerdő Zrt.

Forrás: A Mi Erdőnk