Back to top

Az őszi búza tápanyagigénye

Az őszi búza a hazai növénytermesztés egyik meghatározó növénye. Az évente mintegy 1 millió hektáron termesztett búza termésmennyisége, minősége és főleg a piaci értékesíthetősége alapvetően meghatározza a különböző nagyságú gazdaságok növénytermesztési ágazatának az eredményességét.

A hazai búzatermesztésnek már napjainkban is meg kell felelnie – és a jövőben ez még inkább így lesz – az egyre sokrétűbb és egyre igényesebb hazai piac mellett a külföldi vásárlók minőségi elvárásainak, hiszen a magyar búzatermésből – évjárattól függően – mintegy 0,5-2,5 millió tonnát exportálunk.

Jelentős változások történtek a magyar búzatermesztésben az elmúlt évtizedekben. Az 1980-as évek nyugat-európai országokkal versenyképes termésszintje nagyot csökkent az 1990-es és a 2000-es években (1. táblázat), miközben az agrotechnikai hiányosságok és a klímaváltozás miatt a termésingadozás jelentős mértékben nőtt, mintegy a háromszorosára. Kedvező fordulat következett be a 2010-es években, ami a jobb genotípusoknak, a nagyobb inputfelhasználásnak, a gondosabb agrotechnikának tulajdonítható. Az elmúlt 8 évben (2010–2017) a búza országos termésátlaga hektáronként 4628 kilogrammra nőtt (ezzel megközelítve az 1980-as évek átlagát), valamint a termésingadozás is mérséklődött.

Tartamkísérleteink kiterjedt, több, mint 30 éves adatbázisának feldolgozásával és elemzésével megállapítottuk, hogy a búza termesztéstechnológiája jelentősen befolyásolja a környezeti- ökológiai tényezők termésmennyiségre gyakorolt hatását (1. ábra). Kutatási eredményeink szerint extenzív technológia alkalmazásakor az évjárati és talajtani tényezők termésre gyakorolt hatása meghatározó (60%) volt, míg a tudatosan befolyásolható agrotechnikai elemek hatása meglehetősen marginálisnak bizonyult. Ezzel szemben intenzív technológia alkalmazásával jelentősen mérsékelni lehetett a környezeti tényezők negatív hatásait: ekkor az időjárás és a talaj terméseredményre gyakorolt hatása együttesen is csak 25 százalék volt. Sajnos teljesen eliminálni nem tudjuk az ökológiai tényezők kedvezőtlen hatásait, de jelentősen mérsékelhetjük azokat. A többi tényező (trágyázás 30%, fajtaválasztás 20%, növényvédelem 15%) optimalizálásával pedig lehetséges, hogy mi magunk, tudatosan irányítsuk a búzatermesztés eredményességét.

Az agrotechnikai tényezők közül kiemelkedő jelentősége van az őszi búza trágyázásának. A búza szakszerű trágyázásában feltétlenül ismernünk kell a felvett növényi tápanyagok mennyiségét, a búza tápanyagfelvételének ütemét, a fajlagos (100 kg fő- és melléktermékre vetített NPK-szükséglet) és a területi (kg/ha) igényt. A búza a makroelemekből (nitrogén, foszfor, kálium) veszi fel vegetációs periódusa során a legnagyobb mennyiséget. Ennek mértéke 50-200 kg/ha között változhat elemenként, ami magába foglalja egyrészt a talajból, másrészt az általunk kijuttatott trágyából felvett összes tápanyag mennyiségét (2. táblázat).

A mezoelemekből (kalcium, magnézium, nátrium, kén) felvett mennyiség jóval kisebb, 10-30 kg/ha/elem között változik. A legkevesebbet a mikroelemekből vesz fel (kiemelkedő jelentőségű a Cu, azonkívül ide tartozik a Fe, a Mn, a Zn, a B és a Mo, 0,01-2,5 kg/ha/elem mennyiségben). A tápelemek talajból és különböző trágyaféleségekből felvett összes mennyisége az őszi búzánál elérheti a 400-600 kg/ ha-t, ami egyértelműen bizonyítja a növény jelentős tápanyagigényét.

A búza a tenyészideje során eltérő ütemben veszi fel a tápanyagokat (3. táblázat). A makroelemek tápanyagfelvételi dinamikája jelentős eltéréseket mutat. Az őszi búza őszi N-igénye mérsékelt (~15%). A N-felvétel legfontosabb és egyben legkritikusabb szakasza a tavaszi bokrosodás és a szárbaindulás (45% felvétel). A N-felvétel még ezt követően is jelentős lehet megfelelő vízellátottság esetén, mivel kalászoláskor a nitrogén további 15 százalékát, az azt követő fenofázisokban pedig újabb mintegy 20 százalékát veszi fel. Ez feltétlenül indokolttá teszi a búza megosztott tavaszi N-fejtrágyázását. Ettől eltér a foszfor-felvétel dinamikája. Ősszel csak kismértékű, de a gyökérfejlődéshez és az átteleléshez rendkívül fontos a foszfor felvétele (~10%), majd kora tavasszal erőteljessé válik (~55%). Ahhoz, hogy ekkor felvehető foszfor álljon a búzaállományok rendelkezésére, már ősszel ki kell juttatnunk a foszforműtrágyát. Jelentős P-felvétel történik még a generatív fenofázisokban (kalászolás-virágzáskor ~25%).

A búza korai fenofázisaiban a legintenzívebb a kálium felvétele, ami ugyancsak az őszi kijuttatást indokolja. Ősszel a kálium teljes mennyiségének ~25 százalékát, kora tavasszal pedig további ~73 százalékát veszi fel a növény. A későbbi fenofázisokban már nem K-felvétel, hanem K-leadás történik.

A búza okszerű tápanyagellátásához ismernünk szükséges a fajlagos NPK-igényét, ami a többi termesztett növény igényével összehasonlítva jelentősnek mondható (4. táblázat). A kísérleti eredményeink felhasználásával meghatározott területi NPK-trágya-mennyiségek (kg/ha) széles intervallumban helyezkednek el, mert az értéküket jelentősen módosíthatják az ökológiai feltételek (talajtípus, időjárás), a termesztett fajta vagy hibrid, valamint a többi agrotechnikai elem intenzitása. Ezek között a tényezők között jelentős kölcsönhatások mutathatók ki, amiket az általunk végzett tartamkísérletekben kitűnően lehet tanulmányozni. Ezek közül a teljesség igénye nélkül is csak néhánynak a bemutatására van lehetőségünk.

A szántóföldi növények víz- és tápanyagellátása szoros összefüggést mutat. A legtöbb termesztett növénynél a kedvezőbb vízellátás (csapadékos évjárat) általában jobb tápanyaghasznosulást mutat. Az őszi búza esetében azonban tartamkísérleteink eredményei azt bizonyítják, hogy a bikultúrás (kukorica elővetemény) és a trikultúrás (borsó elővetemény) vetésváltásban átlagos vízellátottságú években hasznosul a legjobban a trágya, és ilyenkor kapjuk a legkedvezőbb terméseredményeket (5. táblázat). Optimális trágyaadag esetén (Nopt +PK) a termésmaximum bikultúrában 8029 kg/ha, trikultúrában pedig 8600 kg/ha volt. A borsó elővetemény kedvező hatása még optimális trágyaadagnál is megmaradt, és eközben jóval kevesebb műtrágya használatával lehetett realizálni. A legkisebb terméseket (bikultúrában 5419 kg/ha, trikultúrában 6190 kg/ha) a csapadékos évjáratban kaptuk, ami döntően a búzaállományok korai és jelentős mértékű megdőlésére, valamint jelentős növényvédelmi problémákra vezethető vissza.

A különböző búza genotípusok között jelentős eltérések állapíthatók meg, egyrészt természetes tápanyag-hasznosító képességükben (a műtrágyázás nélküli kontroll kezelésben elért termés), másrészt a trágyahasznosító képességükben (a trágyázás hatására kapott terméstöbblet és az Nopt+PK adag nagysága), harmadrészt pedig a realizált termésmaximumokban. Több, mint 30 éves tartamkísérleteink 2017-es eredményei azt bizonyítják, hogy a búzafajták természetes tápanyag-hasznosításában jelentősek a különbségek (2. ábra). A kontroll kezelés terméseredménye 2,9-6,6 t/ha között változott, azaz a differencia – azonos ökológiai és agrotechnikai feltételek mellett – 3,7 t/ha volt. Hasonlóan jelentős különbségek állapíthatók meg a vizsgált genotípusok között a termésmaximumok esetében. Tavaly a legnagyobb terméseredmények 5,3-9,4 t/ha között változtak (a különbség 4,1 t/ha volt). Különbségeket lehetett megállapítani az Nopt+PK trágyaadagokban is. Közel hasonló termést (8,0 t/ha) értek el a különböző genotípusok N=90- 120-150 kg/ha +PK adaggal, ami eltérő trágyahatékonyságot bizonyít.

Az agrotechnikai tényezők szoros kölcsönhatását bizonyítják a trágyázás és a növényvédelem közötti interakciók, mind bikultúrás, mind trikultúrás vetésváltásban. Tartamkísérleteink eredményei azt bizonyítják (6. táblázat), hogy hiányos tápanyagellátás esetén minimális jelentősége van a növényvédelem intenzitásának és szintjének, tehát az extenzív és intenzív növényvédelmi technológiák terméseredménye között bikultúrában 280 kg/ha, trikultúrában pedig 420 kg/ha terméstöbbletet mértünk. Intenzív optimális trágyázás viszont elképzelhetetlen intenzív optimális növényvédelem nélkül. Az átlagosnál egyébként jobb kórtani tulajdonságú GK Csillag fajtánál Nopt+PKtrágya- kezelésben az intenzív növényvédelmi technológia terméstöbblete a két vetésváltásban 2200 kg/ha, illetve 1400 kg/ ha volt.

Összességében tehát megállapítható, hogy a búza trágyázása kulcsfontosságú technológiai elem a termés növelése érdekében. A búza tápanyagigényes és a trágyázásra jól reagáló növény. A trágyázás hatékonyságának növelésekor figyelembe kell venni a fajlagos és a területi trágyaigényt, a harmonikus NPK-ellátást, valamint a búza tápanyagfelvételi dinamikáját. Ezen túlmenően a trágyázás és a környezeti tényezők (időjárás), a trágyázás és a genotípus (fajtamegválasztás), a trágyázás és az agrotechnikai elemek (növényvédelem stb.) kölcsönhatásai is befolyásolják a trágyázás hatékonyságát. Meggyőződésünk, hogy ezen tényezők figyelembe vételével a búza trágyázásának agronómiai és ökonómiai hatékonysága tovább javítható, ami segíti a búzatermesztés jövedelmezőségét.

Pepó Péter

Debreceni Egyetem
MÉK Növénytudományi Intézet

Vad Attila

Debreceni Egyetem
AKIT Debreceni Tangazdaság és Tájkutató Intézet

A publikáció elkészítését a GINOP-2.2.1-15-2016-00021 számú projekt támogatta.

 

Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket!

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/10 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A héten bárhol lehetnek zivatarok

Péntekig meleg, záporos, zivataros időre számíthatunk, ugyanis délies áramlással viszonylag nedves, labilis rétegződésű léghullámok érkeznek fölénk, de országos áztató eső nem valószínű. A hét végétől északkelet felől szárazabb légtömeg áramlik térségünkbe. A magas páratartalom kedvez a gombás betegségségeknek.

Növényvédelmi előrejelzés – a csapadékkal megjönnek a járványok

A május közepéig tartó meleg és száraz időjárás elsősorban a kártevők szaporodásának kedvezett, most a csapadékosabb időszak pedig a betegségeknek. Ha beválnak a meteorológiai előrejelzések, több növénykultúrában járványveszélyes helyzet alakul ki.

Mentik a gesztenye- és hársfákat

Folytatódik a dél-Zalában a hárs- és gesztenyefák injektálásos védelme. Az eljárás során a szakemberek felszívódó rovarölő szert juttatnak a fák nedvkeringésébe.

Ezt kell tudni az új repcebetegségről

A Vas és Zala megyében feltűnt repcebetegség nem ismeretlen a káposztatermesztők körében. A káposzta plazmodiofórás gyökérgolyvája savanyú talajokon fordul elő, hazánkban nem számít a gyakori betegségek közé, de vegyszeres védekezés nem lehetséges ellene. A betegségről Virág Attila, a Rapool déli régiójának vezetője beszélt az Arysta LifeScience rádpusztai növényvédelmi tanácskozásán.

Olaszország nem védte meg Európát

Az Európai Bizottság pert indít Olaszország ellen amiatt, hogy az olasz hatóságok nem tartották be a hatályos előírásokat, és nem intézkedtek időben a Xylella fastidiosa karantén baktérium Puglia tartományból történő továbbterjedésének megelőzése érdekében.

Arzénmentesítő mohák

A Stockholmi Egyetemen végzett kísérletek kimutatták, hogy a mohák hatékonyan képesek kivonni az arzént. A felfedezés környezetbarát megoldást tesz lehetővé a víz arzéntól való megtisztítására, mely főleg a bányászati tevékenység miatt okoz problémát.

Vigyázzunk az elöregedett szálastakarmánnyal!

A kalcium és a foszfor a szervezet úgynevezett makroelemei közé tartozik. Ezeknek az elemeknek a nagy részét az állatok táplálása során ki kell egészíteni, mivel a takarmányokban nincs meg az állatok szükségletének megfelelő mennyiség, hiányuk ugyanakkor csökkent termeléssel, esetleg betegségek kialakulásával jár.

Beérett az úttörő biogazdák vállalkozókedve

A biogazdálkodás egy életforma, napi szinten együtt kell élni és foglalkozni a növényekkel, a talajjal, a környezettel. Ebben a gazdálkodási formában Bíró Zsigmond vállalt úttörő szerepet, és az ezredforduló évében lett az első biogazdálkodó Földesen.

Növényvédelmi előrejelzés – veszélyben a szőlő

Az eddigi, átlagosnál jóval melegebb időjárásban rohamosan fejlődött minden növény kertjeinkben és ültetvényeinkben – leglátványosabban talán a szőlő, egyes fajták már a fürtmegnyúlás stádiumába jutottak –, az intenzív fejlődés velejárója azonban, hogy a kórokozók is megtalálják kedvező életfeltételeiket.

Európába is eljuthat a mindent elpusztító kártevő

Afrikában már óriási károkat okoz az őszi sereghernyó, de az előrejelzések szerint Európába is eljuthat. A falánk kártevő egyáltalán nem válogatós: közel 80 növényfaj szerepel az étlapján, de leginkább a kukoricát, rizst, cirokot, gyapotot és egyes zöldségféléket károsítja.