Sötét barnászöld, bársonyos leveleiken világosabb vörös vagy zöld az erezet, mellettük hosszú szárakon a fehér virágfürtök. Könnyen beszerezhető, lakásban is egyszerűen tartható hálás szobanövények, igaz, az alakjuk akkor lesz igazán szép, ha fölülről kapják a fényt, vagy gyakran forgatjuk őket.
A hazai kereskedelemben leginkább két faj – a szumátrai ékszerorchidea (Macodes petola) és a bársonylevél-orchidea (Ludisia discolor) – kapható. Az első páraigényesebb, emiatt lakásban való tartása kissé nehezebb. A második viszont sokkal kevésbé érzékeny, róla szólok most bővebben.
A Ludisia discolornak több változata is létezik. Télen fejlődő virágait érdemes hagyni kibontakozni, mert – különösen ha sok van belőlük – nagyon látványosak a sötét levelek fölött, édeskés illatuk betölti a szobát. Ha szeretjük ezt, akkor virágzó példányt vásároljunk, mert sajnos nem minden változat illatos.
Az egyetlen fajból álló nemzetség (Ludisia) tudományos nevének eredetét nem ismerjük. A discolor fajnév kétszínűt jelent, nyilván a levelek eltérő színű erezete miatt.
Őshazája Kelet-Ázsia. Új-Guinea, Borneó és más távoli tájak esőerdeinek avarszintjében él, hatalmas fák tövében, mélyárnyékban, nedves, párás, de nem pangó vizes környezetben. Vaskos, húsos gyökerei és szárai sok vizet raktároznak. Átültetéskor ezek kissé nehezítik a dolgunkat, mert meglehetősen törékenyek, vizes talajban pedig gyorsan rothadnak. A kereskedelemben kapható orchideaföld megfelelő a számára, mivel abban a kéreg mellett sok tőzeg vagy más szerves anyag is található. Ez a levegős, mégis jó víztartó közeg helyettesíti a nagy fák alatt képződött porózus, tápanyagban szegény, kissé savas kémhatású lombföldet. Ültethetjük szobapáfránnyal együtt, inkább szélesebb mint mély cserépbe, jó társnövényei egymásnak. A közege soha ne legyen száraz, de ne is álljon a vízben! Különösen jól érzi magát világos fürdőszobában vagy konyhában a párásabb levegő miatt, bár mint minden orchideának, szellőztetésre, légmozgásra is szüksége van. Szobában érdemes a cserepe alá és köré nedvesen tartott agyaggranulátumot tenni. De e nélkül sem sínyli meg a szárazabb levegőt, ha odafigyelünk az öntözésére. Nyáron a kertbe vagy a teraszra is kitehetjük, ott egészségesebben fejlődik. Csakis árnyékba való, egy rávetődő kósza napsugár is könnyen megégeti a leveleit. Akár szeptember végéig kint maradhat védett helyen, a 16-18 °C-os hőmérséklet még nem árt neki.
Nem tápanyagigényes, tavasztól virágzásig elég kéthetenként orchideatáppal megöntözni. Ha nem akarjuk, hogy nagyon elterebélyesedjen és megnyúljon, évenként egyszer érdemes megmetszeni. Késő ősszel jelennek meg a bimbói, lassan fejlődnek, és a hőmérséklettől függően másfél-két hónapig is elhúzódhat a virágzása. Közvetlenül elnyílás után kurtítsuk vissza, ha szükséges, mivel mindig az az évi hajtások csúcsán virágzik. A levelek fölött félcentis csonkot hagyva vágjuk vissza a hajtásokat. Tavasszal kihajt, és minél több egészséges új hajtást hoz, annál több virág fejlődik rajta a következő évben karácsony táján.
A levágott hajtások az alsó levelektől megtisztítva és vízbe állítva néhány hét alatt meggyökeresednek.
Szobában tartva érdemes hetenként kissé elfordítani, hogy minden részét egyformán érje a fény. Ha ezt nem tesszük – bármennyire is árnyéktűrő – hajtásai és virágszárai a fény felé dőlnek.
Fotók: szerző és a Flora Dania felvételei
