A mai Kína területét számos híres, nagy folyam vize mossa (Amur, Vörösfolyó, Mekong, Brahmaputra, Szalven), a legjelentősebbek azonban a gyakorlatilag nyugatról keletre hömpölygő Sárga-folyó (Huang-ho), a Jangce (Csangcsiang vagy Kék-folyó) és a Gyöngy-folyó (Csu-csiang). Mindhárom szerepe fölbecsülhetetlen Kína történelmében, kultúrájában, mindennapos életében. Völgyeik, óriási vízgyűjtőterületeik botanikailag is nagyon érdekesek, mert különböző növénytakarójú észak-déli zónákra tagolják a hatalmas országot. A legdélebbi, a Gyöngy-folyó három főág (Keleti-, Északiés Nyugati-folyó) egyesülésével jön létre, 2400 km hosszú. Hatalmas vízgyűjtőterülete Jünnan tartománytól a dél-kínai-tengeri tágas torkolatrendszerig terjed.
Ősidők óta fontos öntözéses mezőgazdasági kultúrtáj. Híres többek közt kiváló minőségű rizséről, teájáról és jázminvirágáról (Jasminum sambac és J. grandiflorum). A folyam völgye a nyári monszun által befolyásolt nedves szubtrópusi éghajlatú. Az igen sűrűn lakott deltatorkolat három híres- neves kereskedő-kikötővárossal büszkélkedhet: Hongkong, Makaó és Kanton fontos szerepet játszottak Kína történelmében.
Kanton (kínaiul Guangzhou, ejtsd: Guangdzsó), Kuangtung (Guangdong) tartomány székhelye az ország harmadik legnagyobb városa, nyüzsgő, élénk kereskedő- kikötőváros, a Gyöngy-folyó két partján terül el, épp a Ráktérítő alatt. 1950-ben 2,5 millió lakosa volt, ma közel 14 millió.
A Kr.e. harmadik században alapították, és amíg a 19. század közepén a nagyhatalmak Kínát térdre nem kényszerítették, az ország egyetlen nemzetközi kikötője volt. Eleinte az arabok tartották a kezükben a kereskedelmet, a tengeri selyemút egyik állomása volt, majd az európaiak is részt kértek.
A sokféle illegális tevékenység miatt a város rosszhírű, ellenőrizhetetlen és veszélyes volt. Ma is nyüzsgő város nagyszerű piacokkal, a sok csapadék miatt jellegzetes fedett járdákkal. A kantoni a leghíresebb és legkedveltebb kínai konyhák egyike. A Dél-Kínában elterjedt kínai jüe nyelv egyik jellegzetes változatát, a kantonézt beszélik a városban, ami nagymértékben eltér a pekingi hivatalos mandarin nyelvtől.
Kanton központjától 8 kilométerre északra, a Tianhe külvárosban található Kína leglátványosabb és leggazdagabb botanikus kertje, amely gyakorlatilag csak néhány méterrel fekszik magasabban a tengerszintnél.
A Dél-Kínai Botanikus Kert a Kínai Tudományos Akadémiához tartozik, területe mintegy 282 ha. 1929-ben a Szun Ját-szén Egyetem részeként alapította Chen Huan-yong (1890–1971) akadémikus, híres és kiváló botanikus, sok új növény leírója.
Ma a leggazdagabb dél-ázsiai botanikai gyűjtemény, amelyben 14,5 ezer faj, fajta, változat él. A kertben 37 elkülönülő, tematikus élőnövény-gyűjteményt tartanak fönn.
Figyelemre méltó közülük a rendkívül gazdag pálma-, cikász-, bambusz-, gyógynövény-, haszonnövény-, bonsai-, kamélia-, magnólia- és gyömbérfélegyűjtemény, amelyek szabadföldön tekinthetők meg külön-külön kertrészekben. Különösen izgalmas a hagyományos kínai gyógyászatban használatos fajokat nagy számban bemutató gyógynövénykert.
Az üvegházak összterülete közel 8000 négyzetméter, szerkezetük és alakjuk a megszokottól sokszor eltérő, némelyik oldalukon különböző mértékben nyitottak, és inkább a nedves szubtrópusi időjárástól védik a növényeiket. A négy központi üvegház a Kanton hivatalos virágaként ismert, utcai sorfaként előszeretettel ültetett kapokfa (Ceiba pentandra) ötszirmú virágának alakját mintázza.
Magashegységi és sarkvidéki, félsivatagi, ritka és különleges, valamint a forró trópusi éghajlaton honos növények gyűjteményei láthatók a házakban. Az utóbbi gyűjtemény üvegháza a legnagyobb, belmagassága 27,4 méter, idős korban átültetett, nagyméretű fák is láthatók benne.
A Tudományos Oktatási és Információs Központban található kiállításokon a növényvilággal kapcsolatos fontos tudást – pl. növényi erőforrások védelme, az emberek és növények kapcsolata, növényökológia, fenntartható hasznosítás – tárják a látogatók elé, tárgyak, modellek, képek és videofilmek segítségével.
A főbejárattal szemközti tó félszigetén találjuk a pálmagyűjteményt. Az egyik tó partján fekvő vendéglőben a kantoni konyha kiváló fogásait kóstolhatjuk meg. Mivel metróval és busszal könnyen megközelíthető, nagyon népszerű a kantoniak körében. Évenként több mint egymillió látogató fordul ott meg.
A botanikus kert területén lévő épületekben működő, több mint 300 kutatót foglalkoztató nagy kutatóintézet a botanika és növényökológia valamennyi tudományágával foglalkozik, Kína egyik legjelentősebb ilyen jellegű intézete.
Fontosabb témák a szubtrópusi és trópusi ökoszisztémák degradációja, a helyreállító ökológia, a ritka és veszélyeztetett fajok védelme, illetve Kuangtung tartomány vegetációkutatása. A kutatóintézethez 1,1 millió lapból álló értékes herbárium is tartozik.
A botanikus kert mellett fekvő 37 hektáros kísérleti tér a kutatásokat segíti. Különböző évszakokban három alkalommal jártam ebben a nagyszerű, lenyűgöző kertben. Az 1980-as évek közepén még minden irányból nagy rizsföldek vették körül, ma már magas épületek sokasága öleli körül.
Első két alkalommal a kert közepén lévő vendégházban laktam, így volt lehetőségem az esti csendes kertben is sétálni. A szubtrópusi színeket és illatokat, az éjszakai különleges hangokat most is föl tudom idézni. Kína az elmúlt 30 évben leírhatatlan és drámai változásokon ment keresztül nem feltétlenül a legjobb irányban, a kantoni botanikus kert csodája azonban változatlan maradt.
