Back to top

Talajművelési ABC (III.)

A közelmúltban jelent meg Birkás Márta Talajművelési ABC című könyve, amely a szerző 2010-ben kiadott Talajművelők zsebkönyvéhez hasonlóan arra vállalkozik, hogy segítsen a talaj művelőinek nap mint nap adódó gondjai enyhítésében. A mostani cikkben a talajvédelemről szóló részt közöljük, azon belül is a talajtakarást taglaljuk részletesebben.

Talajfelszín

A talajszelvény legfelső, a levegővel közvetlenül érintkező része, amely leginkább kitett az időjárási és gazdálkodási tényezőknek.

1. fotó: Időjárási elemeknek kitett, takaratlan felszín aratás után
1. fotó: Időjárási elemeknek kitett, takaratlan felszín aratás után
A csapadék rombolja a szerkezetet, eliszapolja, a hő szárítja, kérgesíti, a szél szárítja és el is sodorhatja. A taposási kár a felszínen szembetűnő, azonban a mélyebb rétegekre is kiterjed. A feltalaj állapota az alsóbb rétegek kímélése érdekében is figyelmet kíván. Tenyészidőben a védelem a növényállománytól függően jó vagy gyenge; közismerten jobb a védőhatása a sűrű vetésű növényeknek, gyepeknek. A talaj kiemelt védelemre szorul a kritikus időszakokban, különösen aratás után nyáron (1. fotó) és a tavaszi vetést követően. A felszín alakja – egyenes, hullámos, bakhátas stb. – termesztési célt szolgál, ugyanakkor befolyásolja a felszín alatti rétegek állapotát, nedvességforgalmát, biológiai tevékenységét. A felszín borítottsága – élő növényekkel, élettelen növényi maradványokkal, e célra készített anyagokkal – a termesztéstechnológia része lehet (pl. kertészeti termelésben), ugyanakkor a talaj védelmére is használ. A talajvédelem rövid és hosszú távú feladatát, a klíma szélsőségei ellenére, a szükségesnél kevesebben értik és teljesítik. A talaj az úgynevezett kritikus időszakokban leginkább kitett az időjárási hatásoknak. Nyáron, aratás után a növények zúzott és szétterített szár- és szalmamaradványa a talaj védelmére használható fel. A tenyészidőn kívüli felszíntakarás előnyei:

2. fotó: Aratás után 2 nappal lazított talaj felszíne
2. fotó: Aratás után 2 nappal lazított talaj felszíne
• a nedvességveszteség csökkentése,

• a legfelső talajréteg védelme a klímatényezők ártalmától,

• a kedvező biológiai tevékenység fenntartása, előmozdítása,

• a művelhetőség javulása.

Meggondolandó: A napjainkban mind több kritikus időszak a talaj folyamatos védelmére irányítja a figyelmet. A téli elporosodás kárát elfagyó (vagy csak összerogyó), ezáltal a talajra simuló zöldtrágyanövények borítása révén lehet enyhíteni. Ha talajlazításkor elegendő szalma maradt a felszínen, a borítás kellő védelmet adhat az áttelelés időszakára (2. fotó). A felszínvédelem szükségessége a takarási idő kitolására, a korai hőség és a csapadékhiány enyhítésére irányítja a figyelmet.

A talaj kritikus időszakai

Tanács: A talaj a kritikus időszakok alatt kiemelt védelemre szorul, ezért ilyenkor nem a megszokott, hanem a kímélő művelés eszköztárából kell  kármegelőző és kárenyhítő módszereket választani.

Azok a periódusok, amelyek alatt a minőségét és a benne zajló kedvező folyamatokat különösen veszélyeztetik a klimatikus jelenségek (hőstressz, esőstressz, ezek következményei, a kiszáradás, az eliszapolódás, a kérgesedés, a mohosodás). A nehézségek alapján felállított sorrend napjainkban: 1. nyári tarlófázis, 2. nyár végi vetés, 3. tavaszi vetés, 4. őszi művelés és őszi vetés, 5. áttelelés. A talaj nyári aratás után az árnyékolás megszűnése, a tarlómaradványok eltávolítása, az alapvető védőanyag hiánya miatt van kitéve leginkább a károsodásnak.

Felszíntakarás

Kármegelőző fogás kritikus időszakokban. Takaróanyagnak az aratással egy menetben (adapterrel) szecskázott és terített tarlómaradványok valók. A takarás hatásos arányát adott idényhez célszerű alakítani (táblázat, grafikon).

Tanács: A 3–8. fotók segítenek a szecskaméret ellenőrzésében.

Minél kedvezőtlenebb az időjárás, a talaj annál inkább védelemre szorul. Száraz idényben 55–60 százalék takarás esetén nagy biztonsággal előzhető meg a talaj kiszáradása és a hőstressz. Csapadékos idényben 45–55 százalék takarás szükséges a morzsaszétesés és az eliszapolódás megelőzésére.

A talajtakarás növényvédelmi vonatkozásai:

• A kedvező talaj-levegő-víz arány jó élőhely, a szalmaanyag az odú béleléséhez, az árvakelés zsenge zöldje jó táplálék.

• Fel kell készülni a rágcsálók betelepedésére. Legveszélyesebb a mezei pocok (Microtus arvalis). Ötéves vizsgálat alapján megállapítható, hogy számukra a bolygatatlan területek (erdőszél, csatornapart, lucernás, gyep stb.) jó élőhelyek. Aratás után a mélyebben lazult talaj, az elegendő táplálék (elhullott szemek, kalászok) és a friss árvakelés is a szaporodásukat segíti.

• A tarlóégetés; a mélyszántás gyakran elodázza a problémákat; a kórokozókat a növényen, annak fejlődésekor kell elpusztítani (a tenyészidő végén nem lehet), hogy ne maradjon fertőzési forrás. Egészségesen kell a növényt tartani a vetéstől a betakarításig (akár száraz vagy esős a tenyészidő). Ezen felül be kell tartani az önmaguk után nem termeszthető növények visszatérési idejét (vö. napraforgó visszatérési ideje a Sclerotinia miatt legalább öt év, mivel minden fajta fogékony).

• A kukorica után vetett búza védelme a felszínen hagyott szármaradványokon áttelelő képletek (peritéciumok) miatt kiemelt figyelmet kíván (9. fotó). A peritécium térfogatváltozása, ebből a fertőző aszkospórák környezetbe – levélre, kalászra – jutása a tavasszal váltakozóan nedves (párás) és száraz időszakban várható. A tavaszi levél- és a későbbi kalászvédelem költsége közel azonos és nagy (e két kezelés sem általános); enyhe és párás időjárás esetén előfordulhat, hogy 3–4 védekezésre lenne szükség. Amíg kevés a fuzáriumra rezisztens fajta, a legegyszerűbb megoldás a beteg szármaradványok aláforgatása, de legalábbis jó a talajba keverése a feltáródás érdekében.

Tanács: A gépválasztékban az egyik legfontosabb a szecskázó adapter. A minél kisebb zúzalék (a szárdarabok is megtörve) elérése – a könnyebb feltáródás okán – a kármegelőzés fontos
lépése.

• Nyáron, a mulcs alatt száraz időszakban is nyirkos talajban hamarabb kelnek a gyomok és jelentősen több is kel ki, mint a mélyebben bolygatott, lezáratlanul hagyott (kiszárított) talajban. Így kap jó esélyt a gazdálkodó a gyomok elpusztítására (ápolás művelőgéppel vagy vegyszerrel, ez utóbbi több mulcsot hagy).

• A nedvesség megkímélése nyáron, sok más előny mellett, a gyomok kelésre késztetését, a talaj gyommag-fertőzöttségének pontosabb ismeretét, az elpusztítás és a gyomkorlátozás lehetőségét kínálja.

• A kedvező talaj- és nedvességviszonyok révén a mulcshagyó alapozó művelést követően is több gyom kel, nemcsak nyáron, hanem enyhe őszi és tavaszi időszakban is. Ellenük a magágykészítés és a jól időzített posztkezelés vethető be.

Segítség a szecskaméret ellenőrzéséhez

7. fotó: Kukoricaszár
7. fotó: Kukoricaszár
8. fotó: Kukoricaszár, tépett
8. fotó: Kukoricaszár, tépett
9. fotó: Az ilyen helyzeteket el kell kerülni!
9. fotó: Az ilyen helyzeteket el kell kerülni!

 

 

Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket!

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/09 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A napelemes öntözéssel kapcsolatban végzett kutatást az ENSZ

Az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) új kutatása szerint a napenergiával működtetett öntözőrendszerek komoly előrelépést jelenthetnek a fenntartható vízhasználat növelése érdekében. A jelentés kiemeli, hogy az ezen elv alapján működő öntözőrendszerek megfizethető technológiát jelenthetnek a fejlődő országok kis- és nagyüzemi gazdálkodói számára.

Talajművelési ABC (XI.): növényi sorrend, talajművelés, talajjavítás

A növények az utónövény termésére és termesztéstechnológiai eljárásaira gyakorolt hatásuk alapján is rangsorolhatók. Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvéből ezúttal is alapvető fontosságú tanácsok közül válogattunk - ezúton is megköszönve a szerző és a kiadó hozzájárulását.

Talajművelési ABC (X.): Mit kell tudni a direktvetésről?

A művelés nélküli termesztést napjainkban nagy érdeklődés kíséri (pro és kontra). A közelmúltban jelent meg Birkás Márta Talajművelési ABC című könyve. Ezúton is megköszönve a szerző és a kiadó hozzájárulását, hetente válogatunk a könyv címszavai és tanácsai közül. Ezúttal a direktvetéssel ismerkedhetünk meg.

Talajművelési ABC (IX.): vetés

A vetés módját meghatározhatja, hogy milyen művelési rendszerrel dolgozunk. Fontos, hogy vetéskor ne romoljon a talaj kialakult állapota - ha sikerül rajta javítani, az mindenképpen előnyös. Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvének a vetésről szóló részét tesszük közzé.

Megvan hazánkból ki dolgozik a nemzetközi talajinformációs rendszer kialakításán

A Földművelésügyi Minisztérium felkérte az MTA ATK TAKI-t, hogy hivatalosan képviselje Magyarországot a talajinformációs intézetek nemzetközi szervezetében. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete keretében működő Európai Talajpartnerség Tóth Gergelyt, az intézet tudományos tanácsadóját választotta a szervezet kutatási és fejlesztési pillérének társelnökévé.

Talajművelési ABC (VIII.): magágykészítés

Hogyan készítsük elő a talajt a vetésre? Mik a magággyal szembeni követelmények? Milyen eszközökkel lehet elérni a legjobb eredményt a különböző tulajdonságú talajokon? Többek közt ezekre a kérdésekre talál választ Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvének most közreadott részéből.

Talajművelési ABC (VII.): tavaszi vetésű növények művelése

Tavaszi vetésű növények a tavaszi kalászosok, évelő pillangósok, olajnövények és gyökérgumósok, valamint a kukorica, amennyiben vetőmag-előállításra, étkezésre, szemes- és silótakarmánynak termesztik. A művelési rendszer nyári vagy nyár végi, őszi – esetleg késő őszi –, valamint tavaszi fázisokra oszlik. Ezeket közöljük most Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvéből.

Az EU országokban is súlyos gondot okoz a talajerózió

A talajerózió nagyon sokba kerül az európai gazdaságoknak. Az EU Joint Research Centre (JRC) tanulmánya szerint évi 1,25 milliárd euró értékű termény vész kárba, és ehhez járul a 155 millió eurós GDP-veszteség.

Talajművelési ABC (VI.): belvíz

Éppen aktuális, hogy Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvéből a belvízzel foglalkozó részt közöljük. A továbbiakban bemutatjuk a belvizek típusait, illetve a belvizes talajok művelésével kapcsolatos hasznos tanácsokat is találhatnak az érdeklődők.

A giliszták kedvelik a marsi talajt

Két fiatal földigiliszta az első bizonyíték arra, hogy a faj képes szaporodni a Marsról származó földben. Egy biológus fedezte fel őket egy marsi talaj szimuláció során. Ezek a kísérletek kritikus fontosságúak, mivel annak a lehetőségét vizsgálják, hogy képes lenne-e az emberiség életben maradni a vörös bolygón úgy, hogy megtermeli a saját élelmiszerét a marsi talajon.