Hét hónapos megfeszített munkával készült el az a közel negyven borászt bemutató kötet, amely Erdély borászai közé kalauzolja olvasóit. Bár öt éve megy már a Borkiválóság Program – melynek keretében magyar borok mutatkoznak be -, most először lépett ki a határon túlra az értékelő csapat. Mint elhangzott, nem volt könnyű feladat a minták begyűjtése. Sokak számára kellett elmagyarázni a célt, s akik ezek után sem értették meg fontosságát, nem kerültek be a könyvbe.
Bár viszonylag alacsony volt a begyűjtött mintaszám, mégis markánsan kirajzolódik Erdély borászata. Az első kategóriát a helyi piacokon történő értékesítés, az alacsony technológiai színvonal jellemzi. Ezzel szemben állnak a nagyvilágra nyitott, korszerű eszközökkel, komoly felkészültséggel dolgozó borászatok. Viszont minden esetben megmutatkozik a termőhely és az ásványosság dominanciája. A borok között domináltak a helyi fajták – Királyleányka, Bakator, Fekete leányka, Kadarka – de a világfajták is megjelentek.
Balla Géza, erdélyi borász a hazai szakmával való együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Mint elmondta, a határon túl Erdélyben vannak a legnagyobb szőlőterületek. Jó lenne egységes kárpát-medencei borról beszélni, de addig hosszú utat kell bejárnunk. Évente százezrek indulnak Erdélybe, ez a könyv kiváló kísérő egy útikalauz mellé.