0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Szúrósak, ám szépek

A borbolyákhoz nem feltétlenül a legkellemesebb képzet társul. A hazai sóskaborbolya (Berberis vulgaris) sokaknak „csak” szúrós, kusza bokor valahol a bozótban. Meg kell védenem a borbolyákat, hiszen a változatos és népes nemzetségben sok olyan faj van, amelyik kertészeti szempontból jóval több figyelmet érdemelne.

A sóskafa- vagy borbolyafélék családjának 17 nemzetségéhez mintegy 650 faj tartozik. Túlnyomórészt az északi félteke mérsékelt és szubtrópusi területein terjedtek el, lágyszárú évelők, ritkán kisebb fák, de többnyire cserjék. Örökzöldek és lombhullatók is lehetnek.

Néhány nemzetség tagjai dísz- és gyógynövények. A díszkertészetben elsősorban a püspöksüvegek (Epimedium), a mahóniák (Mahonia), a nandina (Nandina) és a borbolyák (Berberis) játszanak szerepet. Közülük is legfontosabbak a borbolyák. A Berberis nemzetség mintegy 500 tagja örökzöld és lombhullató cserje, kevés dél-amerikai és afrikai fajt kivéve az északi féltekén élnek. Kelet-Ázsiában gyakoriak, csak Kínában 215 borbolyafaj él, köztük 197 endemikus. Ágaikon a levelek hónaljában rendszerint 3-5 ágú levéltövisek nőnek, de tövistelenek is lehetnek.

Hajlamosak a spontán kereszteződésre. Közös jellemzőjük a főleg a kéregben és a gyökerekben található berberin nevű alkaloida. Ebből az élénksárga anyagból régen sokfelé készítettek gyapjú- és bőrfestéket.

Sok faj termése savanykás, fanyar ízű, magas a C-vitamin-tartalma. Sokfelé és sokféleképpen fogyasztják a terméseit. A borbolyák elterjedési területükön világszerte fontos szerepet játszottak a népi gyógyászatban.

Régi, fontos és gyakori szereplői a hazai díszkertészetnek, rendkívüli változatosságuk ellenére azonban a japán borbolyát kivéve kevés faj és fajta vásárolható meg itthon, és felhasználásuk is többnyire a talajtakaró vagy sövény kategóriára szorítkozik. A Nemzeti Botanikus Kert borbolyagyűjteményéből most három érdekes fajt mutatok be.

Tangut

A tangut borbolya (Berberis dasystachya) 2-3 méter magas, feltörekvő ágrendszerű, lombhullató cserje. Ágai sárgásbarnák, hajtásai liláspirosak. Tövisei rendszerint egyszerűek, 5-15 milliméter hosszúak, néha háromágúak, 4 centiméteresek is lehetnek, vagy akár hiányozhatnak is. Szórt állású, szokatlanul nagy levelei kerekdedek vagy széles elliptikusak, sötétzöldek, a fonákuk világosabb sárgászöld. A virágzata 4-7 centiméter hosszú, egyenesen felálló keskeny fürt, 15-30 élénksárga virág nyílik benne. A termése hosszúkás, piros, savanykás ízű bogyó. Április végétől június elejéig nyílik, a termések szeptember közepétől érnek be.

Eredeti élőhelyén, Észak-Kínában bozótosokban, erdőkben, erdőszegélyeken, patakpartokon, füves lejtőkön nő, 800–3400 méteres magasságban.

Amuri

Az amuri borbolya (Berberis amurensis) 2-3,5 méter magas lombhullató cserje. Ágai világossárgák vagy szürkék, tövisei rendszerint 3 ágúak, 1-2 centiméteresek. Szórt állású, viszonylag nagy, visszás tojásdad, tojásdad vagy elliptikus leveleinek felszíne sötét-, a fonáka világoszöld. 4-10 centiméter hosszú, csüngő fürtvirágzatában 10-25 jellegzetes, kissé kellemetlen szagú sárga virág nyílik április–májusban. Erősen savanyú bogyótermései szeptemberben érnek, élénkpirosak, nem hamvasak.

A természetben igen nagy területen – Észak-Kínában, Mandzsúriában, Koreában, Japánban és az orosz Távol-Keleten – megtalálható. Bozótok, ligetes erdők, erdőszegélyek, sziklás lejtők, patakpartok növénye 1100–2900 méter magasságban.

Rövidkocsányú

A rövidkocsányú borbolya (Berberis brachypoda) lombhullató, 1-3 méter magas cserje. Ágai sárgásszürkék, kopaszok, fiatal hajtásai szögletesek, gyengén molyhosak, ritkán fekete szemölcsökkel tarkítottak. Az 1-3 centiméteres tövisek hármasak, néha egyszerűek. Elliptikus vagy visszás tojásdad, vaskos leveleinek enyhén ráncos felszíne sötétzöld, fonáka sárgászöld. A tömött, 5-12 cm hosszú, csüngő fürtvirágzatot 20-50 sárga virág alkotja. Savanyú termései hosszúkás-szögletesek, fénylő skarlátpirosak, nem hamvasak. Május–júniusban nyílik, a bogyói szeptember–októberben érnek be.

A természetben bozótosok, erdők, erdőszegélyek, patakpartok, útszélek, nyirkos völgyek növénye 800–2500 méter magasságban, Észak- és Közép-Kínában.

Könnyen nevelhetők

A három borbolyafaj gyakorlatilag kórokozó- és kártevőmentes és teljesen télálló. Rozsdagomba-betegséget nem láttam még rajtuk, és a lisztharmatra sem érzékenyek. A Nemzeti Botanikus Kertben, Vácrátóton mindegyikből több helyre is ültettem, könnyen nevelhetők és tarthatók, jól fejlődnek a kert viszonylag száraz körülményei között és a meszes talaj sem okoz nekik gondot. Jól tűrik a félárnyékos fekvést, rendszeresen és bőségesen virágoznak és teremnek.

Az amuri borbolya első példányait az észak-koreai Pektu-hegységben az 1980-as években gyűjtött magokról neveltem, a többiek is több évtizedes ültetések. A tangut borbolya nagy kedvencem, különösen mutatósak a nemzetségnél szokatlan, fölfelé álló, keskeny virágzatai, különleges, lapát alakú, hosszú nyelű levelei. A rövidkocsányú borbolya tömött virágzatai és termésfürtjei miatt érdemel figyelmet. Az amuri borbolyát a nemzetségben nem gyakori, nagyméretű levelei és laza, felálló, merev, tetszetős ágrendszere miatt szeretem. Mind a háromnak szép az őszi lombja, a tangut borbolya inkább aranysárgára színeződik, a másik kettő a vörös különböző árnyalataira. Mindhármuk kiváló dísznövény, terméseik is sokáig az ágakon maradnak.

A többi borbolyafajhoz hasonlóan nem válogatósak, legjobban azonban jó vízáteresztő képességű laza talajokon nőnek. Jó szárazságtűrők, a metszést jól bírják, de nem igénylik, legföljebb esetenkénti alakító metszésre van szükségük.

Magvetéssel könnyen és eredményesen szaporíthatók. A termésekből kimosott magokat a tél végén, kora tavasszal hidegágyba vagy szabadföldbe vessük, számítsunk arra, hogy elfeküdhetnek. A megfelelő méretű magoncokat még az évben tűzdeljük szét. Ősszel szedett, szakított vagy kalapácsos dugvánnyal (a töviseket és a leveleket távolítsuk el) is eredményt érhetünk el szintén hidegágyban. A nyár második felében szedett félfás dugványaik is jól gyökereznek.

A bemutatott borbolyafajok lombjukkal, virágzataikkal és terméseikkel díszítenek, ezért szoliterként vagy kisebb csoportokba ültethetők. Így érvényesül legjobban a díszértékük. A hazai faiskolai forgalomban sajnos nem kaphatók, de Nagy-Britanniában a kertészeti kultúra részei. Nagyon sok dísznövényfaj kezdte pályafutását botanikus kerti gyűjteményekben, remélem, a bemutatott borbolyák is ebbe a csoportba tartoznak majd. Melegen ajánlom őket!

Forrás: Kertbarát Magazin