Back to top

Született túlélők 2: mire jó a méhrajzás?

Bár a vadonban, emberi kezelés nélkül élő méhrajok 80 százaléka nem éli túl a telet, a faj szintjén azonban Seeley professzor szerint a rajzás és a többi méhcsaládtól való távolságtartás a leghatékonyabb stratégia a túléléshez és az adaptációhoz. Nagy kérdés, hogy a méhész ezt a tudást miként integrálhatja méhészeti technológiájába.

Ahogy azt egy korábbi cikkben (Született túlélők), ígértük, beszámolunk Seeley professzor következtetéseiről és további megfigyeléseiről az emberi beavatkozást nem „élvező” mézelő méh túlélési stratégiáját illetően. Sajnos az American Bee Journal-ban még nem jelent meg, de szerencsére más fórumokon olvashatunk erről a témáról. Ez alkalommal a német Mellifera honlapján bukkantam egy vele készült interjú összefoglalójára.

Mint ahogy az előző cikkben leírtuk, Seeley professzort megdöbbentette, hogy az Arnot-hegység vadonjában a méhsűrűség a kétezres években teljesen megegyezik a 70-es évekbelivel (2,5 méhcsalád/négyzetmérföld). Pedig a kutató azt várta, hogy ezen a területen a méhek méhész beavatkozása nélkül a varroa miatt már rég kipusztultak, vagy csak a nagyon elszigetelt méhcsaládok élték túl. De nem így történt.

Viszont az összehasonlítás után kiderült, hogy a méhek génállománya jelentősen megváltozott (232 génmagban történt változás!). Feltehető, hogy a varroa miatt az adaptációs folyamat elején a méhek több mint 90 százaléka kipusztult ezen a területen. De hogyan következett be ez az adaptáció?

Raj faágon
Fotó: Hevesi Mihály
A professzor megfigyelte még a hetvenes években, hogy a vadonban útnak induló rajoknak pusztán a 20 százaléka élte túl a telet. Ez talán csekélynek tűnhet, de a méhek szempontjából remek stratégia az adaptációhoz. Ez a stratégia semmit sem változott az évtizedek során. És ebből lehet levonni a legfontosabb következtetést: a méhek túlélési stratégiája faji szinten a méhészek számára oly kényelmetlen rajzás, mellyel a törzscsaládból távozó méhek a varroa atkák többségét hátrahagyják.

Seeley professzor azt is megfigyelte, hogy a varroától való megszabadulást a rajzás nem csak adaptációs szinten (egy évekig tartó folyamat során) segíti, hanem közvetlen módon is a rajzás időpontjában. A rajzásra készülő méhtömeg ugyanis, mielőtt útra kelne, „bemelegít”. Egészen 35 Celsius fokra melegítik fel szárnyizmaikat, melyek a torban találhatóak. Ezáltal a rajtuk lévő és velük együtt útrakészülő atkák előbb utóbb lepotyognak, meglehet épp útközben, és többségük soha többé nem kerül vissza a méhekre!

Ennek következtében rajzáskor a hátra maradt méhcsaládokban is kevesebb lesz az atkaszám.

További hozadéka a rajzásnak, hogy mivel a régi anya eltávozik a rajjal, a hátramaradó családban az új anyának még párosodnia kell. Eltelik tehát egy kis idő (2-4 hét), míg a családban újra folyamatos lesz a fiasítás, melyben aztán a varroa atka is folyamatosan továbbszaporodhat. Így visszaesik a varroa atkák száma egy olyan szintre, mely a méhek számára még elviselhető.  

Az atkaszám visszaszorításában a vadon élő méhek esetében az is jelentős szerepet játszik, hogy a kirajzó méhcsaládok nem telepednek a törzscsalád, vagy más méhcsaládok közvetlen közelébe (legalább 850 m a távolság közöttük!). Ily módon nincs is eltájolás, melynek során egy atkával fertőzött család méhei egy másik családhoz jutnának be, behurcolva abba újra az atkát.

A sűrűn egymás mellett lévő állományokban egyébkén a kijáró méhek 20 százaléka minden egyes alkalommal más családban landol! Nap végére átlagos hordás esetén ez azt jelenti, hogy állomány szinten a kijáró méhek 80 százaléka egy másik kaptárban tölti az éjszakát.

Az interjúban a méhész professzor azt ajánlja, ha lehetséges, hagyjuk a méheket rajzani.

Ez a javaslat sok méhész számára az aktuális méhészkedési technológiával Magyarországon kivitelezhetetlen, főleg, ha nagyobb állománnyal dolgozik és vándorlásból él. És persze nem sok szomszéd örül annak, ha folyamatosan rajok jelennek meg a kertjében. Ezzel együtt ne söpörjük le teljesen az asztalról ennek lehetőségét. Érdemes figyelni azokra a méhésztársainkra, akik a természetes méhészkedés jegyében, hagyják rajzani a méheket, hátha előbb-utóbb olyan módszer, vagy technológia jelenik meg, mely mindenkit kielégít. Ezt sosem tudhatjuk!

A professzor másik javaslata az - melyet egy fokkal könnyebb megvalósítani, bár ez sem egyszerű nagyobb állománnyal, de kis és közepes állománynál (20-60 család) esetleg lehetséges -, hogy a kaptárak legyenek távolabb egymástól (10-20 méter), illetve kijárójuk nézzen más-más irányba minimálisra csökkentve ezáltal az eltájolás veszélyét. Seeley professzor megfigyelésében ezzel az eltájolás 4 százalékra csökkenthető.

Az interjú végén a professzor nevetve említi meg, hogy a méhészeti kutatások pl. a „tehén kutatásához” képest 100 évvel el vannak maradva, és ezért nagyon sok mindent nem értünk még a méhekkel kapcsolatban.  

Forrás: 
Melifera e.V.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A jövő állatorvosai a Nemzeti Lovardában

A felújítás óta először vehettek részt gyakorlati oktatáson az Állatorvostudományi Egyetem hallgatói a Nemzeti Lovardában.

Országszerte megkeződött a szúnyogirtás

Idén a tavalyinál másfél hónappal korábban, április 23-án kezdődik az országos szúnyoggyérítési program. A vérszívók ellen a tenyészőhelyeken lépnek fel egy környezetbarát, úgynevezett biológiai eljárással, mely a méhekre nem jelent veszélyt. A vegyszeres irtás két hét múlva kezdődik, melyről a katasztrófavédelem részletes tájékoztatást ad.

Óvjuk kacsáinkat az alkoholtól!

Köztudott, hogy a kacsa sokféle takarmányt elfogyaszt, s az is, hogy a változatos takarmánnyal való ellátását igencsak meghálálja. Általában tavasztól őszig a gazdának inkább munkát szokott adni változatos táplálásuk, míg ősztől tavaszig inkább a pénztárcáját terheli meg.

Szűkítés-bővítés

Már lázasan figyeljük a méhek fejlődését és az épp beindult repcehordást. Bízunk benne, hogy a családok felfejlődnek akáchordásra, és lehetőség szerint ezt nem bíztuk a véletlenre. Aki tehette az első átnézés során, szűkítette és takarta a fészket, annyi lépet hagyva benn a családnál, amennyit a méhek lefednek.

Pénteken kezdik a légi biológiai szúnyoggyérítést Szolnokon

Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata ebben az évben 60 millió forintot biztosít a szúnyoggyérítés és az ehhez kapcsolódó szakértői tevékenység elvégzésére. Az első légi biológiai kezelés április 20-án várható.

Ne adjuk fel a nyúltartást egyhamar!

Napjainkban, mivel sokhelyütt újjáéledt a nyúltartási kedv, többen használják ki a húsvéti ajándékozás lehetőségét arra, hogy gyermekeiknek olyan nyulakat vegyenek, melyek később állományuk alapítói lehetnek. Azonban ezek az állatok gyakorta tápon éltek a tenyésztőnél.

Gyenge lesz az idei repce- és akácméz szezon

Az átlagostól eltérő tél (januári meleg - márciusi hideg) megviselte a méhcsaládokat, sok éhen pusztult, illetve leállt a tavaszi fejlődésben. Sok méhész lemaradhat a repce, sőt, az akácvirágzásról is a méhcsaládok fejlődési sajátosságai miatt.

Benzint a tyúkoknak?

Az idei tél igencsak kemény mínuszokkal búcsúzott tőlünk, ennek ellenére nem kevesebb az orsóférges tyúk, mint az elmúlt esztendőben. Úgy a baromfiudvarban kapirgáló, mint a féltve őrzött különféle díszbaromfijainkat megbetegítheti. Érdemes odafigyelni, hiszen komoly kárt okozhatnak ezek az állataink belében élő paraziták.

Pulykanevelés – nem ördöngösség

A tavasz beköszöntével többen kacérkodnak a pulykatartás gondolatával. Aztán, ahogy kezdenek utánajárni, lanyhul a lelkesedés, ugyanis a köztudatban úgy él, hogy a pulyka felnevelése felettébb sok problémával járhat. Pedig, ha néhány alapvető fogást betartunk, könnyen felnevelhetjük e gyönyörű megjelenésű és jóízű húst adó madarakat.

Érdemes vakcinázni a sertések 1-es típusú parvovírusa ellen

A sertések 1-es típusú parvovírusa (porcine parvovírus 1 – PPV1) jelentős veszteségeket elsősorban az intenzíven tartott, korán tenyésztésbe fogott, nagyüzemi sertéstenyészetekben okoz. Főként az első vemhességük idején fertőződött kocasüldők szaporodásbiológiai rendellenességekben megnyilvánuló (pl. halvaszületés, mumifikáció) és a kocák visszaivarzását okozó betegsége.