Back to top

Egy könyv, melyre évtizedeket vártunk: A magyar hidegvérű ló

„A sok ismeretlen dunántúli parasztember emlékének, akik fél évszázadon át csendes harcot vívtak a gazdasági ló terjedéséért. Küzdelmük eredménye, hogy pár évtizede a hidegvérű ló tenyésztése általános tenyésztési szabadságot kapott.” Ezzel az ajánlással jelent meg idén Mihók Sándor szerkesztésében A magyar hidegvérű ló című összefoglaló mű.

A hazai lótenyésztési szakirodalom igen szegényes volt mindezidáig a magyar hidegvérűről szóló szakkönyvek tekintetében. Napjainkig csak egy jelent meg Ócsag Imre tollából A gazdasági ló címmel. Így nem kétséges, hogy a most megjelent rendkívül sokoldalú alkotás igen nagy hiányt pótol. A mű tizennyolc szakember közös munkája. Ők az állattenyésztési szakma és az állattenyésztési szakirodalom kiváló képviselői, ha közülük nem is mindenki a legszorosabban a lótenyésztés területén munkálkodik. Ez nem is baj, sőt igen hasznos, hiszen így szakmai elfogultság nélkül rendkívül sokoldalúan tudják megközelíteni a témákat.

Mindez nagy segítséget nyújt abban, hogy nemcsak magát a hidegvérű lovat, hanem a különféle tenyésztési, tartási, hasznosítási módszereket is jobban meg tudjuk ismerni.

Akik napjainkban rutinszerűen dolgoznak e lovakkal, azok számára is sok gondolatébresztő rész található a műben. Különösen nagy értéke ennek a dekoratív, „kézbe kívánkozó” könyvnek, hogy rendkívül sok régi fényképet is láthatunk benne, melyek eredeti példányai nagyrészt a Magyar Mezőgazdasági Múzeum birtokában vannak. Így például hajdani OMÉK-ok sok évtizeddel ezelőtti szereplőit éppúgy láthatjuk, mint a Várpalotán felszíni bányamunkában dolgozó magyar hidegvérűeket. De tanulságos az a kép is, amikor az aknajáratban láthatjuk a hidegvérű lovat három bányász társaságában. Az embert már a képanyag is elgondoltatja, amikor régmúlt idők lovait, lovasait láthatjuk – hogyan is alakult az ő életük?

A művet olvasva jól érezzük azt a lelkesedést, mellyel a szerzők a könyvet mi is a magyar hidegvérű bűvkörébe kerülünk, ha eddig nem voltunk benne. Valószínűleg sokunkban felébred a vágy, hogy portánkon magyar hidegvérűek éljenek.

A mű fejezetei nemcsak általános állattenyésztés-történelmi kalandozásra hívnak, hanem részletesen kifejtik azt a folyamatot is, melynek során a magyar hidegvérű ló kialakult. A szerzők kitérnek a muraközi lóra is, különösen rekonstruálására, illetve elismertetésének folyamatára.

A hazai hidegvérűló- állomány értékmérő tulajdonságai taglalása során a fajta vonóereje és ügetőképessége mellett hústermelő-képességéről, sőt tejtermelő-képességéről, és az erre alapozott árutermelés termeléstechnológiájáról szerezhetünk információt.

Az erre vonatkozó fejezetben nemcsak a fejhető tej mennyiségéről vagy a kancatej összetételéről, hanem a tejelő kancák takarmányozásáról és a kancák fejéséről is kaphatunk a gyakorlatban is jól hasznosítható ötleteket, tanácsokat. De a szerzőgárda felvállalta annak a kérdésnek megválaszolását is, hogyan lehet napjainkban a lóhúst hasznosítani, sőt a lóhúsból készült termékek marketingjéről is szó esik.

Hogy a különböző népeknél a nagyvilágban a lóhús milyen szerepet tölt be, arról is bővíthetjük tudásunkat. Az ezzel kapcsolatos fejezet azért is kiemelkedően fontos, mert nem egy lovakkal foglalkozó szakkönyv érzelmi okokból egyszerűen megfeledkezik arról, hogy a ló mint haszonállat emberi táplálékként is szolgálhat. Tény, hogy a lóhús 46 százalékát Ázsiában, s csak 18 százalékát Európában állítják elő. Pedig kontinensünkön hajdanán nagy jelentősége volt úgy a lóhús, mint a lótej fogyasztásának is, hiszen a régészeti kutatások szerint a ló háziasítása az időszámításunk előtti 4. évezred során zajlott, s hosszú évszázadok folyamán elsősorban az emberi táplálkozás fontos összetevőjeként szerepelt, majd igavonásra is hasznosították, de hátas állatként csak jóval később, Kr. e. 1500-1000 körül kezdett szolgálni. Később kontinensünkön vallási, társadalmi és kulturális okokból egyre ritkábbá vált a lóhúsfogyasztás. Így nem meglepő, hogy gyakran a szegényebb társadalmi osztályok eledelének tartották. Az nálunk is köztudott, hogy Olaszországban jelentős a lóhúsimport, s a helyi fogyasztás is számottevő, de az már nem, hogy Oroszország is ugyanakkora mennyiségű lóhúst importál, mint Itália. S hogy mekkora lehetőség van a lóhústermelésben, termelésben, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy 2012-ben az Oroszországi Föderációban 47 652 tonna, Olaszországban 18 125 tonna lóhúst állítottak elő. Nálunk a lóhústermelés mennyiségének tekintetében még igencsak kihasználatlanok a lehetőségek: mindössze 93 tonna lóhúst termeltünk az említett évben.

A magyar hidegvérű ló tenyésztésének stratégiája című fejezetben olvashatunk a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület megalapításáról éppúgy, mint az állományon belüli típusdifferenciálási törekvésekről, valamint az egyesület tenyésztési programjáról. A magyar hidegvérű ló fajta genetikai változatosságának jellemzése, populációgenetikai mérőszámokkal, illetve molekuláris genetikai vizsgálatokkal a XXI. századi modern módszerek eredményeit teszik közkinccsé.

A fajta jövőképéről, az alapító vonalak megőrzéséről és a hidegvérű lovak jelen- és jövőbéli sokrétű hasznosításának módjairól is olvashatunk a könyvben, melynek helye van minden magyar lókedvelő polcán.

 

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2017/12 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Importnyomás alatt a sertés termelői ára

Visszaesett Magyarország élősertés-kivitele 2017 első tíz hónapjában az egy évvel korábban exportált mennyiséghez képest, míg az élősertés-import ugyanebben az időszakban 45 százalékkal nőtt. Emellett az élősertés termelői ára is jelentősen csökkent.

Nyúlgyógyászat dióhéjban

Mostanában egyre többen kezdenek ház körüli nyúltartásba, melynek során némi nyúlgyógyászati alapismeretekre is szükségük lehet. Nem árt tisztában lenni a leggyakoribb betegségekkel, melyek akár komoly vámszedői is lehetnek az állatoknak. Essen szó a megelőzés fontosságáról is!

Az állati termékek jövőjéről tanácskoztak a világ legnagyobb agrárminiszter-találkozóján

A berlini Zöld Hét egyben a világ legnagyobb agrárdiplomáciai eseménye is. A kiállítás pénteki nyitónapját követően, szombaton 69 ország agrárminisztere tanácskozott zárt ajtók mögött: az idén az állattartás jövőjét járták körül.

A tehenek helyett a mandulát fejnék az amerikai gazdák

Az egyre látványosabban csökkenő amerikai tejtermék fogyasztás helyébe a növényi alapú „tejtermékek” lépnek, ezért mind több, korábban tejtermelő farmer igyekszik meglovagolni az új trendet. Egyre többen telepítenek mandulaültetvényeket, aminek eredményeként a mandulatermelés várhatóan triplájára nő 2021-re.

Folyamatosan fejlesztik az ANAS nyúltenyésztő telepét

A nyúlágazat nagyon kis szelete az agráriumnak, amely az elmúlt években teljesen átalakult. Mára csak a nagyobb telepek maradtak életképesek, háztáji körülmények között saját fogyasztásra és a termelői piacokon való értékesítésre, esetleg hobbiból tartanak nyulakat. A nyúltartásnak magasak a költségei: sokba kerül a takarmány, és az állatjóléti eszközök is jelentős összeget tesznek ki.

Megreformálnák a hazai struccágazatot

A Debreceni Egyetem Állattenyésztéstani Tanszéke több tenyésztő és az Országos Strucctenyésztők Egyesülete kezdeményezésére idén felméri a hazai struccállományt, annak genetikai hátterét, és az ágazat egyéb, a professzionális termeléshez, tenyésztésszervezéshez szükséges jellemzőit.

Minden, amit az állattenyésztési pályázatok kifizetéséről tudni kell

Az elmúlt hónapokban a Magyar Államkincstár (MÁK) megküldte a támogatói okiratokat a támogatásban részesülő pályázóknak, továbbá közzétett egy felhasználói kézikönyvet.

Egy mintaértékű húsmarha állomány

A most bemutatott húshasznú szarvasmarhát tenyésztő gazdaság méretét és termelési színvonalát alapvetően meghatározza a rendelkezésre álló gyepterület mérete és minősége. Tartástechnológiáját alkalmasnak tartjuk szélesebb körű alkalmazásra, a gazdaság mintául szolgálhat a kisebb állományú húsmarhát tartó vállalkozások számára.

Keletről is kopogtat a sertéspestis

A magyar-román határtól alig több mint 7 km-re afrikai sertéspestist (ASP) regisztrált egy háztáji állományban a Román Állategészségügyi Szolgálat. A betegség tényét múlt hét csütörtökön a laboratóriumi vizsgálatok is megerősítették. A helyi hatóságok minden szükséges intézkedést haladéktalanul megtettek az ASP terjedésének megakadályozása érdekében.

Galambmustra Rákospalotán

Még 1912-ben történt, hogy 51 galambtenyésztő megalakította Rákospalotán a galambtenyésztők helyi egyesületét, mely ma is működik B.15. Testvériség Galamb- és Kisállattenyésztő Egyesület néven. A szervezet évente kiállítást is rendez.