Back to top

Talajművelési ABC (II.)

A közelmúltban jelent meg Birkás Márta Talajművelési ABC című könyve, amely a szerző 2010-ben kiadott Talajművelők zsebkönyvéhez hasonlóan arra vállalkozik, hogy segítsen a talaj művelőinek nap mint nap adódó gondjai enyhítésében. A Talajművelési ABC egyaránt szól a szakmát éppen kezdő és az abban már járatos szakembereknek.

Ásópróba

A talaj felső (0–25/30 cm) rétegben jellemző állapot ellenőrzésére alkalmas egyszerű módszer. A kiásott minták alapján ítélhető meg a talaj szerkezetessége, nyirkossága, a felszínhez közel kialakult tömör réteg pontos helye, vastagsága, a művelésre alkalmassága. A táblán átsétálva fel kell fedezni a kritikus helyeket, és az elvégzett próbákat célszerű az ún. jobb részek mintáival összevetni.

1. fotó: Ásó a talaj 0–30 centiméter rétegének bírálatához
1. fotó: Ásó a talaj 0–30 centiméter rétegének bírálatához
A vizsgálathoz bármely, lapos, jól kiélezett, hagyományos vagy téglalap alakú ásó alkalmas (1. fotó).

Ásópróbás vizsgálat ajánlott hántott tarlón, nyári és őszi alapművelés után, a tavaszi munkák előtt, vetés után és a növényállományban. A forgók talaja kiemelt figyelmet érdemel, mivel állapotuk jelentősen rosszabb lehet a tábla belső részeinél. Egy-egy táblán legalább 10 ásópróba ajánlatos. A kritikus helyeken (belvíz nyomott folt, hőségben erős lankadás, túl korán „leszáradó kukorica” stb.) 2–3 próba szükséges.

2. fotó: Az ásóminta kijelölése
2. fotó: Az ásóminta kijelölése
Az ásópróba elvégzése: a kiválasztott helyen az ásó hegyével jelöljünk ki négyzetformát (2. fotó), majd nyomjuk az ásót egészen a talajba mind a négy oldalon. Az egyik oldalon készítsünk szabad helyet a minta kiemeléséhez. A mintát a kiemelés után az ásó lapján hagyva helyezzük a talajra (3. fotó).

3. fotó: Kiemelt ásóminta
3. fotó: Kiemelt ásóminta
Mérjük meg a mélységét, értékeljük a talaj szerkezetességét, nyirkosságát, a gilisztajáratokat, a tarlómaradványok helyét és állapotát. Szenteljünk figyelmet a gyúrás nyomokra (4. fotó) – és ha van –, a tárcsatalp- tömörödésre. Számláljuk meg a gilisztákat. Ha a talaj tömörnek tűnik az ásónyom alatt (az eketalp-tömörödés leggyakoribban 28 cm alatt van), le kell ásni újabb ásónyom mélységig.
4. fotó: Összegyúrt állapot jelei 10 cm alatt
4. fotó: Összegyúrt állapot jelei 10 cm alatt

Értékelés:

• Jó a talajállapot, ha a minta teljes egészében szerkezetes, morzsás (5. fotó), tömör réteget nem, ugyanakkor gilisztajáratokat és gilisztákat is tartalmaz.

• Közepes a talajállapot, ha a minta erősebb nyomásra kisebb- nagyobb rögökre bontható szét, erősen tömör réteg nincs, gilisztajáratok előfordulnak benne.

• Kedvezőtlen a talajállapot, ha a mintában kemény, összesajtolt réteg van, nehezen bontható szét (leejtve sem porhanyul), gilisztajárat nincs, ugyanakkor fel nem táródott vagy penészes tarlómaradványok vannak benne (6. fotó).

• Kedvezőtlen az állapot akkor is, ha a legfelső 0-15 vagy 0-28 cm talajréteg erősen poros szerkezetű (7. fotó).

Tanács: Ahhoz, hogy okos művelési döntéseket hozzanak, elengedhetetlen a talajok állapotának pontos ismerete!

5. fotó: Szerkezetes talaj gilisztákkal
5. fotó: Szerkezetes talaj gilisztákkal
6. fotó: Ekével aláforgatott, feltáratlan szalma ásómintával felfedve
6. fotó: Ekével aláforgatott, feltáratlan szalma ásómintával felfedve

Lazultréteg-mélység

A gyökérzet fajra jellemző formáját, mélyebbre terjedését elősegítő állapot kiterjedése a talajban. Lazító hatású művelőeszközökkel alakítható ki a konstrukciójuk szerinti mélységig. Kedvező esetben biológiai folyamatok révén is létrejöhet a növények által hasznosítható lazultság. A biológiailag aktív réteg tartósan kímélő művelés esetén mélyül. Gondozott tarlókon a szélsőséges nyári időjárás miatt kisebb-nagyobb mélyülés tapasztalható.

Az alapozó műveléssel kialakított, lazultréteg-mélység a nedvesség tárolásának első szintje, amely nagyon fontos a növény vízfelvétele szempontjából. A mélyen lazult réteg jobb vízfelvételre, mélyebb gyökerezésre ad lehetőséget, a sekély lazult réteg ennek ellenkezőjére.

Adott talajon a termesztést alapozó lazultréteg-mélység kialakítására, fenntartására csak a művelésre kedvező nedvességnél nyílik lehetőség, és olyan eszközzel, amely nem tömörít művelőtalpat.

A szélsőséges klíma a lazult réteg – vagyis a vízbefogadásra és a befogadott víz továbbítására alkalmas réteg – mélységét fontos védelmi tényezővé emelte. A lazultréteg-mélység szántóföldi vizsgálatok szerinti csoportosítása a klímakárenyhítés és a várható veszteség szerint: A szélsőséges klíma a lazult réteg – vagyis a vízbefogadásra és a befogadott víz továbbítására alkalmas réteg – mélységét fontos védelmi tényezővé emelte.

7. fotó: Poros szerkezet 10 centiméteres beázott réteg alatt
7. fotó: Poros szerkezet 10 centiméteres beázott réteg alatt
A lazultrétegmélység szántóföldi vizsgálatok szerinti csoportosítása a klímakárenyhítés és a várható veszteség szerint:

• 40–45 centiméter: biztonságos klímakárenyhítés,

• 35–40 centiméter: biztonságos klímakárenyhítés, csekély veszteség,

• 28–32/34 centiméter: közepes vagy jó klímakárenyhítés, kisebb veszteség,

• 22–25 cm: közepes klímakárenyhítés, közepes veszteség,

• 18–20 centiméter: gyenge klímakárenyhítés, nagy veszteség,

• 10–12 centiméter: igen gyenge klímakárenyhítés, súlyos veszteség.

A mélyebben lazult réteg különösen száraz idényben nyújt biztonságot, mivel a növények mélyebb gyökerezésük, ezáltal jobb vízellátottságuk révén hosszabb ideig tűrik a szárazságot. A sekélyen lazult réteg kockázatát a rendszeres beázás (vagy öntözés) enyhíti. A kalászosok termésvesztesége ekkor kisebb, ezért nem is keresik a miértet. A sekély lazult réteg a repcetermesztésre alkalmatlan. A sekély lazult réteg kockázatát tárcsatalp jelenléte fokozza. A talp, a kisebb esők vizét visszatartva rövid távon segít – pl. a növény kikel –, a teljes idényt tekintve azonban a nedvesség gyökérzónába áramlásának akadályozása miatt káros, termésszintet lerontó tényező.

Lazultréteg-mélység vizsgálata pálcaszondával

8. fotó: Pálcaszonda
8. fotó: Pálcaszonda
A talajban a lazult réteg mélységének, vagyis a tömör állapot kezdetének meghatározására alkalmas egyszerű módszer, amely kiegészítendő ásópróbás vagy szelvényvizsgálattal. Ezt a talajállapot-próbát a rómaiak is ismerhették:

„...gyakran meg kell próbálni a szántóvetőnek, nem csak megnézéssel, amely néha megcsal, ráomolván a föld az elrejtett padokra, hanem (...) valamely mérő rudat szúrjon keresztül a szántáson (...) valamely keményebb rész ellene áll ez azt mutatja, hogy az ugar nincs megtörve.” Lucius Junius Moderatus Columella (Kr. u. 1. század) óvása az évszázadok alatt feledésbe merült, ám a jelentősége nem csökkent.

A vizsgálat eszköze 8-9 milliméter átmérőjű, hegyes végű, 5 centiméterenként rovátkolt, 100–120 centiméter hosszú pálca (8. fotó), amely házilag is könnyen elkészíthető. Óvatosan (kb. 60 kg erővel) kell a talajba nyomni. Ahol „megakad”, ott kezdődik az első tömörebb réteg. Ekkor a pálcát a talajszintnél megfogva ki kell húzni; a rovások távolságát összeadva állapítható meg a lazult réteg mélysége. A következő szúrásnál próbálják átnyomni a tömör rétegen a pálcát, majd az újabb akadály kezdetekor kiemelni, és a rovásokat (5 cm-eket) összeadni. Ekkor a második tömör réteg kezdetét állapítják meg.

A lazultréteg-mélység vizsgálat ideje:

• A talaj lazultságának állapotát évente legalább két alkalommal fel kell mérni, először a sekély hántás után a 2–3. héten. A bírálat eredménye az alapművelés mélységének és módjának megválasztását segíti. A vetés utáni vizsgálat a talajmunkák minőségéről, és a várható kockázatról tájékoztat. Ez utóbbit pontosítja egy harmadik, a növényállományban végzett vizsgálat.

• Rendszeresen öntözött talajon a tenyészidőben 3–4 ellenőrzés szükséges.

• Újonnan vásárolt vagy bérelt talajon több vizsgálat tanácsos, tarlón, az alapművelést, a magágykészítést követően (a vetés előtt) és állományban, a talaj viselkedésének megismerésére.

• Tenyészidőben, ha gyengén fejlettek a növények vagy hőségnapokon erősen hervadnak, szúrópróbás ellenőrzés ajánlott. Ekkor érdemes a növények gyökerezését is szemügyre venni.

• A táblatérképeken célszerű a mintavételek helyét bejelölni.

9. fotó: Repce gyökéralak szántott talajban
9. fotó: Repce gyökéralak szántott talajban
A vizsgálat:

A tábla átlóin végig, 10–20 lépésenként – ahol a tenyészidőben rendellenességet tapasztaltak, ott sűrűbben szúrják a szondát a talajba. A talaj az első nagyobb ellenállású rétegig lazult, a növényeknek ez a mélység áll rendelkezésre a gyökerezéshez (9. fotó). A lenyomás erőltetése hiba, mivel túlbecsülhetik a talaj állapotát. A tábla sematikus térképén jelöljék meg a tapasztalatot.

A vizsgálat értékelése:

• Igen jó az állapot, ha bárhol a táblán legalább 40 centiméterig könnyen talajba nyomható a szonda. Ez a lazultrétegmélység bármely növénynek kedvez és a klímakár csökkentésre is jó.

• Jó az állapot, ha a lazult réteg 30–35 centiméter között változik. Ez a mélység a kalászosoknak száraz idényben kedvező, a repcének csak megfelelő. Ha a 30 centiméter alatt erősen tömör a talaj, kapásnövények alá meggondolandó a lazítás.

• Közepes az állapot, ha a lazult réteg 20–25 centiméter között változik. Ez az állapot csak akkor felel meg a növényeknek, ha a talaj 10–15 naponta beázik.

• Kedvezőtlen az állapot, ha a tábla bármely részén legfeljebb 10–20 centiméterig vagy ennél sekélyebben hatol a talajba a szonda. Csapadékban jól ellátott idényben megfelelhet pl. az őszi búzának, a többi növénynek kevésbé, száraz idényben pedig bármelyik növénynél kárfelerősítő tényezővé válik.

Művelőtalp-tömörödés

10. fotó: Eketalp, barázdában felfedve
10. fotó: Eketalp, barázdában felfedve
Nedves (művelésre kevésbé vagy egyáltalán nem alkalmas talajnedvességnél) talajban a bolygatott réteg alatt tömör réteg alakítása a talajjal nagyobb felületen érintkező eszközzel (ekevas, hagyományos tárcsalap, szárnyas kultivátor vagy lazító, 10. fotó). A hasonló művelés ismétlésétől és az átlazítás elmaradásától függően egy talajszelvényben 2-3 károsan tömődött réteg is kialakulhat. A leggyakoribb ok az, hogy nincsenek ismeretek a lehetséges kárról és a művelőeszközök hatásáról.

Tanács: Rendszeres talajállapot- vizsgálattal e hiba felfedhető, javítása elvégezhető!

Tárcsatalp-tömörödés

A nyirkos és nedves talajban alakul ki a hagyományos tárcsalapok tömege és csúszása következtében, a szokásos művelés mélységétől függően a 12–18 centiméter alatti rétegekben (11. fotó). A tárcsázás ismétlésekor (mindegy, mennyi idő telik el közben, pár nap vagy több hónap), a tömör réteg tovább vastagodik (12. fotó). Szántáselmunkáláskor, ha a talaj az adott szelvényben nedves, a tárcsa a tömege és a lapok nyomása következtében tömörít, víz és a gyökerek által nehezen átjárható réteget alakít. A hazai szakirodalomban 1987 óta (Birkás) használt fogalom. A tárcsatalp-tömörödés adott talajon a művelési kultúra hanyatlására utal.

Tanács: A tárcsatalp-tömörödés mélyebben járó kultivátorral átmunkálható. Vastag talpréteg esetén meggondolandó, egy vagy két menettel történjen az átlazítás. A tárcsatalp átszántható ekével is, azonban nem mindegy, milyen a talaj nedvességtartalma. Nedves talajon ugyanis – bár a tárcsatalp átszakad – a tömör réteg a szántott réteg alatt alakul ki.

A tárcsatalp-tömörödés a tárcsa szakszerűtlen használatakor bármely talajon kialakul. Kötött talajon különösen veszélyes, mivel a tárcsázott rétegben lévő por az esőkkel a talpig mosódik, ott a por az agyagkolloidokkal és a talppal összecementálódva a vízmozgást teljesen lezáró réteggé alakul. Ásópróbával felfedhető, a kár könnyen felismerhető az ásóval feltört, élesen sarkos frakciók sokaságáról (13. fotó). A lazítókések vájataiban a sok élesen sarkos frakció arra utal, hogy nagyon is szükségessé vált a tömör állapot enyhítése
(14. fotó). Sekély termőrétegű talajokon nem szerencsés még tovább csökkenteni a gyökerezésre alkalmas réteget.

Ha a talaj nedves, a tárcsa helyett – a kisebb károkozás előnyével – jobb megoldás a kultivátoros művelés. A tárcsatalp-tömörödés jó szerkezetű, mérsékelt ülepedési hajlamú mezőségi talajokon is kialakul egy-egy nedvességhez alkalmatlan beavatkozás következményeként. Újabb tárcsázáskor a tömör réteg vastagodását sem lehet elkerülni (12. fotó).

Meggondolandó: A tárcsatalp- tömörödés kialakulása a szakma szabályainak betartásával megelőzhető. Nem szabad az elfogadhatónak látott tárcsázott felszínt addig nyugtázni, amíg a talajt legalább 30 centiméter mélységig meg nem vizsgálták. A tárcsát sokszor használóknak az ásópróbás vizsgálatot is gyakran kellene végezniük.

Ide kattintva adhatja le szavazatát a 4. számú, "Talajművelési ABC (II.)" cikkre!

Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket!

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Légzőszervi betegségek számokban

A nagyüzemi tenyész- és árutojás-termelő állományokban, de különösen a brojler- és hízópulyka-állományokban a Mycoplasma gallisepticum és Mycoplasma synoviae fertőzése mind világszerte, mind Magyarországon még ma is az egyik legsúlyosabb és legköltségesebb betegségnek tekinthető.

Ellés utáni méhelváltozások

Az optimális két ellés közötti időszak (< 400 nap) elérése érdekében fontos, hogy a méh ellés utáni elváltozásainak korai diagnózisát, gyógykezelését és megelőzését megtegyük, valamint a betegségek szaporodásbiológiai és laktációs teljesítményre gyakorolt hatását az adott gazdaságban folyamatosan vizsgáljuk.

A napelemes öntözéssel kapcsolatban végzett kutatást az ENSZ

Az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) új kutatása szerint a napenergiával működtetett öntözőrendszerek komoly előrelépést jelenthetnek a fenntartható vízhasználat növelése érdekében. A jelentés kiemeli, hogy az ezen elv alapján működő öntözőrendszerek megfizethető technológiát jelenthetnek a fejlődő országok kis- és nagyüzemi gazdálkodói számára.

Talajművelési ABC (XI.): növényi sorrend, talajművelés, talajjavítás

A növények az utónövény termésére és termesztéstechnológiai eljárásaira gyakorolt hatásuk alapján is rangsorolhatók. Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvéből ezúttal is alapvető fontosságú tanácsok közül válogattunk - ezúton is megköszönve a szerző és a kiadó hozzájárulását.

A tehenészeti veszteségek mérséklésének lehetőségei (II.)

A hatvanas évekhez képest megduplázódott a holstein-fríz állományok tejtermelése. Ugyanakkor a tejelő tehenek szaporodásbiológiai teljesítménye drámaian csökkent. Cikkünk második részében a szaporodásbiológiai menedzsment számára hasznos információkat osztanak meg szerzőink.

Talajművelési ABC (X.): Mit kell tudni a direktvetésről?

A művelés nélküli termesztést napjainkban nagy érdeklődés kíséri (pro és kontra). A közelmúltban jelent meg Birkás Márta Talajművelési ABC című könyve. Ezúton is megköszönve a szerző és a kiadó hozzájárulását, hetente válogatunk a könyv címszavai és tanácsai közül. Ezúttal a direktvetéssel ismerkedhetünk meg.

Érdemes vakcinázni a sertések 1-es típusú parvovírusa ellen

A sertések 1-es típusú parvovírusa (porcine parvovírus 1 – PPV1) jelentős veszteségeket elsősorban az intenzíven tartott, korán tenyésztésbe fogott, nagyüzemi sertéstenyészetekben okoz. Főként az első vemhességük idején fertőződött kocasüldők szaporodásbiológiai rendellenességekben megnyilvánuló (pl. halvaszületés, mumifikáció) és a kocák visszaivarzását okozó betegsége.

Talajművelési ABC (IX.): vetés

A vetés módját meghatározhatja, hogy milyen művelési rendszerrel dolgozunk. Fontos, hogy vetéskor ne romoljon a talaj kialakult állapota - ha sikerül rajta javítani, az mindenképpen előnyös. Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvének a vetésről szóló részét tesszük közzé.

A tehenészeti veszteségek mérséklésének lehetőségei (I.)

A nagyobb tejtermelésre irányuló sikeres genetikai szelekció által a '60-as évekhez képest az Egyesült Államokban közel megduplázódott a holstein-fríz állományok tejtermelése, és ma már eléri az évi 11 ezer kilogrammot. Hasonló javulás következett be hazánkban is. Eközben a tehenek szaporodásbiológiai teljesítménye csökkent: nőtt az üresen álló napok és az egy vemhesülésre jutó termékenyítések száma is.

Megvan hazánkból ki dolgozik a nemzetközi talajinformációs rendszer kialakításán

A Földművelésügyi Minisztérium felkérte az MTA ATK TAKI-t, hogy hivatalosan képviselje Magyarországot a talajinformációs intézetek nemzetközi szervezetében. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete keretében működő Európai Talajpartnerség Tóth Gergelyt, az intézet tudományos tanácsadóját választotta a szervezet kutatási és fejlesztési pillérének társelnökévé.