A Bock család több mint másfél évszázada, immáron kilenc nemzedékre visszamenően foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, ám hiába a felhalmozott tapasztalat és tudás, mind a mai napig érhetik meglepetések a felkészült termelőt. Mint például éppen 2012-ben, ami az időjárás tekintetében az elmúlt évtizedek egyik legszélsőségesebb éve volt. A hideg februárt követően szép hosszú és száraz tavaszra számított mindenki. Ez nagyjából így is történt, csakhogy áprilisban hirtelen lecsapott egy váratlan fagy, ami megtizedelte a rügyeket.
A tapasztalt borász ilyenkor egy-két pohárral többet iszik, és talán gyakrabban jár el misére. A stresszkezelés és a bizalom visszatérte után pedig megnyugszik: mégiscsak lesz szüret.
Jó, eshetett volna gyakrabban és többet, a száraz, aszályos klíma azonban az elmúlt száz év második legmelegebb nyarával lepte meg a Baranyában dolgozókat – és nyaralókat. Mi több, szeptemberben és októberben is folyamatosan dőltek meg az évtizedes melegrekordok.
Mindennek következtében a rügyek idejekorán kifakadtak, és a korai, ideális szüreti időpontok már kedveztek a gazdáknak. Ebből az is következik, hogy a tavaszi, természetes „hozamkorlátozást” követően kiemelkedő minőségű borok születhettek meg a jó szakemberek pincéiben. Még néhány ilyen évjárat, és talán újra beköszöntenek azok az idők, amiket Tamás Róbert a Bock Pince étteremvezető-sommelier-je idézett fel a minap Villányban, az Óbor Étteremben megtartott 2012-es borokra koncentráló esten. A sztori szerint, amikor Angliában azt próbálták elmagyarázni, merre van Pécs, csak akkor értették meg a britek, hol van a megyeszékhely, amikor kiderült, hogy Pécs „valami városka a híres villányi borvidék közelében”…
Az említett estén erre is sor került. A hozzájuk illő fogások (például rákkal töltött ravioli citromos vajban, három évig érlelt mangalicasonka, kemencében sült bárányborda, csokoládés Charolais marhaszegy) mellett a hatéves fehérbor, a rajnai rizling is állta a sarat, még nem fáradt el. Vele szemben a vörösborok nem hogy nem fáradtak el, de élettel, energiával duzzadó kortyokat adtak. A syrah a Bocor-dűlőből még a Művelt alkoholista szigorú kritikusai szerint is óriási bor, a Fekete-hegy franc-ja amelyik hazai vagy nemzetközi versenyen csak elindult, nagy aranyérmet szerzett, ahogyan a Jammertal Selection Cabernet Sauvignon is.
Persze, előfordul olyan is, hogy az évjárat érlelés közben tréfálja meg a borászt. A pince zászlósbora, a Bock cuvée 2012-es évjárata egy évvel ezelőtt még annyira friss volt, hogy inkább a 2013-as évjárattal rukkoltak elő, a bornak egy évet még „puhulnia” kellett palackban, és nagyjából mostanra lett kész. Ugyanez még mindig nem mondható el a Bock Pince nagyágyúiról: a Capella, a Libra és a Magnifico nagyszerű borok (ezeket magnum változatukban kóstoltatták), de még hatévesen is fiatalok. Az ilyen koncentráltságú, érlelésű boroknak (különösen a Magnificónak) jót tesz még egy vagy két év pihentetés, hogy teljes mértékben tükrözzék azt, amire 2012 képes volt Villányban.
