A meleg időjárás beköszöntével három-négy, míg hűvösebb időben tíznaponként kell cserélni a kis tó vizét. A portán távoli vidékekről származó ludak is találhatók, melyek tartása lényegesen egyszerűbb, hiszen a tágas férőhely mellett csak egy kisebb tavacskát kell számukra biztosítani.
A neves szakember sokat tett hazánk díszállattenyésztésének felvirágoztatásáért. Nevéhez sok faj első magyarországi tenyésztése fűződik. A hosszú évtizedek alatt sokféle tollast tartott, illetve tart a mai napig is, így például karolin récét, melyet menyasszonyrécének is neveznek, s az elmúlt években nagyobb tömegben kiszabadult példányai immár hazánkban is költenek a vadonban. Különösen a Velencei-tó környékén figyelhetünk meg ilyen egyedeket. A kellemes hangú vöröscsőrű fütyülőlúd igazi madárritkaság, mely sok-sok utóddal hálálta meg eddig a gondoskodást. Békés, kedves faj hírében áll, mely csak kétévesen válik ivaréretté. A nemeket igen nehéz megkülönböztetni egymástól. A gazda egyik kedvence, a vörös vállú réce, mely sokak szerint az egyik legszelídebb récefaj. Nemcsak gondozójával bizalmas, hanem a röpde többi lakójával is békességben él. Sajnos nehezen tűri a fagyokat, ezért célszerű fűtött helyiségben teleltetni.
A délkelet-ázsiai mandarinrécét már hazájában évszázadok óta díszmadárként is tartják. Nálunk az 1970-es évektől tenyésztik jelentősebb számban, így az újhartyáni portán is hosszú évek óta szaporodik. Több színváltozata is elterjedt, de az utóbbi években az eredeti, azaz a vadas (a legpompásabb) színváltozatra mutatkozik a legnagyobb igény.
Szénási Gábor portáján eddig előfordult libák közül a tyúklúd szaporítása jelentette az egyik legnagyobb kihívást. Ez a faj Ausztrália lakója, s hosszú generációk óta az európai állomány még mindig gyakran az ottani nyár végén, azaz a mi télutónkon rakja tojásait, így azok könnyen megfázhatnak.