Back to top

A cifraszűr becsülete

„Édesapám érettségi után egy kapával és néhány jótanáccsal indított útnak” – emlékezett vissza a több mint három évtizedes kezdésre Rózsa Péter. A balmazújvárosi kertész nem volt könnyű helyzetben, hiszen csak akkor lehetett volna egyéni gazda, ha földdel rendelkezik, földhöz jutni pedig – az elővásárlások miatt – bajosan lehetett.

Talán nem volt hiábavaló a sokéves munka, hiszen az általa vezetett Virágoskút Kertészeti Kft. elnyerte a 2017-es Év Biogazdasága címet.

Rózsa Péter: bioboltunk valóságos „gasztroparadicsom”
Rózsa Péter: bioboltunk valóságos „gasztroparadicsom”
Rózsa Péternek 1983-ban az ökotermesztésről még nem sok fogalma volt, ma pedig már négyéves unokája életének is szerves része a környezettudatosság. Igaz, hogy 1986-ban már biológiai védekezést alkalmazott kertészetében, de ez még nem volt azonos a biogazdálkodással. Pedig akkor már a hollandok marketing szempontból jól kihasználták az egyre növekvő piaci igényt, termékeikre rátették a biologóként szolgáló kis „lepkét”, miközben gyökér oldalról adagolták a vegyszereket. „Ez működik hazánkban is a termesztőberendezésben gazdálkodó kertészeknél” – hívta fel a figyelmet a biogazda, hogy a hasznos rovar a kártevőket eszi, a kártevők pedig a növényt, sokak számára mégis a leghatékonyabb – és „láthatatlan” – módszer, ha a növényvédő szereket felszivatják.

Rózsa Péter tizenhét éve biogazda, azóta ismerkedik a növények élettanával. Körbejárta a világot, hogy a más országokban megszerzett tudást leszűrve, egyéni módszert alakítson ki. „Almában és paprikában 10 éve nem vegyszerezünk” – hívta fel a figyelmet, hogy igyekeztek erősíteni (vagy inkább hagyják fejlődni) a természetes ökológiai közösséget. Évek alatt sok olyan ismeretekre tett szert, ami először nem volt tudatos, inkább maga a természet alakította a körülményeket.

Már a gazdálkodásuk kezdetén elsődleges szempont volt, hogy élelmiszert állítsanak elő, így ma már mintegy ötszáz féle termékkel jelennek meg a piacon. Ezzel a választékkal a legnagyobb hazai biogazdálkodóknak számítanak. Talán ez szúrt szemet a brüsszeli bürokratáknak is, s az unióban egyedüli biogazdaságként ellenőrzésen estek át, ami után mindent rendben találtak. „Azt sehogyan sem értették, mi a különbség a kistermelő és az őstermelő között” – jegyezte meg házigazdánk, hogy ez is egyféle adózási forma. Maguk termelik meg az alapanyagot, majd feldolgozzák és értékesítik. A termékpálya minden láncszeme a kezükben van. Végeredményként igazi dicséretnek fogták fel, hogy Brüsszelben felfigyeltek rájuk.

A Balmazújváros melletti Virágoskúton 25 hektárnyi területen biodinamikus módszerek segítségével zöldség- és fűszernövényeket, valamint szántóföldi növényeket termesztenek. A gazdaság másik része Hortobágy – Vókonya pusztán található, ahol közvetlenül a Hortobágy folyó partja mellett tenyésztik és tartják az őshonos magyar állataikat, ahol szürkemarha, racka juh – fekete és fehér változatban –, szőke mangalica konda, szamár ménes, bivaly, kopasznyakú tyúkok, fodros tollú ludak, gyöngytyúkok, pulykák, komondorok mind megtalálhatók. A minden igényt kielégítő biofeldolgozó üzemüket 2003 nyarán adták át, ahol régi erdélyi és tájjellegű receptek alapján készítik a zöldség- és gyümölcskonzerveket, két évvel ezelőtt pedig megnyitották Biocsárdájukat, aminek terveit Makovecz Imre kezdte megálmodni, s ahol – hívta fel a figyelmet Rózsa Péter – kólát ne kérjenek! Virágoskúton sokat áldoznak a régi mesterségek, szokások, hagyományok őrzésére, ápolására, ami nem csak a gazdálkodásukban, építészeti környezetükben, hanem az általuk szervezett programokon is megjelenik.

„Amikor elkezdtük a biogazdálkodást, azt hittük, már mindent tudunk, egyszerű lesz, de tévedtünk” – hangsúlyozta, először a termesztést tanulták meg. Amikor már tudtak termeszteni, rá kellett ébredniük, az emberek nem búzát esznek és nyers húst, hanem kenyeret és kolbászt. Élelmiszerelőállításra volt tehát szükség és piacokra. „Élelmiszer-biztonság? Magam vagyok a biztonság” – értetlenkedett Rózsa Péter, hiszen a gazdálkodás náluk olyan zárt rendszer, ahol az egyetlen külső elemet maguk a vásárlók jelentik. Tevékenységük leginkább egy hagyományos paraszti gazdasághoz hasonlítható. A fóliasátorba bejárnak a mangalicák, s kitúrják a talajlakó kártevőket. Nem is érti, napjainkban miért nem lehet legeltetni a sertéseket, olyanok az állat-egészségügyi előírások. „Fordított kottára jár az agyam” – fogalmazta meg, hogy nem csak termelnek, feldolgoznak, de csárdát építettek, ahol mindaz bemutatható, ami kimaradt a multinacionális kereskedőláncok kínálatából. Emellett felvállalták az oktatást, és a helyi értékek – népművészet – bemutatását. A következő lépésként egy iskola létrehozását említette a szakember, ahol az ismeretek átadása mellett a munka is nagyon fontos lenne, az állatok, a növények nevelése és gondozása, ami már szinte önálló erkölcsi fogalom.

A biodiverzitás eltűnt a hétköznapi gazdálkodásból, néhány növényi kultúra fedi le a szántóföldi területek zömét. „Ha megszűnik a támogatás, nemcsak itthon, hanem szerte a világban bajba kerülhet az agrárium” – mutatott rá a biogazda, hogy az intenzív mezőgazdaság, és ennek a vívmányai nem jelennek meg a termékekben. Az üdítőben például nincs gyümölcstartalom, s ami mégis belekerül, az sem az, a gyártók játszanak a szárazanyaggal, a helyettesítő és pótló szerekkel.

A fejlődés másik gátja, hogy nincs aki dolgozzon, senki nem akar fizikai munkát végezni. Szükség van irányítóra, kereskedőre, csak éppen az arányok tolódtak el. A dolgozók csupán néhány százaléka fogja meg a kapa nyelét, a többi pedig belőlük él.

Amerikában 40 millió bölény látta kárát, hogy fel tudják szántani a prérit, ahol most kukoricát termesztenek, s húsmarhát nevelnek. Hazánkban ma is nagyon sok elhanyagolt terület van, amit senki nem művel, ahol számtalan állatot lehetne legeltetni. „Ilyen körülmények között senkit nem foglalkoztat, mennyi a kihozatala a szürke marhának vagy az angusnak” – az a lényeg, milyen minőségű hús kerül a tányérra. Egy őshonos alma termése leesik a földre, ami a mai szemlélet szerint már nem piacképes, ugyanakkor kiváló az íze. „Ma piacra termelünk, s ebben a kereskedelem diktál” – mutatott rá, hogy ott mások a prioritások. A területek egy részét, ami használható lenne, nem használjuk.

Az Ocsúdó Magyarság Alapítvány – Karácsony Sándor pedagógiai szemlélete alapján – óvodát nyitott a Virágoskút Kertészetben, megkezdték a gazdaképzést, egyetemistákat fogadnak, van, aki a doktoriját írja, van, aki gyakorlatát tölti náluk. Ahogyan Rózsa Péter tartja: szellemi műhely vagyunk, a másként gondolkodóké. Jó kapcsolatot ápolnak az erdélyi Sapientia Egyetemmel és a gödöllői Szent István Egyetemmel is. A szellemi táplálék mellé helyet biztosítanak és szállást adnak, a tudást nem tartják meg, hanem igyekeznek minél többeknek átadni.

„Rackáink a Hortobágyon zamatos füveket legelnek” – igaz, nem 30, hanem csak 15 kiló a húskihozataluk, de az ízük egészen más.

„Nem vagyunk globalizáció ellenesek, legyen a nagy áruházláncoké a piac 90 százaléka” – hangsúlyozta a szakember, hogy nem lehet a bivallyal leváltani a holstein-fríz teheneket, de azokat a fogyasztókat szeretnék elérni, akik kíváncsiak az egyedi ízekre, és szeretnének egészségesen élni. „Aki pedig bivaly termékeket fogyaszt, áttételesen a környezetvédelmet támogatja” – fűzte tovább Rózsa Péter.

Lósonkájuk lővétei sóban érett, a bivaly gomolyában szinte érezni az őserőt, igazi hungarikumok, miközben a fogyasztók ma az árat nézik, és nem a minőséget. A lónak napjainkban nincs használati értéke, pedig legalább négyszáz ezer forintnyi hús van benne. „Minimum ennyinek kellene lenni a ló árának, s nem nyolcvanezernek” – szögezte le a szakember. A „biofogyasztók” három nagy csoportra oszthatók. Egy részük a minőségi élethez szükséges alapanyagokat keresik. A következő csoport a környezettudatos vásárló, s harmadikként ott vannak az egészségügyi problémákkal küzdők.

A gazdaság is egyféle „élőlény”. Sem a tehén, sem a ló nem megy szabadságra, nem jár le a munkaidejük. Akár a gazdáé. Magunknak is vissza kell találnunk az élő mivoltunkhoz, s csak annyit dolgozni, amennyi az élet fenntartásához szükséges.

A hazai biogazdálkodás területe az elmúlt években csak a gyepgazdálkodás bevonásával nőtt. Rózsa Péter véleménye szerint lényeges fejlődésre nincsen esély, ebben a munkaerő a szűk keresztmetszet – mutat körbe, s kérdi, hány embernek fekete a körme alja? Az oktatás lényege, hogy amit most elkezdünk, 20 év múlva érik be, és válik érzékelhetővé az eredménye. Ki kell használni az adottságainkat. Mintegy másfélszáz régi almafajta található a gazdaságukban, emellett erdő, halastó teszi még sokszínűbbé a munkájukat. Ma már csak intenzív állattartásról beszélünk, a világfajtákat keresik, miközben – hiába kiváló termékek – a magyartarkáért kevesebbet fizetnek, s a magyar szürkemarha szinte csak a nevében él. Hasonló a helyzet a zöldségekkel, gyümölcsökkel is, a fogyasztók nem ízre vásárolják. „Pedig az éttermi húslevesbe sem mindegy milyen répa kerül” – hangsúlyozta, hogy minden régiónak megvoltak a sajátosságai, hajdúsági káposzta termett Debrecen környékén, vecsési lapos a főváros határában, szentesi lapos a délvidéken. Ma viszont holland káposztába tekerik a töltöttkáposztának való húst.

Rózsa Péter megél a biogazdálkodásból, de vajon hányan követik a gazdák közül? Egy fejőember reggel ötkor már az állatokkal van, s este ötkor még mindig az istállóban található. Havonta 23–24 napot dolgozik, nincs aki leváltsa. A nagyüzem ipari vállalkozássá formálta a mezőgazdaságot, amiből kimaradt az ember. „Újvároson öt ismert vállalkozás nem alkalmaz annyi dolgozót, mint én” – tett pontot beszélgetésünk végére Rózsa Péter, pedig nála egyenként is jóval nagyobbak.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/01 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Növényvédelmi előrejelzés – jön a mezei pocok

A mezei pocok ez idáig sem a szántóföldön, sem pedig a gyümölcsös ültetvényekben nem okozott gondot. Most azonban fordulat állt be, mindenütt aktivizálódását lehet megfigyelni. Jelentős, gócos kolóniák alakultak ki a füvesített sorközökben, ahol semmi sem gátolja a szaporodását.

Adománygyűjtő-konvojjal hívták fel a figyelmet a súlyos élelmezési problémákra

30 tonnányi élelmiszeradomány gurult keresztül Budapest belvárosán az Élelmezési világnap alkalmából: a Magyar Élelmiszerbank Egyesület és az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) közös akciója amellett, hogy rászorulókon segít, rendkívül súlyos, globális problémákra is felhívta a figyelmet.

Bioropi és a feldolgozóipar

Évek óta nő a feldolgozott élelmiszerek forgalmazásának aránya, s az egyre élesedő ágazati versenyben a költségek optimalizálásával, csökkentésével igyekeznek nyerő helyzetbe kerülni. Egervári Márk, a Biopont Kft. ügyvezető igazgatójának cégbemutatkozójával kezdődött a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Élelmiszeripari Igazgatósága "Erősödő élelmiszergazdaság" címmel tartott sajtótájékoztatója Ercsiben.

EU kampány az uniós élelmiszerek népszerűsítésére

Az Európai Bizottság az Európai Unió (EU) mezőgazdasági költségvetéséből 172,5 millió euróval (mintegy 55,2 milliárd forint) finanszírozza az uniós agrár-élelmiszeripari termékek népszerűsítését Európában és világszerte - közölte az uniós bizottság.

Újabb géntechnológiai bravúr

Géntechnológiák és szintetikus biológiai technikák alkalmazásával genetikailag módosított kék rózsát állítottak elő kínai kutatók.

A legszebb konyhakertek közül is a legszebbek

Hétfőn kiosztották az idén 6. alkalommal meghirdetett „ A legszebb konyhakertek” – Magyarország legszebb konyhakertjei kertvetélkedő országos díjait. Az idén minden eddiginél több, összesen 370 településen több mint 2000 kertet műveltek meg a szorgos kezek, közülük 100 településről 235 kertet jelöltek országos díjra a helyi zsűrik. 37 településről 45 országos díj született.

Élelmezési Világnap: Tetteink alakítják a jövőt

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) minden évben október 16-án – az Élelmezési világnapon – a szervezet 1945-ös alapítására emlékezik. Szerte a világon több mint 150 országban tesznek ugyanígy, ezzel az ENSZ egyik legjelentősebb napjává emelve az eseményt. A cél, felhívni a figyelmet az éhezőkre, hogy az élelem, a megfelelő táplálék még nem biztosított mindenki számára.

Elhallgatott magyar minőség?

A rendszerváltozás után érdekes módon, keveset hallani a magyar sajtról. Mintha csak a külföldről érkezett és a külföldiek által Magyarországon készített sajtok lennének. A média hallgat, miközben nemzetközi színtéren egyre másra elismerik a magyar sajtkészítő kistermelők termékeit.

A magyar bor a külföldi turisták kedvence

Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy 850 palack bor fogy el egyetlen nap alatt a budapesti repülőtér duty-free üzleteiben. Késői szüretelésű tokaji édes fehérborból fogy a legtöbb a Liszt Ferenc Repülőtér duty-free üzleteiben, mert ez legnépszerűbb bor a magyar fővárost repülőgépen elhagyó utazók körében.

Ökológiai gyümölcstermesztés most újra támogatással?

Bizonyos értelemben egyszerűsödött az ökológiai ültetvénytelepítés engedélyeztetési eljárása, azonban maradt még tisztázandó szabályozási kérdés.