Back to top

Született túlélők 2: mire jó a méhrajzás?

Bár a vadonban, emberi kezelés nélkül élő méhrajok 80 százaléka nem éli túl a telet, a faj szintjén azonban Seeley professzor szerint a rajzás és a többi méhcsaládtól való távolságtartás a leghatékonyabb stratégia a túléléshez és az adaptációhoz. Nagy kérdés, hogy a méhész ezt a tudást miként integrálhatja méhészeti technológiájába.

Ahogy azt egy korábbi cikkben (Született túlélők), ígértük, beszámolunk Seeley professzor következtetéseiről és további megfigyeléseiről az emberi beavatkozást nem „élvező” mézelő méh túlélési stratégiáját illetően. Sajnos az American Bee Journal-ban még nem jelent meg, de szerencsére más fórumokon olvashatunk erről a témáról. Ez alkalommal a német Mellifera honlapján bukkantam egy vele készült interjú összefoglalójára.

Mint ahogy az előző cikkben leírtuk, Seeley professzort megdöbbentette, hogy az Arnot-hegység vadonjában a méhsűrűség a kétezres években teljesen megegyezik a 70-es évekbelivel (2,5 méhcsalád/négyzetmérföld). Pedig a kutató azt várta, hogy ezen a területen a méhek méhész beavatkozása nélkül a varroa miatt már rég kipusztultak, vagy csak a nagyon elszigetelt méhcsaládok élték túl. De nem így történt.

Viszont az összehasonlítás után kiderült, hogy a méhek génállománya jelentősen megváltozott (232 génmagban történt változás!). Feltehető, hogy a varroa miatt az adaptációs folyamat elején a méhek több mint 90 százaléka kipusztult ezen a területen. De hogyan következett be ez az adaptáció?

20170504_0703581.jpg

Raj faágon
Fotó: Hevesi Mihály
A professzor megfigyelte még a hetvenes években, hogy a vadonban útnak induló rajoknak pusztán a 20 százaléka élte túl a telet. Ez talán csekélynek tűnhet, de a méhek szempontjából remek stratégia az adaptációhoz. Ez a stratégia semmit sem változott az évtizedek során. És ebből lehet levonni a legfontosabb következtetést: a méhek túlélési stratégiája faji szinten a méhészek számára oly kényelmetlen rajzás, mellyel a törzscsaládból távozó méhek a varroa atkák többségét hátrahagyják.

Seeley professzor azt is megfigyelte, hogy a varroától való megszabadulást a rajzás nem csak adaptációs szinten (egy évekig tartó folyamat során) segíti, hanem közvetlen módon is a rajzás időpontjában. A rajzásra készülő méhtömeg ugyanis, mielőtt útra kelne, „bemelegít”. Egészen 35 Celsius fokra melegítik fel szárnyizmaikat, melyek a torban találhatóak. Ezáltal a rajtuk lévő és velük együtt útrakészülő atkák előbb utóbb lepotyognak, meglehet épp útközben, és többségük soha többé nem kerül vissza a méhekre!

Ennek következtében rajzáskor a hátra maradt méhcsaládokban is kevesebb lesz az atkaszám.

További hozadéka a rajzásnak, hogy mivel a régi anya eltávozik a rajjal, a hátramaradó családban az új anyának még párosodnia kell. Eltelik tehát egy kis idő (2-4 hét), míg a családban újra folyamatos lesz a fiasítás, melyben aztán a varroa atka is folyamatosan továbbszaporodhat. Így visszaesik a varroa atkák száma egy olyan szintre, mely a méhek számára még elviselhető.  

Az atkaszám visszaszorításában a vadon élő méhek esetében az is jelentős szerepet játszik, hogy a kirajzó méhcsaládok nem telepednek a törzscsalád, vagy más méhcsaládok közvetlen közelébe (legalább 850 m a távolság közöttük!). Ily módon nincs is eltájolás, melynek során egy atkával fertőzött család méhei egy másik családhoz jutnának be, behurcolva abba újra az atkát.

A sűrűn egymás mellett lévő állományokban egyébkén a kijáró méhek 20 százaléka minden egyes alkalommal más családban landol! Nap végére átlagos hordás esetén ez azt jelenti, hogy állomány szinten a kijáró méhek 80 százaléka egy másik kaptárban tölti az éjszakát.

Az interjúban a méhész professzor azt ajánlja, ha lehetséges, hagyjuk a méheket rajzani.

Ez a javaslat sok méhész számára az aktuális méhészkedési technológiával Magyarországon kivitelezhetetlen, főleg, ha nagyobb állománnyal dolgozik és vándorlásból él. És persze nem sok szomszéd örül annak, ha folyamatosan rajok jelennek meg a kertjében. Ezzel együtt ne söpörjük le teljesen az asztalról ennek lehetőségét. Érdemes figyelni azokra a méhésztársainkra, akik a természetes méhészkedés jegyében, hagyják rajzani a méheket, hátha előbb-utóbb olyan módszer, vagy technológia jelenik meg, mely mindenkit kielégít. Ezt sosem tudhatjuk!

A professzor másik javaslata az - melyet egy fokkal könnyebb megvalósítani, bár ez sem egyszerű nagyobb állománnyal, de kis és közepes állománynál (20-60 család) esetleg lehetséges -, hogy a kaptárak legyenek távolabb egymástól (10-20 méter), illetve kijárójuk nézzen más-más irányba minimálisra csökkentve ezáltal az eltájolás veszélyét. Seeley professzor megfigyelésében ezzel az eltájolás 4 százalékra csökkenthető.

Az interjú végén a professzor nevetve említi meg, hogy a méhészeti kutatások pl. a „tehén kutatásához” képest 100 évvel el vannak maradva, és ezért nagyon sok mindent nem értünk még a méhekkel kapcsolatban.  

Forrás: 
Melifera e.V.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

ASP: enyhül az ukrán szigor

Újra szállíthatóak állateledelek és növényi eredetű takarmányok Ukrajnába hazánk ASP-vel nem érintett területeiről. A magyar vállalkozások számára rendkívül kedvező döntés dr. Bognár Lajos országos főállatorvos személyes tárgyalásai, valamint a szakértői egyeztetések eredménye.

Negyedannyi lehet a napraforgóméz Somogyban

Ami a napraforgómézet illeti, nem lesz jónak mondható év az idén Somogyban – mondta Nagy Csaba Zoltán, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület megyei szaktanácsadója. – E fajtából 6-10 kilogrammnál többet nem tudnak majd kivenni a méhészek egy-egy kaptárból, ami csak a töredéke például a Békés megyei tapasztalatoknak.

Tömeges méhpusztulás hazánkban: a teljes ágazat kutatja a rejtély okát

Ahogy virágba borultak a napraforgótáblák, elkezdtek pusztulni a méhek – távol a kaptártól, a termőföldeken. A teljes körű vizsgálat elindult. Az agrárium minden szereplőjének érdeke, hogy kiderüljön, mi állhat az országos jelenség hátterében. Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke foglalja össze a jelenlegi helyzetet és beszámol a következő lépésekről is:

Az export mézet itthon kéne palackozni

Belföldön kell palackozni a kivitelre szánt magyar mézet, mert csomagolás nélkül a gyenge minőségű távol-keleti mézek javítására használják föl a külföldi üzemek - mondta Nagy István agrárminiszter a Kossuth Rádió reggeli műsorában szerdán.

Még bizonytalan az idei méztermelő szezon

A méhegészségügyi problémák és az időjárási körül­mények egyaránt nehezítették idén a méhészek munkáját. Az egyik legfőbb probléma, hogy teljes bizonyossággal nem lehet tudni, hogy mi okozta az elmúlt hetekben tapasztalt népességcsökkenést a kaptárakban.

Felelős állattartás és a jó PR: példát mutatott a Telenor

A Telenor egy hörcsög miatt módosítja a reklámfilmjét. Kevés nagyvállalat veszi ilyen komolyan a felelős állattartást, egyben azt, hogy nem terjeszt hülyeségeket, csak mert cukin mutat a reklámban.

Július második hetében is folytatódik a szúnyogok gyérítése

Ezen a héten 176 településen és hét budapesti kerületben – az országos szúnyoggyérítési program keretében – légi és földi kémiai, valamint biológiai kezeléseket is végrehajtanak a kivitelezők. Hétfőtől vasárnapig összesen 63 ezer hektárt kezelnek ilyen módszerekkel a szakemberek.

Tüskéje a horgászok kincse

A tarajos sülnek semmi köze a sünökhöz. Egy hatalmas, mintegy 10-15 kilós rágcsálóról van szó, melyet ma már hazánkban is tartanak, nemcsak állatkertekben, hanem ház körül is, olyanok, akik kedvelik a különleges fizimiskájú, érdekes életmódú állatokat. Napjainkban leginkább a horgászok becsülik sokra tüskéiket, melyekből kiváló úszó készíthető.

Egy ablakcsere lett a veszte a molnárfecske fiókáknak

Molnárfecske fiókákat mentett meg a fenékpusztai madármentő állomás. A kis jövevények egy napon keresztül éheztek, míg tojásban lévő testvéreik már nem élték túl a fészek elvesztését. A fecskefészkek leverését természetvédelmi törvény tiltja, így a tettesek ellen eljárás indul.

Télen is tevékeny méhek Skóciában

Múlt év januárjában Ann Chilcott skót méhész kinézett a nappalija ablakán és meglepetten tapasztalta, hogy méhei vizet szívogatnak az általa kihelyezett itatóból. A mohával és kövekkel kirakott edényt a dolgozók már korábban is látogatták, csakhogy a megfigyelés idején odakint meglepően alacsony, 5 °C alatti hőmérséklet uralkodott.