0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Cinkék kártétele a telelő kaptárakban

Faluba Zoltán, mindenki „Zoli bácsija" az egyik legérthetőbben, leggyakorlatiasabban író szakember volt a hazai méhészeti szakírók közül. Gyakran írt szaklapunkban, a Méhészetben. Az idei esztendőben régmúlt, de talán a mai napig aktuális írásai közül a cinkék kártételéről szólót közöljük. Telelési tapasztalatairól 1955-ben írt.

A cinkék téli kártevéséről sokat hallunk, olvasunk. Sokan tapasztalatból is tudjuk, mennyit kellemetlenkednek méheinknek. Azonban magam sem gondoltam, hogy ilyen nagy károkat okozhatnak.

Méhészetünk lépcsőzetesen kiképzett déli hegyoldalon van elhelyezve. A kaptárak 6 sorban állnak egymás mögött. Az első 4 sorban 10-10 kaptár van. A sorok elejénél lévő fákról támadták a cinkék a legközelebbi kaptárakat. Riasztgattuk, etettük őket, de nem mindig eredményesen. Legtöbbet a 2. és a 3. sor kaptárjai szenvedtek. Ezekben feltűnően kevesebb méhet találtam az őszinél.

A második sor 4 kaptárjában 5 család van. Összes népességük ősszel 41 léputca, tavasszal csak 29. A csökkenés 30 százalék. Különösen feltűnő a veszteség a 11. és 14. családnál. Előbbi 12 léputcáról 6-ra, az utóbbi 9-ről 5-re csökkent. Viszont az egyik kis család, amelyiknek a nagy Boczonádi fekvő kaptár oldalfalán van kis, alsó kijárója, nem veszített népet. Sőt most egy léputcával népesebbre becsültem.

Ezt a cinke nem zavarta, mert vagy nem találta meg a kijárót, vagy hiába zörgött ott. A telelőcsomó a kijárótól messze volt, a méhek nem jelentek meg rögtön a kopogtatásra.

A cinkék „támpontjait” képező fáktól távolabbi 6 kaptár összes népessége ősszel 47 léputca volt, tavasszal pedig 54 léputcára becsültem. Vagyis fogyás helyet 15 százalékos növekedés állapítható meg.

A harmadik sor első 4 kaptárjában levő 5 méhcsalád összes népessége ősszel 50 léputca, tavasszal csak 31. A csökkenés 38 százalék! Legtöbbet a 21. és 22. számú veszített. Előbbi 9 léputcáról 5-re, utóbbi 12-ről szintén 5- re néptelenedett. Ebben a két kaptárban sok hullát és penészedést is találtam. A 23. sz. család népessége 11 léputcáról 8-ra csökkent; sok hullája volt és belső ürítkezés nyomait is találtam. Ennek a sornak a fáktól távolabb fekvő 6 kaptárjában a méhek ősszel összesen 66, tavasszal 62 léputcát foglaltak el. A csökkenés tehát 6 százalék. Hasonló volt a helyzet a 4. sor kaptárjaiban is, azzal a különbséggel, hogy itt a távolabbi 6 kaptárban is 24 százalékos csökkenés mutatkozik. Ennek magyarázata az, hogy ezek a túloldali fákról támadó cinkéknek is ki voltak téve.

A három kaptársor egyesített eredménye a következő: A fákhoz közeli 12 kaptárban levő 15 méhcsalád őszi népessége 132, tavasszal 89 léputca. A csökkenés 43 léputca, vagyis 32,5 százalék. A fáktól távolabb fekvő 18 kaptárban levő 24 család népessége ősszel 171, tavasszal 160 léputca; a csökkenés 6,4 százalék. A cinkék által fokozottan háborgatott családok tehát ötször annyi méhet veszítettek, mint a többiek.

A cinkék által csak szórványosan támadott 1. sorban a népesség őszi becsléskor 79, tavasszal 88 léputca volt. Az 5. sorban ősszel 39, tavasszal 35 léputca.

Érdekes, hogy a kaptárakban – néhány család kivételével – hulla is akadt. A méhek tehát vagy úgy pusztulnak el, hogy a cinkék a kijáróban elcsípték őket, vagy az izgatásra kirepülve kint hullottak el.

Tanulság: a cinkék a telelő családok nyugalmának zavarásával nagy károkat okoznak. Ezért mindent el kell követnünk, hogy őket a méhektől távoltartsuk.

Lejegyezte: Ruczek Mária

Faluba Zoltán további telelési tapasztalatairól szóló írást a Méhészet 2018/1-es számában olvashatják.

Forrás: Méhészet