Back to top

Egy könyv, melyre évtizedeket vártunk: A magyar hidegvérű ló

„A sok ismeretlen dunántúli parasztember emlékének, akik fél évszázadon át csendes harcot vívtak a gazdasági ló terjedéséért. Küzdelmük eredménye, hogy pár évtizede a hidegvérű ló tenyésztése általános tenyésztési szabadságot kapott.” Ezzel az ajánlással jelent meg idén Mihók Sándor szerkesztésében A magyar hidegvérű ló című összefoglaló mű.

A hazai lótenyésztési szakirodalom igen szegényes volt mindezidáig a magyar hidegvérűről szóló szakkönyvek tekintetében. Napjainkig csak egy jelent meg Ócsag Imre tollából A gazdasági ló címmel. Így nem kétséges, hogy a most megjelent rendkívül sokoldalú alkotás igen nagy hiányt pótol. A mű tizennyolc szakember közös munkája. Ők az állattenyésztési szakma és az állattenyésztési szakirodalom kiváló képviselői, ha közülük nem is mindenki a legszorosabban a lótenyésztés területén munkálkodik. Ez nem is baj, sőt igen hasznos, hiszen így szakmai elfogultság nélkül rendkívül sokoldalúan tudják megközelíteni a témákat.

Mindez nagy segítséget nyújt abban, hogy nemcsak magát a hidegvérű lovat, hanem a különféle tenyésztési, tartási, hasznosítási módszereket is jobban meg tudjuk ismerni.

Akik napjainkban rutinszerűen dolgoznak e lovakkal, azok számára is sok gondolatébresztő rész található a műben. Különösen nagy értéke ennek a dekoratív, „kézbe kívánkozó” könyvnek, hogy rendkívül sok régi fényképet is láthatunk benne, melyek eredeti példányai nagyrészt a Magyar Mezőgazdasági Múzeum birtokában vannak. Így például hajdani OMÉK-ok sok évtizeddel ezelőtti szereplőit éppúgy láthatjuk, mint a Várpalotán felszíni bányamunkában dolgozó magyar hidegvérűeket. De tanulságos az a kép is, amikor az aknajáratban láthatjuk a hidegvérű lovat három bányász társaságában. Az embert már a képanyag is elgondoltatja, amikor régmúlt idők lovait, lovasait láthatjuk – hogyan is alakult az ő életük?

A művet olvasva jól érezzük azt a lelkesedést, mellyel a szerzők a könyvet mi is a magyar hidegvérű bűvkörébe kerülünk, ha eddig nem voltunk benne. Valószínűleg sokunkban felébred a vágy, hogy portánkon magyar hidegvérűek éljenek.

A mű fejezetei nemcsak általános állattenyésztés-történelmi kalandozásra hívnak, hanem részletesen kifejtik azt a folyamatot is, melynek során a magyar hidegvérű ló kialakult. A szerzők kitérnek a muraközi lóra is, különösen rekonstruálására, illetve elismertetésének folyamatára.

A hazai hidegvérűló- állomány értékmérő tulajdonságai taglalása során a fajta vonóereje és ügetőképessége mellett hústermelő-képességéről, sőt tejtermelő-képességéről, és az erre alapozott árutermelés termeléstechnológiájáról szerezhetünk információt.

Az erre vonatkozó fejezetben nemcsak a fejhető tej mennyiségéről vagy a kancatej összetételéről, hanem a tejelő kancák takarmányozásáról és a kancák fejéséről is kaphatunk a gyakorlatban is jól hasznosítható ötleteket, tanácsokat. De a szerzőgárda felvállalta annak a kérdésnek megválaszolását is, hogyan lehet napjainkban a lóhúst hasznosítani, sőt a lóhúsból készült termékek marketingjéről is szó esik.

Hogy a különböző népeknél a nagyvilágban a lóhús milyen szerepet tölt be, arról is bővíthetjük tudásunkat. Az ezzel kapcsolatos fejezet azért is kiemelkedően fontos, mert nem egy lovakkal foglalkozó szakkönyv érzelmi okokból egyszerűen megfeledkezik arról, hogy a ló mint haszonállat emberi táplálékként is szolgálhat. Tény, hogy a lóhús 46 százalékát Ázsiában, s csak 18 százalékát Európában állítják elő. Pedig kontinensünkön hajdanán nagy jelentősége volt úgy a lóhús, mint a lótej fogyasztásának is, hiszen a régészeti kutatások szerint a ló háziasítása az időszámításunk előtti 4. évezred során zajlott, s hosszú évszázadok folyamán elsősorban az emberi táplálkozás fontos összetevőjeként szerepelt, majd igavonásra is hasznosították, de hátas állatként csak jóval később, Kr. e. 1500-1000 körül kezdett szolgálni. Később kontinensünkön vallási, társadalmi és kulturális okokból egyre ritkábbá vált a lóhúsfogyasztás. Így nem meglepő, hogy gyakran a szegényebb társadalmi osztályok eledelének tartották. Az nálunk is köztudott, hogy Olaszországban jelentős a lóhúsimport, s a helyi fogyasztás is számottevő, de az már nem, hogy Oroszország is ugyanakkora mennyiségű lóhúst importál, mint Itália. S hogy mekkora lehetőség van a lóhústermelésben, termelésben, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy 2012-ben az Oroszországi Föderációban 47 652 tonna, Olaszországban 18 125 tonna lóhúst állítottak elő. Nálunk a lóhústermelés mennyiségének tekintetében még igencsak kihasználatlanok a lehetőségek: mindössze 93 tonna lóhúst termeltünk az említett évben.

A magyar hidegvérű ló tenyésztésének stratégiája című fejezetben olvashatunk a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület megalapításáról éppúgy, mint az állományon belüli típusdifferenciálási törekvésekről, valamint az egyesület tenyésztési programjáról. A magyar hidegvérű ló fajta genetikai változatosságának jellemzése, populációgenetikai mérőszámokkal, illetve molekuláris genetikai vizsgálatokkal a XXI. századi modern módszerek eredményeit teszik közkinccsé.

A fajta jövőképéről, az alapító vonalak megőrzéséről és a hidegvérű lovak jelen- és jövőbéli sokrétű hasznosításának módjairól is olvashatunk a könyvben, melynek helye van minden magyar lókedvelő polcán.

 

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2017/12 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A génektől a gépekig: Magyartarka szakmai nap

A jövő állattenyésztését a precíziós gazdálkodás szolgálatába kell állítani – összegezhetnénk a Magyartarka Tenyésztők Egyesületének teveli szakmai napján elhangzottakat. Tíz év múlva már csak az a fajta lesz versenyképes, aminek küllemi és a belső tulajdonságai lehetővé teszik a termelés szinte teljes gépesítését.

Egy párjához hűséges gyönyörű víziszárnyas

A mandarinréce gácsérja kétségkívül a világ egyik leggyönyörűbb szárnyasának számít. Nem véletlen tehát, hogy már hosszú évszázadok óta tartják őshazájában is, Ázsiában mint díszréce. Európába az 1840-es években importálták először.

Farkaslaka lovasa nyerte az idei Székely Vágtát

Farkaslaka lovasa, Tamás Csaba nyerte Fiber nevű lován a 2018-as Székely Vágtát, melyet szombaton és vasárnap a háromszéki Óriáspince-tetőn szerveztek meg immár nyolcadik alkalommal.

A hortobágyi pásztorok titkos kincse: a sinka

A sinka egy rövid, sima szőrű, hegyes, felálló fülű kutyafajta kunkorodó farokkal. A fajta neve küllemére utal, a sinka szó simát jelent a hortobágyi tájnyelvben. Bár a fajtának kialakultak a meghatározó külső jegyei, a sinkatenyésztés és szelekció elsődleges szempontja napjainkban is a terelőképesség.

A szarvastej az új-zélandi séfek új kedvence

A különleges italból készült ételek egyelőre csak Auckland és Wellington öt felsőkategóriás éttermében érhetőek el. Az új, szokatlan alapanyag már díjat is nyert és a szakácsok az egekig magasztalják.

Kényszerből fogott bele, mára díjakat nyer vele

Godó Oszkár, helyi lakos nyolcéves kora óta foglalkozik különféle nyulakkal. Ez a tevékenység azóta is végigkíséri életet, mindennapjainak részévé vált, és saját bevallása szerint ez idő alatt bele is szeretett ezekbe az állatokba.

Kezdődik a kecskék szerelmi időszaka

Közeleg a nyár vége, amikor a kecskéknél megkezdődik a „szerelem időszaka”. Jól gondoljuk meg, melyik gödölyét, melyik anyát nem érdemes fedeztetni. Bármily szomorú ugyan, de a nem megfelelőket ki kell selejtezni.

Nagy István: A büdzsé garantálja az agrárium biztonságos növekedését

A jövő évi költségvetés garantálja a magyar agrárium erősödését, biztonságos növekedését és újabb áfacsökkentéssel segíti a családokat - mondta az agrárminiszter.

Diákmunkások a sertéstelepen

Egyre nyilvánvalóbb és égetőbb probléma a munkaerőhiány a mezőgazdaságban. A kétkezi munka tisztelete átalakult az elmúlt évtizedekben, kevesebb fiatal látja a jövőjét, a boldogulását ebben az ágazatban. Üdítő­ kivételek azonban mindig vannak. Találkoztunk olyanokkal, akik már a diákmunka adta lehetőséget megragadva úgy határoztak, egy sertéstelepen próbálják ki magukat.

Aflatoxin a tejben?

A tejben is megtalálható, potenciálisan közegészségügyi veszélyt jelentő aflatoxin felmérését és visszaszorítását tűzte ki célul az a program, melyre mintegy 300 millió forintot nyertek a NKFIH pályázatán a Debreceni Egyetem és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal kutatói.