Egyszerre stratégiai cél a mezőgazdaságban a hozamok folyamatos növelése, a termésbiztonság fenntartása, valamint a környezet óvása és javítása. Az e célokat szolgáló eszközök azonban közel sem univerzálisak, az egyik célt támogatják, míg a másik megvalósulása ellen hatnak – írják a bank agrárszakértői az OTP Agrár oldalon. A kémiai növényvédelem és a talajerő-utánpótlás – az intenzív növénytermesztés velejárói – például nagyobb részben vegyi üzemekben előállított készítményekkel történik.
Magyarországon – hatóanyagban számolva, a csecsemőktől az aggastyánokig – egy lakosra 52 kilogramm műtrágya és csaknem három kilogramm növényvédő és gyomirtó szer jut.
A környezetvédő és más zöldszervezetek gyakran érvelnek a mezőgazdálkodás vegyszerhasználata ellen, megoldásként pedig a vegyszermentes gazdálkodást kínálják. Bár az ökológiai gazdálkodásban Magyarországon is nagyok a lehetőségek, a bank szakértői szerint ezeket nem szabad túlhangsúlyozni, mert az ökológiai gazdálkodás hosszú távon is csak egy szűk kiegészítője lehet a konvencionális termelésnek.
Noha szigorodnak a környezetvédelmi és egészségügyi követelmények, a vegyszerek mennyiségének további növekedése valószínűsíthető. A nem kémiai növényvédelmi módszerek nem elegendők egy stabil piaci alapú termesztéshez, ezért a kizárólag nem kémiai növényvédelmen alapuló termelés aránya egyelőre alacsony, mindössze 2-5 százalék.
Mivel itthon ma még a konvencionális növényvédelem a meghatározó, ennek egyre hatékonyabb, egyben környezetkímélőbb gyakorlatára kell törekedni. Gondot okoz azonban, hogy a támogatások nem kellően ösztönzik a magas feldolgozottságú termékek előállítását, ezért akadozik a tudásalapú környezetkímélő szemlélet és módszerek terjedése. Azaz jelentős mértékben a kisebb technológiai szintű, extenzívebb növényvédelmi technológiai megoldásokat alkalmazzák a termelők, ami nem tudja kielégíteni a környezetkímélő gazdálkodás iránti egyre erősödő társadalmi igényeket, és az EU szigorodó előírásait.
Istállótrágyaszűkében
A szervestrágyázásnak kedvező hatása van a talajra, de a lehetőségek korlátozottak, mivel a szerves trágya egyre kisebb mennyiségben áll rendelkezésre. Bizonytalanságot okoz az is, hogy az istállótrágya összetétele nagymértékben ingadozhat például a tartási körülményektől, a takarmányozástól függően. Számítások szerint Magyarországon mintegy 11-12 millió tonna istállótrágya keletkezik évente.
Ha az összes mennyiséget kijuttatnánk a hazai szántóterületekre, az hektáronként mintegy 2,6-2,7 tonnás dózisnak felelne meg, ami elenyészően kevés. Ha a minimálisan szükséges hektáronkénti 30 tonna istállótrágya kijuttatását vesszük figyelembe, akkor az éves szinten országosan keletkező istállótrágya körülbelül 380 ezer hektár szántóterület egyszeri trágyázására lenne elegendő, ami a magyarországi szántóterületek 8-9 százaléka.
