Korábban huszonhat-huszonhétezer juh is volt Túrkevén, most háromezer körüli lehet a létszámuk. Nem számít egyedinek ez a tendencia, hiszen az egész országban csökken a juhállomány.
Hazánkban manapság csekélynek nevezhető a bárányhús iránti kereslet, az állatok kilenctizedét exportálják, főleg Olaszországba és Görögországba.
A magyar juhászat eredményes működése érdekében az export bővítése mellett a rendkívül alacsony hazai fogyasztást is növelni kellene, jelenleg ez ugyanis évente nem éri el a fejenkénti fél kilót sem. Ha ezt sikerülne egy kilóra feltornászni, megoldódnának az ágazat akut problémái.
Túrkevén manapság Kovács Sándor az egyedüli, az utolsó igazi juhász. Elhivatottsága úgymond vele született, voltaképp belenőtt a juhászatba.
– Juhász volt mindkét nagyapám, az édesapám, szinte az összes nagybátyám, sőt az édesanyám is szakmabeli – mondta a megyei lapnak. – Mostanság ugyan foglalkoznak még néhányan juhokkal a városban, de nem ismerek olyan embert, akinek juhász végzettsége van.
– Én még Gyomaendrődön tanultam a szakmát, de azóta már megszűnt ez a fajta képzés. Brigádvezetőként egykor öt-hatezer juh és annak szaporulata tartozott hozzám – mondta, mire kézenfekvő a kérdés: hogyan lehetett ennyi állatra felügyelni?
A tél hagyományosan az elletés időszaka, no meg ilyenkor van idő kicsit „rendbe szedni” az állományt. Mielőtt újra kikerülnek az állatok a legelőre, illik megkörmölni őket.
A sérült, bepállott köröm ugyanis később komolyabb bajok forrása lehet, végső esetben le is kell vágni a lesántult állatot.
– Egykor naponta ötven birkát is megkörmöltem, manapság már nem bírja a derekam ezt a tempót – mondta el a juhász.
– Pedig egyszerűbb technikával is lehetne dolgozni.
– Mi még egyetlen bicskával tanultunk körmölni, de most már különleges olló is létezik erre a célra. Én azért inkább még a bicskát veszem elő, s ha a birka is úgy akarja, néhány mozdulattal megszabadítom a felesleges körmöktől – beszélt a szakma rejtelmeiről a tapasztalt szakember.
Általános tudásnak számított az állatok nyírása és körmölése
Minden pásztorcsoport körében ismert és híres volt egykor az állatgyógyításhoz értő ember. Ő, ha kellett, törést, harapást, pata- vagy belső betegségeket egyaránt gyógyított, illetve fogakat műtött ki vagy reszelt le.
Sőt, a kergekóros birkáknál akár koponyalékelést is végzett. A juhok körmölése és nyírása akkoriban általános tudásnak számított, ma leginkább bemutatókon látható. A kis állatok világrajövetelénél is segédkeztek. Ha pedig szükség volt rá, heréltek is.
