A húsos som (Cornus mas) a somfélék családjába tartozó, egész Európában, így a Kárpátmedencében is elterjedt, 3-7 méter magasra növő cserje. A laza talajú erdőkben, cserjésekben él, a napos helyeket kedveli, árnyékban nem terem. Lassan növekszik, de jó körülmények között hosszú életű. A sárga virágok ernyőszerű csoportokban lombfakadás előtt február-márciusban nyílnak. A virágok sok pollent és nektárt tartalmaznak, így tavasszal a som az első mézelő növények egyike. Csonthéjas, piros, tojásdad alakú termése augusztus- szeptemberben érik, éretten kellemes ízű, szépen díszítő. Nyersen akkor a legízletesebb, ha már túlérett. A termesztett fajták gyümölcseinél nagy forma- és színgazdagságot (kerek, ovális, elliptikus, körte, bordó, viola, sárga, fehér, csíkos) fedezhetünk föl. A fája igénytelen, tősarjairól bárhova telepíthető, a téli hideget is jól tűri.
Érdekesek és beszédesek idegen nyelvű elnevezései. A német Kornelkirsche a latin cornus (szarv, szaru) szóból ered, ami kemény fájára utal, kiváló szerszámnyél készíthető belőle. A szó másik fele a gyümölcs küllemére utal, mert messziről a cseresznyére emlékeztet. Angol elnevezése a némethez hasonló: cornelian cherry, legelterjedtebb neve azonban többnyire egy szerűen csak cornel.
Több országban, többek között Ausztriában, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában is termesztik. Őshonos, régi növényünk, amit a helység- és családnevek is igazolnak (Somló, Somlyó, Som, Somos).
Manapság a kertekben és a közparkokban főként díszcserjeként ültetik, pedig igen értékes gyümölcsöt is terem, amelyből – különösen vadas húsok mellé való – kiváló lekvár készíthető. C-vita mintartalma magas, karotinban gazdag. Lekvár, szörp, dzsem, kompót, bor, pálinka készíthető belőle. Éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta szokás sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni. Borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Savanyítani is szokták, vadhúsból készült ételekhez tálalják. Korábban a házikertekben gyakori növény volt, ma már háttérbe szorult.
|
A vadkörte a somhoz hasonlóan sokfelé előfordul, gyakran együtt láthatjuk a két növényt. Rendszerint egy időben virágoznak: a vadkörték felhőhöz hasonlatos fehér koronái mellett szinte világítanak a sárga sombokrok. Utak szélén, felhagyott szőlőkben, gyümölcsösökben, legelőkön hagyás faként találkozhatunk a vadkörtével. Még az Alföldön (Kiskunfélegyháza, Nyárlőrinc, Ócsa környékén) is gyakori. A termőhely iránt nem igényes, egyaránt előfordul bükkösben, gyertyános tölgyesben, valamint erdőssztyepp környezetben, megtalálható karsztbokorerdőkben, száraz tölgyesekben, főleg erdőszegélyeken. |
Társak a tavaszban
