Back to top

Talajművelési ABC (IV.): mechanikus pocokvédelem

A talajban lévő víz megfagyása, attól függően, hogy milyen a szemcseösszetétel, különböző módon hat a talaj szerkezetére. Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvéből a fagyhatásra vonatkozó részletet, illetve a mezei pocokkal szembeni védekezés lehetőségeiről szóló írást közöljük.

Fagyás, olvadás

A talajban lévő víz megfagyása, amely ~9 százalék térfogat-növekedést és nagy feszítőerő-fellépést von maga után. A fagyhatás függ a talaj szemcseösszetételétől, nedvességétől és az átfagyás sebességétől. A durva szemcséjű homok szerkezetét a fagy nem módosítja, ellenben a vályog- és agyagtalajokban némi lazulást, ezen felül többnyire nemkívánatos szerkezetaprózódást idéz elő.

1. fotó: Az áttelelésre alkalmas kisebb felületen kevesebb por képződik, tavasszal egyenletesen szikkad, az időjárásnak kitett felszíni réteg alatt egyformán nedves marad
1. fotó: Az áttelelésre alkalmas kisebb felületen kevesebb por képződik, tavasszal egyenletesen szikkad, az időjárásnak kitett felszíni réteg alatt egyformán nedves marad
A lassú átfagyás esetén nagy jégkristályok képződnek, aprózó hatásuk gyengébb; gyors lehűléskor sok apró jégkristály keletkezik, a nyomóerejük összeadódása révén aprózó hatásuk erőteljes.

Tanács: Áttelelésre a kisebb felület alkalmas, akkor ugyanis kisebb felületet érint a fagy által generált elporosodás (1. fotó).

A fagyok fizikai hatása szembetűnő, mégsem olyan kedvező, mint a biológia morzsaépítés. Az ismétlődő fagyás és olvadás hatására a feltalajban előbb a nagyobb, majd a kisebb pórusokból is elpárolog a víz. Mivel az alsóbb rétegekből érkezik utánpótlás, a párolgás enyhe, szeles napokon folyamatos (bár a veszteség szerencsésen kisebb, mint nyáron). Ezért nem tanácsos őszi szántáskor nagy vízvesztő felületet hagyni.

Tanács: Tudni kell, a fagy a
legfelső talajréteg (~2 cm)
elporosítása miatt inkább
kárt okoz. Ezért csapadékos
vagy száraz őszi időszakban
kevésbé rögösítő művelést
ajánlott végezni.

Fagymorzsa

2. fotó: A „fagyhatás” nem terjed ki a rögök belsejére, a szántás előtt/alatt összeállt állapot nem javul tavaszig
2. fotó: A „fagyhatás” nem terjed ki a rögök belsejére, a szántás előtt/alatt összeállt állapot nem javul tavaszig
A váltakozó fagyás és olvadás révén létrejött szerkezetmódosulás. A klasszikusok igen kedvezőnek ítélték a fagyok omlasztó, porhanyító hatását. Valójában a rögös-szalonnás állapotú vályogtalajokon a fagyok után 55–65 százalék aprómorzsa (0,25–2,5 mm) és 35–45 százalék por (<0,25 mm) frakció alakul, agyagtalajokon a többnyire 60–70 százalék apró morzsa és 30–40 százalék porfrakció keletkezik a hantok felszínén, a hantok belseje pedig alig módosul. Az ősszel összeállt talaj a szalonnás hantokban változatlan marad (2. fotó).

Mezei pocok (Microtus arvalis)

Emlős, a rágcsálók rendjébe, a hörcsögfélék családjába tartozó állatfaj. Szeőke Kálmán cikke alapján (Növényvédelem, 2013. 2. szám) gradációra hajlamos kártevő, nagyon szapora és nagyon falánk. Túlszaporodása a számára kedvező körülmények (száraz időjárás, táplálékbőség és háborítatlanság) esetén következik be. Az időjárást (mivel adott) nem lehet befolyásolni, de a táplálékbőséget, az élőhelyet, a háborítatlanságot igen.

Alapvető, hogy az árokpartok, legelőterületek vagy évelő pillangósok ne lehessenek a pockok háborítatlan rezervátumai. Ilyen területeken a pockot egész évben agrotechnikai, mechanikai eszközökkel irtani kell, mert innen települ be az őszi és a tavaszi kelésű növényállományokba. Korábban úgy tartották, hogy a pocok inkább a nyílt területek, szántók, rétek lakója, ugyanakkor mocsaras réteken is előfordulhat (belvízzel elöntött cukorrépaföldön a víztől 30 cm-re is észleltek járatokat).

Mezei pocok (Microtus arvalis)
Mezei pocok (Microtus arvalis)
A leírások szerint a talajban 20–30 centiméter mélységben ássa a járatokat. A 2014–2016- os években művelt területeken úgynevezett központi, bélelt kamrát – ahonnan sugarasan ágaznak ki a járatok – ennél mélyebben lehetett felfedezni. Vagyis a pocok a szokásos művelés alatt talált biztosabb búvóhelyet.

A pocok nem alszik téli álmot. Megfigyelték, hogy a hótakaró alatt is aktív, hosszú folyosókat ás. Amikor télen nincs hó, a talajfelszínen alakít ki csapásokat a vetett növények (búza, repce) gyorsabb elérése érdekében. Tavasztól őszig szinte minden szántóföldi növényben kárt tesz. A repcékben széles gócos pusztítást végez, a kalászosok szalmáját kisebb darabokra rágja szét (vélhetően nem csak a kalász és a szem elérése érdekében, hanem a szárban lévő nedvesség miatt is). A kukorica és a napraforgó talajhoz közeli szárrészét akár 30 centiméter magasságig lehámozza. A cukorrépa gyökerébe mélyen belerág, előfordul, hogy a rágott nyílás része a föld feletti csapásnak.

Korábban, mérsékelt előfordulásuk idején azt tapasztaltuk, hogy a mélylazítás rontja az életterüket, vagyis a lazított tábláról visszavonultak a bolygatatlan területekre. Az esős idényeknek (pl. 2010-ben) szerepe volt a számuk visszaesésében, ám a következő száraz évtől folyamatossá vált a szaporodásuk. A bolygatatlan fasorokban, árok- és csatornapartokon idényről idényre nőtt a lakott lyukak és a járatok száma. Súlyos gazdasági kár esetén (pl. 2014-ben) a védelem számos eszközét kellett bevetni a mezei pocok ellen.

A művelési tartam- és tarlóművelési kísérletben szerzett tapasztalatok:

Tanács: Ha összeomlik a
pocokpopuláció, akkor is fel
kell készülni a következő
lehetséges gradációra, több
tapasztalat birtokában s előrelátóbban. A lehetséges
klíma eredetű károkat (a
pocokveszély is idetartozik)
minden termelőnek időben
meg kell ismernie, megtanulni a kárcsökkentés változatos módszereit.

A talaj mélyebb bolygatása kisszámú egyed esetén hatásos. Ha túl nagy a számuk, kell az élettér, ekkor az esők miatt a nedves vagy nyirkos, könnyen vájható szántott talaj kifejezetten kedvező számukra. A talajba aláforgatott kalászokat, szemeket a pocok gyorsan megtalálja. Hasonló tapasztalat volt lazított talajon is. A művelt területen 10 nap elegendőnek bizonyult a járatok újraépítéséhez.

A szántás számos pockot megzavart, azonban gyorsan nyomuk veszett a lazult talajban. Vagyis a forgatás vagy a lazítás zavaró tényező az élőhelyen, de a hatásos irtáshoz nem elegendő. Az elmunkált felszín (szántott vagy lazított) kevésbé volt kedvező az elmunkálatlannál a pocok számára.

Különbség volt a nyári és az áttelelés előtti viselkedésükben.

Nyáron a kis ellenállású (vagyis elmunkálatlan szántás és lazítás), élelemben gazdag (gabonatarlók, aláforgatott élelemmel) talajt részesítették előnyben. A bolygatatlan talaj (szalmával takart vagy takaratlan) élőhely tekintetében háttérbe szorult, amint a közelben megjelent a lazább, számukra kedvezőbb változat.

Áttelelés előtt az élelem volt a döntőbb. A napraforgó- és kukoricatáblákon bőven maradt élelem, a szántás sem bizonyult zavaró hatásúnak. Ősszel a beázott, ülepedett talajt (tárcsázott, direktvetett talaj) is előnyben részesítették, különösen a búza teljes körű kelése után.

Nagy pocokpopuláció esetén a szántás némileg gyérít (ha az ekevas elé kerül az állat), de inkább csak zavar, úgy, mint a legalább 50 centiméter mély lazítás. A szántás a teljes szelvény átmunkálása ellenére sem zavar jobban, mint a lazítás. Ám súlyos helyzetben a zavarás eszközét is be kell vetni a kártevő ellen.

Mezei pocok kára napraforgó-elővetemény után vetett búzában
Mezei pocok kára napraforgó-elővetemény után vetett búzában
A pocok elleni védelmet az élettérrontással célszerű kezdeni és szükség esetén a kémiai védelem eszközével élni.

Az élettérrontás lehetőségei:

Az élettérzavarás összekapcsolható a talajállapot-javítással ott, ahol előző ősszel nedves talajon szántottak és a talajban súlyos kárt (gyúrás, kenés, talptömörítés) okoztak.

Erősen ülepedett, kötött talajokon az erős rögösség elkerülése érdekében nem szerencsés az első menettel elérni a kívánt mélységet. Az első menettel 30–35 centiméterig célszerű lazítani (súlyos ülepedés esetén 25 cm körül), egyben egyenletes, nem túltömörített felszínt kell hagyni. A 40–45 vagy 45–50 centiméter tervezett lazítási mélységet 3–4 hét elteltével célszerű elérni.

Mezei pocok kártétel napraforgószáron
Mezei pocok kártétel napraforgószáron
A két lazítás közötti időben a lazult talajba visszatelepülő pocok életterét a 2. lazítás újra zavarja. E megoldásnak a két lazítás közti időben hulló sok eső, illetve a költség is határt szabhat (bár a 30–35 cm lazítás üzemanyag-költsége 70 százaléka az ugyanilyen mélységű szántásénak; erős ülepedés esetén is legalább 15–20 százalék a megtakarítás). A 2. lazításnak a már némileg lazultabb talajon kisebb a hajtóanyagigénye és költsége. Ez a megoldás időigényes és jó szervezést kíván.

Az első lazítás akár aratás után 1–2 napon belül is elvégezhető, de ezt a beavatkozást sekély hántásnak kell követnie. A második lazítást pedig jól időzítve, 4–6 héttel később (igazítva a gyompusztításhoz) lehet elvégezni.

A báláztatási, szállítási késedelmek, a zavartalanság, az üde zöld árvakelés a tarlókon a pocok szaporodását segítik, túlélési esélyeit növelik (miközben a gyomok is magot érlelnek).

Meggondolandó T-fák kihelyezése az őszi munkák befejezése után a repce- és a kalászos, valamint a lucernaföldekre a ragadozó madaraknak.

Az erdőszélek, fasorok, csatornapartok és minden nem bolygatott, a termelő táblák körzetében lévő helyek folyamatos ellenőrzése (és védelme) ajánlott.

Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket!

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/10 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kis növények, nagy előnyök

Pillangósok, madáreleségek, cirok- és fűfélék, talajjavító készítmények és forgatás nélküli talajművelő eszközök kerültek terítékre a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság Karcagi Kutatóintézetének „Alternatív növények, alternatív talajművelés, talajkondícionálás” című konferenciáján.

Fontos talajaink egészsége

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara hiánypótló talajtani rendezvénye azt a felismerést hozta létre, hogy bár a talaj szerepével, fontosságával a legtöbben tisztában vannak, mégsem helyeznek elég hangsúlyt annak védelmére. Pedig a talaj létfontosságú, és nem csak a mezőgazdaság szempontjából.

A föld gondozása volt a téma a NAK szakmai rendezvényén

Szakmai rendezvényre invitálta a térségi gazdákat, falugazdászokat a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kedden Jászberénybe. A NAK Akadémia szervezői ez alkalommal a termőföld gondozásának technikáját, technológiáját mutatták be az ingyenes program alkalmával.

Hatékony cellulózbontás és gombák parazitálása tarlóhántáskor

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy létezik-e olyan készítmény, amely egyszerre gyorsítja a cellulóz bontását, kedvezően hat a talajbiológiára, a növények tápanyag-utánpótlására és egyúttal korlátozza a talajban a növényi kórokozókat is? A szakemberek utánajártak a dolgoknak.

Talajtani vándorgyűlés

Pécsen rendezik a Talajtani Vándorgyűlést augusztus 29. és szeptember 1-je között, az utolsó napon a Villányi borvidéken tartanak majd terepi napot.

A haszonnövényeket is megviseli a hőség

Korszerű technológiával, fajtaválasztással és bőséges öntözéssel is csak nehezen tudnak védekezni a zöldség- és növénytermesztők a nagy meleg ellen, hogy megakadályozzák a minőségromlást - közölte a FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke az MTI megkeresésére.

Talajtani kiskáté

Talajvizsgálat alapján, s nem naptár, hanem talajállapot szerint műveljük a termőföldet – hangzott el a Vaderstad Kft. szántóföldi gépbemutatóján. A Szabadbattyán határában tartott rendezvényen mozgó és álló eszközökkel ismerkedhettek a résztvevők.

Talajművelési ABC - Tarlómaradványok kezelése

Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvéből folytatjuk a tarlóápolásról szóló rész közreadását. Ezúttal a tarlómaradványok kezelését, eltávolítását, illetve azok védő hatását taglaljuk.

Talajművelési ABC – Tarlóápolás

Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvből szemlézünk, ezúttal a nyári aratás befejezéséhez közeledve a tarlógondozás és -ápolás kerül a fókuszba.

Klímaváltozási stratégiák: több figyelmet érdemelne a talaj

Miközben a klímaváltozás megvámolja a mezőgazdaságot, a földhasználat pedig a bolygó felmelegedését segíti elő, a döntéshozók klímastratégiájában még mindig csekély figyelem jut a talajoknak.