Az arborétum méretes fái és a cserjefoltok az angol stílusú kert szerkezetét jelezték. A 20 centiméteres hótakaró alatt csak sejtettük a Botanikai Intézet neobarokk épülete előtti mértani szerkezetű virágágyás körvonalait, a sziklakertet is teljes egészében hó borította. A nyolcszögletű fapavilon és körülötte az ágyások helyén látható hóbuckák a Linné rendszertana alapján kialakított gyűjteményt jelezték.
Sok más botanikus kerthez hasonlóan a münchenit sem a jelenlegi helyén, a Nymphenburg palota kertjében alapították, 1914-ben költöztették oda, miután kinőtte az 1812-ben életre hívott régi botanikus kertet (Alter Botanischer Garten), mely napjainkban a belváros neves közparkja. Az immár kétszáz éves müncheni botanikus kert lelkes és elhivatott botanikusai, kutatói és kertészei 196 ezer különböző növényt gyűjtöttek össze a világ minden tájáról, az egyetemi hallgatók, kutatók és a nagyközönség szolgálatára és örömére.
Áprilisban a kávézótól a palotáig vezető ösvény két oldalán a 200 fajból álló rododendrongyűjtemény, júniusban pedig a rózsagyűjtemény történelmi és modern rózsái virágoznak és illatoznak.
Mivel mi télen érkeztünk, nem is igazán bántuk, hogy kint nem volt látnivaló, ráadásul az időnk éppen csak arra volt elég, hogy bejárjuk a 4500 négyzetméteres, angol stílusban épült üvegházegyüttest.
A 12 külön házból álló üvegháztömb fő traktusa kelet–nyugat irányban húzódik, a közepén a 21 méter magas trópusi házzal. A nyugati szárnyban található bejárat az amerikai szárazságtűrő kaktuszok házába vezet, ahol a sivatagok és félsivatagok jellemző növényeit – agávékat, fügekaktuszokat, kandelláberkaktuszokat, óriás sün – kaktuszokat, aloékat és elefántláb nö vényeket – csodálhatunk meg. Az óvilági (afrikai) szukkulenseket a keleti szárny Afrika- és Madagaszkár-házában találjuk.
A trópusi haszonnövények, az aráliák és broméliák házában és a mérsékelt égöv növényeit bemutató üvegházakban sok szobanövényként, vagy ehető trópusi gyümölcsként ismert növényt – kaméliát, azáleát, kókuszpálmát, broméliát, ananászt, kávécserjét, flamingóvirágot, gyömbérféléket – és nagyon sok különlegességet láthatunk.
Az orchideaházban változatos méretű, színpompás orchideák virágoznak más trópusi növények között, a legértékesebb, ritka fajok zárt miniüvegházban élnek. A 250 nemzetséghez tartozó 2500 különböző orchidea közül mindig az éppen virágzókat helyezik át az üzemi üvegházból a bemutatóházba. Virágoztatásuk nagy szakértelmet, tervezést, kitartó és figyelmes nevelést igényel.
Különleges az epifita és törzses páfrányoknak szentelt ház. Amíg más botanikus kertekben a páfrányokat a trópusi erdők aljnövényzeteként mutatják be, itt két üvegházat csak páfrányokkal töltöttek meg. A párás, hűvös környezetben, mohával benőtt farönkök és kövek között élő törzses, leveles vagy epifita (fánlakó) páfrányok között mesebeli elvarázsolt erdőben érezhetjük magunkat. A cikászoknak is külön ház jutott.
A pálmához hasonlatos ősnövények valójában a magvas páfrányokból származnak, a dinoszauruszok korában is léteztek. Ma már csak 10 nemzetségük 100 faja él a trópusi, szubtrópusi tájakon. A müncheni gyűjtemény 30 fajt számlál – köztük sok idős példánnyal –, ezért világszerte ismert és híres.
A Viktória-házban nyáron az amazonasi tündérrózsa hatalmas leveleit, éjszaka nyíló hatalmas virágait és más trópusi vízinövényeket csodálhatunk meg.
2013 óta december és március között a vízinövények háza pillangóházzá változik. A trópusokról beszerzett bábokat inkubátorban nevelgetik, mígnem színes, látványos pillangók bújnak elő belőlük, sokszor a nézelődők szeme láttára. Csodálatos színük, fantasztikus változatosságuk rengeteg embert vonz olyankor az üvegházakba, amikor egyébként kevés lenne a látogató a botanikus kertben.
A pillangóknak színes virágokra és táplálkozásukhoz sok zsenge levélre, illetve nektárra van szükségük, ezért sok színes cserepes növénnyel – kaméliákkal, orchideákkal, azáleákkal – és banánnal kínálják őket. Annyira népszerű látványosságok, hogy ilyenkor csoportok csak előjegyzéssel látogathatják ezt a házat. Március közepén a pillangókat különleges technikával befogják, és üzemi üvegházba telepítik őket
Az egyetlen különálló üvegház, a sziklakerti növények háza két elkülönített szobából áll: egyik részében folyamatosan 5 °C-ot tartanak a fagyérzékeny sziklakerti növényeknek, a másik része télen fűtetlen (nyáron viszont hűtik) a szárazságkedvelő sziklakerti növények igényeinek kielégítésére.
