Közösségi borfeldolgozók építésével és üzemeltetésével, egy új márka bevezetésével, valamint a közös beszerzés és értékesítés feltételeinek megteremtésével próbál jobb lehetőséget teremteni a borvidéki kistermelőknek a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa – mondta a Dereszla Pincészetet is vezető Kalocsai László. A Hercegkútra, Tállyára és Bodrogkisfaludra tervezett feldolgozók csupán részei annak a komplex csomagnak, amelynek megvalósítása megszüntethetné a borvidéken kialakult kettős árrendszert.
A termelők egy része csupán 80 forint körüli árat kap egy kiló szőlőért, ami a megélhetésre sem elég, a korszerűsítésről már nem is beszélve. A kis családi gazdaságoknak a saját borászat kialakítása még a legjobb uniós pályázatokkal sem reális, mivel képtelenek az 50 százalék önerő előteremtésére, számukra a közösségi infrastruktúra lehet megoldás. Ezek az üzemek kis tételek feldolgozására is alkalmasak lesznek:
Kalocsai László szerint a legkisebb különállóan kezelhető egység 30 mázsa szőlő lesz, ami durván félhektárnyi terület termésének felel meg a borvidéken.
Hercegkúton és Bodrogkisfaludon már folyik az építkezés, reményeik szerint Tállyán is hamarosan elkezdődhetnek a beruházási munkálatok. A hercegkúti feldolgozó már a 2018-as szüretkor fogadni tudja a kistermelők szőlőjét. A három közül ez lesz a legkisebb a maga ötezer hektoliteres kapacitásával, míg a bodrogkisfaludi, illetve a tállyai borászatok – amelyek 2019-ben lesznek üzemképesek – kapacitása egyenként 10 ezer hektoliteres lesz. Bodrogkisfaludon lesz egy palackozó, illetve egy pezsgővonal is, ami még közepes birtokoknak is nagy invesztíció lenne – mondta Kalocsai László.
A tervek szerint a három feldolgozóüzemen kívül üzembe helyeznek egy mobil palackozót is. „Ez lehetőséget ad arra, hogy aki otthon készíti a bort, de palackozásra nincs felkészülve, ne a bort vigye a palackozóhoz, hanem fordítva, ami egy minőségi előrelépés. Ausztriában, Franciaországban és Németországban is nagy hagyománya van ennek, akár közepes pincészetek is kihasználják ezt a lehetőséget” – hozott nemzetközi példákat Kalocsai László.
Az előzetes számítások szerint, ha egy termelő behozza feldolgozásra a szőlőjét, a palackozás munkafolyamatával együtt 80 forintos literenkénti árban jön ki a bor elkészítési költsége.
Ezenfelül fizetni kell a segédanyagokért, vagyis a palackért, a dugóért és a címkéért. Ezek a költségek azonban várhatóan alacsonyabbak lesznek, mint ha valaki maga szerezné be a segédanyagokat, ugyanis a beszerzői közösségen keresztül olcsóbb lehet a vásárlás. A beszerzői közösség – amelyet egy, a hegyközségi tanács által alapított nonprofit kft. működtet – feladata, hogy ellássa a borvidéket a szőlőtermesztéshez, illetve a borászkodáshoz szükséges anyagokkal a növényvédő szertől a boroskartonokig.
Kalocsai László számításai szerint ez évente félmilliárd forint költségmegtakarítást jelenthet a szőlősgazdáknak.
Az infrastrukturális és a szervezeti fejlesztéseket is 100 százalékban támogatásból valósítja meg a nonprofit kft. A Tokaj-Hegyalja térségi fejlesztése projekt keretében végrehajtandó beruházási csomag teljes költségvetése 6,7 milliárd forint. Ebbe a felsoroltakon kívül beletartozik még egy borvidéki kutatóintézet építése, illetve annak kutatási eszközökkel való felszerelése is. A hegyközségi tanácsnál szeretnék elérni, hogy a borvidék szereplőinek nemzetközi szinten is versenyképes tudásuk legyen. Kalocsai László szerint a németországi moseli borvidék jó példa arra, hogy a helyi kutatóintézetek mennyire magas szinten képesek segíteni a termelőket, ennek elérése a cél Tokajban is.
A bort eladni is tudni kell, ezért egy értékesítési közösséget is létrehoztak ugyanezen a nonprofit kft.-n belül. Ennek az a célja, hogy azokat a tételeket, amelyekre a helyi borászatoknak nincs szükségük, egy egységes márkaként dobják piacra és próbálják értékesíteni. Az idei évben bevezetendő Kingling márka volumenének felfuttatása az elsődleges cél: Kalocsai László reményei szerint milliós vagy akár többmilliós palackszámot is el tudnak érni – de ennél nem használnák a „tokaji” megnevezést, hogy ne jelentsen konkurenciát a helyi termelőknek.
Ezzel szeretnék „felhúzni” a gyengébben pozicionált tokaji borokat, egyben az ezeknél jellemző, nagyon alacsony, 80 forintos szőlőfelvásárlási árat, mert ebből biztosan nem lehet megélni. Kalkulációik szerint itt is elérhető a 140 forintos szőlőár, vagyis meg lehetne szüntetni a tokaji kettős árrendszert. Ez a borvidék megtartóképessége szempontjából is fontos lenne, hiszen, ha elérik, akár abból is megélhet egy család, hogy szőlőt termeszt – mondta Kalocsai László.
Harmadolás
A tokaji hegyközségi tanács szerint jó lenne átalakítani a borvidék szerkezetét is. Most a piaci szereplők egyik része a nagyobb pincészetek és az úgynevezett integrátorok, amelyekből a legnagyobb az állami Grand Tokaj Zrt., a másik pedig a jellemzően alacsony áron felvásárló „külsősök”. A hegyközség ezzel szemben egy olyan szerkezetet szeretne, amelyben körülbelül egyharmados részt tudnának magukénak az integrátorok, egyharmadot a középbirtokok, míg a harmadik harmadot a még csak nyomokban fellelhető fenntartható családi gazdaságok.
