A díszes nappali gekkók 28 °C-os átlaghőmérsékletet és magas páratartalmat igényelnek. Elhelyezésük során könnyebbséget jelent, hogy más nappali gekkókkal ellentétben nem csak párban vagy egyesével, hanem csoportosan is tarthatók. Ennek azonban előfeltétele, hogy terráriumuk az állatok méretéhez képest legyen tágas, és hogy ne spóroljunk a tereptárgyakkal.
Táplálásukra az apróbb rovarok, elsősorban tücskök, legyek a megfelelőek, természetesen ásványi és vitamin-kiegészítőkkel kezelve. A nappali gekkók mindegyike kedveli az édes, puha gyümölcsökből, mézből, virágporból készített különböző nektárpótló pépeket. Csemegeként tekintenek továbbá a viaszmolylárvákra is. Az utóbbi két eleségtípust azonban csak módjával, kiegészítő jelleggel adagoljuk számukra az alapvető fontosságú rovareleség mellett. A gyümölcspépek és a viaszmolylárvák – bármennyire is kedvelt eledeleik – túlzott fogyasztása kalciumhiányos tünetek kialakulásához vezet, különösen a fiatal egyedeknél és a szaporodó nőstényeknél. Az utóbbiak nagy hasznát veszik, ha az eleségre szórt kiegészítők mellett olyan ásványianyag-forrást (szépia, mészgritt) is biztosítunk számukra, amelyet önállóan, igény szerint is felkereshetnek. A vizes és ásványi anyagos tálkákat úgy helyezzük el, hogy az állatok elérhessék őket anélkül, hogy a talajra kéne lépniük. Rendszeres, langyos vizes permetezésük nemcsak a kívánt páratartalom fenntartását, de itatásukat is segíti, hiszen némelyik egyed szívesebben fogyasztja az így kialakuló harmatot, mint a tálban felkínált vizet.
A díszes nappali gekkók a Washingtoni Egyezmény II. függelékének, illetve az EU-ban a „B” kategória hatálya alá tartozó, védett állatok.
A cikk Ferencz Balázs Rolandnak a Kistermelők Lapjában a közeljövőben megjelenő részletes írása alapján készült.