0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A cifraszűr becsülete

„Édesapám érettségi után egy kapával és néhány jótanáccsal indított útnak” – emlékezett vissza a több mint három évtizedes kezdésre Rózsa Péter. A balmazújvárosi kertész nem volt könnyű helyzetben, hiszen csak akkor lehetett volna egyéni gazda, ha földdel rendelkezik, földhöz jutni pedig – az elővásárlások miatt – bajosan lehetett.

Talán nem volt hiábavaló a sokéves munka, hiszen az általa vezetett Virágoskút Kertészeti Kft. elnyerte a 2017-es Év Biogazdasága címet.

Rózsa Péternek 1983-ban az ökotermesztésről még nem sok fogalma volt, ma pedig már négyéves unokája életének is szerves része a környezettudatosság. Igaz, hogy 1986-ban már biológiai védekezést alkalmazott kertészetében, de ez még nem volt azonos a biogazdálkodással. Pedig akkor már a hollandok marketing szempontból jól kihasználták az egyre növekvő piaci igényt, termékeikre rátették a biologóként szolgáló kis „lepkét”, miközben gyökér oldalról adagolták a vegyszereket. „Ez működik hazánkban is a termesztőberendezésben gazdálkodó kertészeknél” – hívta fel a figyelmet a biogazda, hogy a hasznos rovar a kártevőket eszi, a kártevők pedig a növényt, sokak számára mégis a leghatékonyabb – és „láthatatlan” – módszer, ha a növényvédő szereket felszivatják.

Rózsa Péter tizenhét éve biogazda, azóta ismerkedik a növények élettanával. Körbejárta a világot, hogy a más országokban megszerzett tudást leszűrve, egyéni módszert alakítson ki. „Almában és paprikában 10 éve nem vegyszerezünk” – hívta fel a figyelmet, hogy igyekeztek erősíteni (vagy inkább hagyják fejlődni) a természetes ökológiai közösséget. Évek alatt sok olyan ismeretekre tett szert, ami először nem volt tudatos, inkább maga a természet alakította a körülményeket.

Már a gazdálkodásuk kezdetén elsődleges szempont volt, hogy élelmiszert állítsanak elő, így ma már mintegy ötszáz féle termékkel jelennek meg a piacon. Ezzel a választékkal a legnagyobb hazai biogazdálkodóknak számítanak. Talán ez szúrt szemet a brüsszeli bürokratáknak is, s az unióban egyedüli biogazdaságként ellenőrzésen estek át, ami után mindent rendben találtak. „Azt sehogyan sem értették, mi a különbség a kistermelő és az őstermelő között” – jegyezte meg házigazdánk, hogy ez is egyféle adózási forma. Maguk termelik meg az alapanyagot, majd feldolgozzák és értékesítik. A termékpálya minden láncszeme a kezükben van. Végeredményként igazi dicséretnek fogták fel, hogy Brüsszelben felfigyeltek rájuk.

A Balmazújváros melletti Virágoskúton 25 hektárnyi területen biodinamikus módszerek segítségével zöldség- és fűszernövényeket, valamint szántóföldi növényeket termesztenek. A gazdaság másik része Hortobágy – Vókonya pusztán található, ahol közvetlenül a Hortobágy folyó partja mellett tenyésztik és tartják az őshonos magyar állataikat, ahol szürkemarha, racka juh – fekete és fehér változatban –, szőke mangalica konda, szamár ménes, bivaly, kopasznyakú tyúkok, fodros tollú ludak, gyöngytyúkok, pulykák, komondorok mind megtalálhatók. A minden igényt kielégítő biofeldolgozó üzemüket 2003 nyarán adták át, ahol régi erdélyi és tájjellegű receptek alapján készítik a zöldség- és gyümölcskonzerveket, két évvel ezelőtt pedig megnyitották Biocsárdájukat, aminek terveit Makovecz Imre kezdte megálmodni, s ahol – hívta fel a figyelmet Rózsa Péter – kólát ne kérjenek! Virágoskúton sokat áldoznak a régi mesterségek, szokások, hagyományok őrzésére, ápolására, ami nem csak a gazdálkodásukban, építészeti környezetükben, hanem az általuk szervezett programokon is megjelenik.

„Amikor elkezdtük a biogazdálkodást, azt hittük, már mindent tudunk, egyszerű lesz, de tévedtünk” – hangsúlyozta, először a termesztést tanulták meg. Amikor már tudtak termeszteni, rá kellett ébredniük, az emberek nem búzát esznek és nyers húst, hanem kenyeret és kolbászt. Élelmiszerelőállításra volt tehát szükség és piacokra. „Élelmiszer-biztonság? Magam vagyok a biztonság” – értetlenkedett Rózsa Péter, hiszen a gazdálkodás náluk olyan zárt rendszer, ahol az egyetlen külső elemet maguk a vásárlók jelentik. Tevékenységük leginkább egy hagyományos paraszti gazdasághoz hasonlítható. A fóliasátorba bejárnak a mangalicák, s kitúrják a talajlakó kártevőket. Nem is érti, napjainkban miért nem lehet legeltetni a sertéseket, olyanok az állat-egészségügyi előírások. „Fordított kottára jár az agyam” – fogalmazta meg, hogy nem csak termelnek, feldolgoznak, de csárdát építettek, ahol mindaz bemutatható, ami kimaradt a multinacionális kereskedőláncok kínálatából. Emellett felvállalták az oktatást, és a helyi értékek – népművészet – bemutatását. A következő lépésként egy iskola létrehozását említette a szakember, ahol az ismeretek átadása mellett a munka is nagyon fontos lenne, az állatok, a növények nevelése és gondozása, ami már szinte önálló erkölcsi fogalom.

[[{„fid”:”58954″,”view_mode”:”wysiwyg”,”fields”:{„format”:”wysiwyg”,”field_file_image_title_text[und][0][value]”:”A mintegy 200 fő befogadására alkalmas „biocsárda” elsődlegesen rendezvények helyszínéül szolgál”,”field_file_image_alt_text[und][0][value]”:”A mintegy 200 fő befogadására alkalmas „biocsárda” elsődlegesen rendezvények helyszínéül szolgál”,”field_file_image_source[und][0][value]”:””},”type”:”media”,”field_deltas”:{„1”:{„format”:”wysiwyg”,”field_file_image_title_text[und][0][value]”:”A mintegy 200 fő befogadására alkalmas „biocsárda” elsődlegesen rendezvények helyszínéül szolgál”,”field_file_image_alt_text[und][0][value]”:”A mintegy 200 fő befogadására alkalmas „biocsárda” elsődlegesen rendezvények helyszínéül szolgál”,”field_file_image_source[und][0][value]”:””}},”attributes”:{„alt”:”A mintegy 200 fő befogadására alkalmas „biocsárda” elsődlegesen rendezvények helyszínéül szolgál”,”title”:”A mintegy 200 fő befogadására alkalmas „biocsárda” elsődlegesen rendezvények helyszínéül szolgál”,”class”:”media-element image–left image–half file-wysiwyg”,”data-delta”:”1″}}]]

A biodiverzitás eltűnt a hétköznapi gazdálkodásból, néhány növényi kultúra fedi le a szántóföldi területek zömét. „Ha megszűnik a támogatás, nemcsak itthon, hanem szerte a világban bajba kerülhet az agrárium” – mutatott rá a biogazda, hogy az intenzív mezőgazdaság, és ennek a vívmányai nem jelennek meg a termékekben. Az üdítőben például nincs gyümölcstartalom, s ami mégis belekerül, az sem az, a gyártók játszanak a szárazanyaggal, a helyettesítő és pótló szerekkel.

A fejlődés másik gátja, hogy nincs aki dolgozzon, senki nem akar fizikai munkát végezni. Szükség van irányítóra, kereskedőre, csak éppen az arányok tolódtak el. A dolgozók csupán néhány százaléka fogja meg a kapa nyelét, a többi pedig belőlük él.

Amerikában 40 millió bölény látta kárát, hogy fel tudják szántani a prérit, ahol most kukoricát termesztenek, s húsmarhát nevelnek. Hazánkban ma is nagyon sok elhanyagolt terület van, amit senki nem művel, ahol számtalan állatot lehetne legeltetni. „Ilyen körülmények között senkit nem foglalkoztat, mennyi a kihozatala a szürke marhának vagy az angusnak” – az a lényeg, milyen minőségű hús kerül a tányérra. Egy őshonos alma termése leesik a földre, ami a mai szemlélet szerint már nem piacképes, ugyanakkor kiváló az íze. „Ma piacra termelünk, s ebben a kereskedelem diktál” – mutatott rá, hogy ott mások a prioritások. A területek egy részét, ami használható lenne, nem használjuk.

Az Ocsúdó Magyarság Alapítvány – Karácsony Sándor pedagógiai szemlélete alapján – óvodát nyitott a Virágoskút Kertészetben, megkezdték a gazdaképzést, egyetemistákat fogadnak, van, aki a doktoriját írja, van, aki gyakorlatát tölti náluk. Ahogyan Rózsa Péter tartja: szellemi műhely vagyunk, a másként gondolkodóké. Jó kapcsolatot ápolnak az erdélyi Sapientia Egyetemmel és a gödöllői Szent István Egyetemmel is. A szellemi táplálék mellé helyet biztosítanak és szállást adnak, a tudást nem tartják meg, hanem igyekeznek minél többeknek átadni.

„Rackáink a Hortobágyon zamatos füveket legelnek” – igaz, nem 30, hanem csak 15 kiló a húskihozataluk, de az ízük egészen más.

„Nem vagyunk globalizáció ellenesek, legyen a nagy áruházláncoké a piac 90 százaléka” – hangsúlyozta a szakember, hogy nem lehet a bivallyal leváltani a holstein-fríz teheneket, de azokat a fogyasztókat szeretnék elérni, akik kíváncsiak az egyedi ízekre, és szeretnének egészségesen élni. „Aki pedig bivaly termékeket fogyaszt, áttételesen a környezetvédelmet támogatja” – fűzte tovább Rózsa Péter.

Lósonkájuk lővétei sóban érett, a bivaly gomolyában szinte érezni az őserőt, igazi hungarikumok, miközben a fogyasztók ma az árat nézik, és nem a minőséget. A lónak napjainkban nincs használati értéke, pedig legalább négyszáz ezer forintnyi hús van benne. „Minimum ennyinek kellene lenni a ló árának, s nem nyolcvanezernek” – szögezte le a szakember. A „biofogyasztók” három nagy csoportra oszthatók. Egy részük a minőségi élethez szükséges alapanyagokat keresik. A következő csoport a környezettudatos vásárló, s harmadikként ott vannak az egészségügyi problémákkal küzdők.

A gazdaság is egyféle „élőlény”. Sem a tehén, sem a ló nem megy szabadságra, nem jár le a munkaidejük. Akár a gazdáé. Magunknak is vissza kell találnunk az élő mivoltunkhoz, s csak annyit dolgozni, amennyi az élet fenntartásához szükséges.

A hazai biogazdálkodás területe az elmúlt években csak a gyepgazdálkodás bevonásával nőtt. Rózsa Péter véleménye szerint lényeges fejlődésre nincsen esély, ebben a munkaerő a szűk keresztmetszet – mutat körbe, s kérdi, hány embernek fekete a körme alja? Az oktatás lényege, hogy amit most elkezdünk, 20 év múlva érik be, és válik érzékelhetővé az eredménye. Ki kell használni az adottságainkat. Mintegy másfélszáz régi almafajta található a gazdaságukban, emellett erdő, halastó teszi még sokszínűbbé a munkájukat. Ma már csak intenzív állattartásról beszélünk, a világfajtákat keresik, miközben – hiába kiváló termékek – a magyartarkáért kevesebbet fizetnek, s a magyar szürkemarha szinte csak a nevében él. Hasonló a helyzet a zöldségekkel, gyümölcsökkel is, a fogyasztók nem ízre vásárolják. „Pedig az éttermi húslevesbe sem mindegy milyen répa kerül” – hangsúlyozta, hogy minden régiónak megvoltak a sajátosságai, hajdúsági káposzta termett Debrecen környékén, vecsési lapos a főváros határában, szentesi lapos a délvidéken. Ma viszont holland káposztába tekerik a töltöttkáposztának való húst.

Rózsa Péter megél a biogazdálkodásból, de vajon hányan követik a gazdák közül? Egy fejőember reggel ötkor már az állatokkal van, s este ötkor még mindig az istállóban található. Havonta 23–24 napot dolgozik, nincs aki leváltsa. A nagyüzem ipari vállalkozássá formálta a mezőgazdaságot, amiből kimaradt az ember. „Újvároson öt ismert vállalkozás nem alkalmaz annyi dolgozót, mint én” – tett pontot beszélgetésünk végére Rózsa Péter, pedig nála egyenként is jóval nagyobbak.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság