0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Csigás, neszes patások

Hazánk középhegységeinek ösvényeit járva némi szerencsével találkozhatunk a juhra emlékeztető muflonnal. Ahhoz azonban, hogy közelről megpillanthassuk őket, igencsak csöndben kell közlekednünk, ugyanis rendkívül éberek. Nem véletlenül mondja a népnyelv: a muflon neszes állat.

A muflon viselkedésében igazi vadjuh, s származása sokáig megosztotta a szakemberek táborát. Az elmúlt években azonban sikerült tisztázni a kérdést: a Szardínián és Korzikán élő muflonok ősi típusú házi juhok, eredetük pedig azokra az időkre vezethető vissza, amikor az ott élők elkezdték a vadjuh háziasítását. Annak során különböző területekről hurcoltak be a szigetre ősi, kezdetleges formájú juhokat, s minden bizonnyal az ott élő nyájakat is felhasználták a nemesítéshez. Ezek a félvadon tartott állatok olykor-olykor visszatértek a természetbe, s visszavadultak. Így alakult ki a mai muflon, amelyet hivatalosan immár a házi juh egyik fajtájának tart a tudomány.

Mindez semmit sem von le a muflon vadászati jelentőségéből, hiszen igazi vadállat, csak létrejötte különleges és ritka, mert háziállatból jött létre. A muflon viselkedése, megjelenése nemigen emlékeztet a többi házijuh-faj tára, hiszen meglehetősen éber, sebes mozgású állat.

Fenséges megjelenése már a rómaiakat is megigézte, százszámra szállították a muflonokat Szardíniáról Rómába és a birodalom más nagyvárosaiba, ahol elsősorban állatviadalokra használták a szerencsétleneket az arénák porondjain. A birodalom bukása után a muflonok hosszú ideig feledésbe merültek, s csak 1566-ban I. Miksa magyar és cseh király hozatott alsó-ausztriai fácán- és muflonkertjébe néhány példányt.

A 17. században fokozatosan terjedtek el a muflonok a főúri vadaskertekben, de az igazi nagy telepítési hullám a 19–20. század fordulóján érte el hazánkat. A mai Magyarország területére gróf Károlyi László telepítette az első muflonokat Füzérradványba 1902-ben. Napjainkban Európában viszonylag elterjedt vad, állománya 100 ezer példány körüli. Nálunk mintegy 13 ezer él, és ebből mind többet vadaskertekben ejtenek el.

Jól alkalmazkodik

Fehér nyereg

A muflonkosok testhossza általában 135, marmagassága 90 centiméter, testtömegük akár 55 kilogramm is lehet. A nőstények ennél kisebbek, méreteik a hímekéinek mintegy kétharmada. A kosok a téli, durva tapintású, vastag bundájukon, hátukon különösen szembetűnő fehér foltot, úgynevezett nyerget viselnek. A muflonok ujjai között mirigyek találhatók, azok váladékával jelölik ki területük határát.

Mivel mindössze egy bő évszázada él a hazai vadonban, még mindig keresi helyét a magyar ökoszisztémában. Rendkívül jól alkalmazkodik a különféle élőhelytípusokhoz, de mivel a Földközi-tenger vidékéről származik, elsősorban a déli kitettségű, napos, széltől védett, jó kilátást biztosító, sziklás területeket kedveli. Különösen az idősebb tölgyesekkel, bükkösökkel határosakat.

A táplálékra nem túl igényes, de természetesen, ha teheti, a jobb minőségű eledelt fogyasztja. Szervezete éppoly jól hasznosítja a nehezen emészthető, gyenge minőségű füveket, mint a magasabb tápértékű növényeket.

Bő egy harmad részben fás szárú növényeket fogyaszt, de télvíz idején arányuk akár a 80 százalékot is elérheti a táplálkozásában. S nemcsak a különböző aromás füveket legeli előszeretettel, hanem a vadgesztenyét is szívesen fogyasztja. A muflon a házi juhhoz hasonlóan legel, s eközben letapossa a környezetét, így – különösen, ha nagyobb nyájba verődik – nagy kárt okozhat a természetvédelmi szempontból igen értékes dolomit és mészkő sziklagyepeken. Ráadásul, ha nem kényszerül rá, nem vándorol, általában 1-2 kilométeres körzetben mozog, kedvelt legelőterületétől ritkán távolodik el öt kilométerre vagy annál messzebb.

Tülkök csattogása

Ahol zavartalanul élhet, általában nappal mozog, reggel és délután legel. Az évszaktól és a táplálékbőségtől függően 14-17 órát is eltölt a táplálkozással, 7-10 órát pedig pihen. Nyugodt körülmények között az anyák bárányaikkal 2-4 fős csoportokba verődve élnek, ahol azonban nagy a zavarás, vagy viszonylag koncentrált a táplálékforrás, 50-60 egyedes nyájak is kialakulhatnak, egy-egy tapasztalt, idősebb anyaállat vezetésével. A kosok többnyire kisebb csapatokba tömörülnek, az idősebb állatok pedig egyedül vagy 1-2 hasonló korú fajtársukkal járnak együtt.

Október közepétől megváltozik a „muflontársadalom” élete, elkezdődik az üzekedés, amely akár januárig is eltarthat. A kosok ádáz küzdelmet vívnak egymással: tülkeik, csigás szarvaik csattogásától hangos a vadon.

A nőstények mintegy öthónapos vemhesség után hozzák világra egy, ritkán két utódukat, melyek születésük után néhány órával már követik anyjukat. Életük első két hónapjában szinte kizárólag anyatejen élnek, és később is csak fokozatosan szoknak rá a növényi eledelre. Öthónapos korukig jellemzően szopnak. A muflon általában másféléves korban éri el ivarérettségét.

Amíg a nőstényeknek nincs, vagy rövid, enyhén hátrahajló a szarva, a kosok mindegyike szarvat visel, amely az életkor előrehaladtával nő. A kosbárányoknak egyhónaposan kezd növekedni a szarva, és a tél kezdetére elérheti a 20 centimétert. Hideg időben, illetve táplálékínség idején megáll a csiga növekedése, ekkor egy jól látható gyűrű keletkezik rajta. A következő esztendőben 11-13 haránt irányú dudor jelenik meg, s a szarvhossz mintegy 20 centivel növekszik. Ez 4-5 éves korukig minden évben így történik, akkor azonban a csiga bezárul, s a koponya arcvonalába kerül. Ezután a szarvhegy lassan felfelé fordul, a növekedés mérséklődik.

Csak engedéllyel telepíthető

A csiga a vadászok hőn áhított trófeája. Hazánk erdeiben jellemzően jó minőségű muflonokat tudnak elejteni a nimródok. A muflon nemzetgazdasági szempontból nagy hasznot termel, hiszen vadásztatása komoly bevételi forrás, miközben jóval kisebb mezőgazdasági kárt okot, mint őshonos nagyvadfajaink.

Természetes ellensége nálunk szinte nincsen, csak kevés egyed lesz a farkasok s a kóbor kutyák áldozata. A házijuhbetegségek talán a legnagyobb vámszedőik.

Rágásával, taposásával ugyanakkor komolyan károsíthatja az általa kedvelt sziklagyepek őshonos növényzetét. Ezért is nehéz meghatározni az optimális állománynagyságot, mely megfelel a különféle érdekeknek. De úgy tűnik, jó úton járunk, hiszen ma már a faj csak a természetvédelmi hatóságok engedélyével telepíthető, s egyre több muflont tenyésztenek zárt térben.

Forrás: A Mi Erdőnk